A következő sorokat még péntek éjjel/szombat hajnalban írtam a buszon, az ebookolvasóként, és postvázlat-jegyzetelőként rendszeresített nokia e61en, csupán most jutottam netközelbe.

Bár nagynak se igazán nagy, csak Franciaországig megyünk. A buszon töltött idő viszont így is jelentős, most elvileg a felénél járunk, pedig már 11 órája ülünk itt. Egyébként éppen Olaszországon robogunk keresztül. Kezdem már unni, pedig egész sokat, vagy 3-4 órát aludtam.

Eddig kétszer álltunk meg, de ez is sok volt. Nem-nem a lábamat nyújtogattam volna többet, ám ezekben a pihenőkben most nagyot csalódtam. Eddig szerettem az ilyen helyeket, de ez a két hely elég trágya volt.

Ellenben mikor kinéztem az ablakon, egy-két táj nagyon megtetszett. Egyrészt újabban érdekelni kezdett a Dunántúl, talán mert ismeretlen(ebb), mint a “Dunán inneni rész”. Majd jöttek a szlovén és olasz részek, ahol szintén voltak szép területek. Szép lapos részek, dombocskák, és jó nagy hegyek. Éjszaka, a ködös félhomályban egyszer-kétszer nagyon sajnáltam, h nem tudok jól fényképezni, és h am sincs rá lehetőségem. Nekem nagyon tetsző képeket lehetne ott lőni sztem.

Mostanság amikor épp pár pillanatra kihagyott az agyam, és filóztam csak úgy, eszembe jutott egy jelenség, ami mindenhol ott van. Ez nem csak barátokra, csak emberekre, vagy  csak gépre vonatkozó érzés, viselkedés, ez mindenhol megjelenhet amire vágyhatunk.

Valahogy úgy néz ki a dolog a jelenben, h emlékszel, h már régóta meg szeretnél szerezni vmit (vagy össze szeretnél barátkozni/jönni vkivel, vagy bármi más), ehhez magadban hozzácsatolsz egy nagy boldogságot, amit majd a “siker” fog okozni. Aztán h, h nem, sikerül, eléred amire már rég vágytál, csak éppen elmarad az a fenomenális  öröm, sőt rosszabb esetben csalódsz is. Néha elég vmi külső hatás is, amitől egyszerre objektívebben nézed a dolgot, és rájössz, h a célodhoz csak kényszeresen kötötted a nagy boldogság lehetőségét.

És hogy mikor alakul ki ilyen? Szerintem itt két eset lehetséges: vagy a múltban egyszer tapasztaltam(vagy tudtam h) h a “siker” boldogsággal jár(na), csak közben megváltoztam én, vagy a körülmények, ám erről a vágyakozás nem vett tudomást. A második lehetőség h a “siker” soha nem okozott volna ilyen örömet, csak egy átlagos dolgot az idő, és az emlékek szépen lassan felnagyítottak, idealizáltak.

Úgy érzem ez kicsit zavaros lett, tehát leírnék pár példát:

[Read More]

Most itt pár apróságot írnék le a tegnapi napomról, nagyjából összefüggéstelenül.

Kezdjük például a megnevezésekkel, mivel tegnap 3 érdekes nevet is kaptam: Először is, amikor a Decathlonban vásárolgattunk, és vhol nem fértem el egy kislánytól, apucija úgy hívta arrébb, h “xyka, gyere ide, engedd el a bácsit”. Az utolsó szó kicsit meglepett, tekintve h mennyi idős vagyok. Pár órával később amikor megérkeztem keresztanyumékhoz, a kis uncsitesóm azzal a felkiáltással mozog felém, h “apaa”, bár ő legalább nagyon gyorsan rájött h tévedett. De este még egyszer adott egy jó nevet nekem, amikor közölte, h ő, és az apukája shrekek, arra a kérdésre pedig, h akkor én ki vagyok, azt válaszolta h szamár.

Egy másik érdekesség ahhoz kapcsolódott, amiért keresztanyumékhoz mentem. A feladat az volt, h bővítsem a gépet 1 GB RAM-mal, és ki kellett cserélni a videokártya hűtését is, mivel olyan hangja volt mint egy tanknak. A memória behelyezésével nem volt gond, még a foglalatokon se kellett filóznom, mivel a kettőből egyben már laktak, szóval kizárásos alapon csak egy hely maradt.

A ventilátor csere már nem volt ilyen egyszerű. Amikor vettem az alkatrészeket, nagyon ajánlgatták- meghallva h milyen régi a kártya- azt h vegyek egy táphűtőt, és azt drótozzam fel, de én kitartottam az eredeti hűtő mellett, mivel olyanoknak csináltam, akik nem szednék szét a gépet, ha véletlenül leesne.  De hiába az oda való alkatrész, hiába a felirat a dobozán, h kompatibilis, végül mégsem ment minden ilyen egyszerűen.

Az egész hűtő valamivel nagyobb átmérőjű volt, mint a gyári, és hiába kerültek jó helyre a rögzitő pöckök, ha egy jumper miatt nem tudtom oda helyezni a ventilátort. Mivel csak pár milliméterrel volt több a kelleténél, és mert nem akartam félkészen otthagyni a cuccot, elkezdtünk vmi alternatív megoldást kifundálni.

Jött az ötlet, h hajlítsuk arrébb a jumpert, de mivel elég gyengusz, és nem tudtam a funkcióját, inkább nem próbálkoztam. B terv az volt, h csak egy műanyag pöcökkel rögzítsük a hűtőt, kettő helyett, de ezt megint elvetettem, épp azért, ami miatt a táphűtőt is. Végül jött a mentőötlet, reszeljünk le a rézből a hűtőn, az a fél centi nem oszt, nem szoroz. Elő is került a vasreszelő, és kicsit ügyetlenkedve, de eltávolítottam z útban lévő részt.

Mesi még egy apró trükköt bevetett a hővezető paszta szétkenésénél, az átlátszó gyógyszeres/tápszeres kanalat. Annyira jó technika, h kértem is belőle egyet, hátha jó lehet még, ezenkivül, innentől reszelőt is hordok magamnál PC-t szerelni, ahogy virágkötöző drót is mindig van nálam, mentettem már vele gépet, ami azóta is megy (2 év kb).

Szóval ez is megvolt tegnap, tegnapelőtt, a “karácsonyi szezon” kezdete. Időben elsőként általában az osztállyal szoktam karácsonyozni, idén is így történt.

Ennek első jele volt, hogy angolon, és németen pénteken elkezdtünk énekelgetni. Azt kell mondjam tetszett, szeretem ezeket a hülye karácsonyi dalokat. Angolul az “On the first day of  chritmas…” és a “Rudolph the red-nosed reindeer…” kezdetű dalokat énekeltük, már hagyományosan. Németül pedig az Ó szép fenyő volt soron. Itt megjegyezném h rendkívüli módon irritál a német nyelv, nagyon nem szeretem, de erre az énekre azt kell mondjam, nagyon jól hangzik németül, meglepő.

Ezután jött a szombat, ezt a napot már mindenki úgy könyvelte el, h smi hasznosat nem fogunk tenni. Igazunk lett. Kezdtünk fizikaórával, ahol mindenki megijedt amikor lapokat kellett elővenni, és csoportokba lettünk osztva (mint röpi íratásnál), kezdődött a hőbörgés is, de végül közölte Jánossy tanárúr, h csak évértékelést vár tőlünk, majd ő is hasonlót adott elő szóban.

Majd kémiaóra helyett megejtettük az ajándékozást.  Általánosságban egész jó volt szerintem, láttam egy két vicces, ötletes ajándékot, és sok csokit. Hogy konkrét dolgokról is szóljak: először inkább arról írok, én mit adtam, h kevésbé tűnjek egoistának.

Olyan osztálytársak húztam, akivel csak év eleje óta járok egy osztályba, nem nagyon ismerem, kevés a “közös élmény” (egy-két köszönés összesen). Titkosszolgálati eszközöket bevetve (mégis csak van előnye annak h jóban vannak az anyukák), szereztem szerzett anyu ötleteket, és be is gyűjtött egy kis csokit+ egy adag “trutymákot” (itt szabad fordításban körömlakk, meg nemtudommilyen festék, meg stb-t jelent). Elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy tetszett neki, mert meglepett azzal, ahogy fogadta az ajándékot, pozitívan.

Hogy az önzőbb részéről is szóljak a “ceremóniának”, elmondom, h én pedig egy jó nagy teásbögrét kaptam, ami nagyon talált. Igaz itt sem teljesen tiszta volt a játék, mivel informátorokat használt az illető, de nagyon jól tette, mert így olyan dolgot kaptam, aminek örültem, és használni is fogom jó sokat. Azt kell mondjam a két legjobb osztálykarácsonyos ajándékom között volt.

Majd jött egy szabad foglalkozással telt föcióra, amin elbeszélgettem pár emberrel egy-két aktuális témáról, jó volt, a vélemények meglepő mértékben egyeztek.

Német az énekelgetéssel, és egyébb karácsonyhoz kapcsolódó dolgokkal telt, itt jegyezném meg, h ritka idióta dolog volt beleröhögni, és elbarmolni egy jó pillanatot. Konkrétan arra gondolok, amikor egy tanár, aki heti 5 nap tanít, kissé “meghatódva” kellemes ünnepeket kívánna, egy nagyon szép módon.

Egy nagyjából eseménytelen matekóra után kivonultunk és beszélgettünk tovább. Csíkos barátommal megegyeztem h együtt indulunk majd haza, csak elintéz vmit, de végül ez elmaradt. Amíg vártam, beszélgettem, és amikor elindult a banda pizzázni, végül én is velük tartottam. Jót ettem, és jót beszélgettem ott, bár voltak zavaró tényezők, amit soha nem szeretek az ilyen osztályos kajázásokban, de ehhez majd egy másik post kell. Külön sikerként könyveltem el, h azt a nagy mennyiségű kajacsekket is sikerült ellőnöm, ami még nálam maradt, abból az adagból, ami idén lejár.

Ezek után már csak visszatértünk a suliba, és kis beszélgetés után, távoztunk haza. Úgy érzem ezzel kezdődött a karácsony ünnepelgetésem, remélem még ennél is jobban folytatódik.

Az történt ma, h kiöregedő WP-met, a új, csili-vili, magyar WP 2.7-re cseréltem. A fordításért hálával tartozom a Word-Press.hu-nak, és különösen DjZone-nak.

Mások okulására, és azért, hogy mégegyszer ne kövessek el ilyen hibát, adnék pár tanácsot:

• NE hagyd bekapcsolva Frissítsd a Fluency Admin nevű plugint, mert egyrészt szükségtelen, másrészt komoly gond, ha használhatatlan frissítés után az admin felület (áthúzások oka: megláttam, hogy van új verzió)!
• Olvasd el a olvasdel.html fájlt!
• Ha az előző pontot nem hagyod ki, akkor eszedbe fog jutni, hogy mentesd a hackelt rendszerfájlokat. (Vagy leginkább ne is nyúlj bele ha nem muszáj!)

Egyébként rájöttem hogy lehet gyorsan, és biztosnságosan frissíteni. Odáig általános, hogy PhpMyAdmin–> adatbázist lemásoljuk. De a trükk (amiről tudom, hogy nem használható általánosan, nekem mákom van) az most jön: Távoli asztal–>eredeti mappa átnevez–> az oda letöltött WP-t kicsomagol eredeti néven+fontos fájlokat (sablon+konfig+stb.) átmásol. Innentől már követtem az eredeti utasításokat, csak a távoli asztalos csavarral rengeteg időt takarítottam meg, ami egyébként feltöltögetéssel telt volna.

Most este/éjjel kiírtam magamból egy dolgot, amit akartam, de mivel nem vagyok már beszámítható teljesen, most már nem nem csak a fáradtságtól, hanem nedves szemek okán is, ezért reggel még majd javítok.

Szóval az történt hétvégén, hogy tettem-vettem, pakolgattam. Mivel ez agyamat nem nagyon foglalja le, viszont az idő telik, téma meg van bőven, ezért közben az előbb említett (állítólag nem létező) részem elmászkált erre-arra. Aztán fogta magát és egy pont körül kezdett keringeni, hol kisebb, hol nagyobb körben. Ez az központi gondolat pedig az az érzés volt, hogy már régóta hiányzik valami a mindennapjaimból, éppúgy mint egy apró dolog a reggeli öltözködésből.

[Read More]

Igazából amikor nyáron megírtam az első elmélkedésemet a barátságról, nem így gondoltam folytatni, volt egy teljes, kitalált sorozat a fejemben. Ám ez akkor sajnos nem hogy leírásra, lejegyzetelésre sem került, és így elveszett valahol a nyakam, és a tüsi hajam között. De többször előjönnek a témával kapcsolatos elmélkedések, vagy csak egyéni gondolatok. Ma úgy döntöttem, hogy ezeket a “sorozat” folytatásaként le fogom ide írni, amikor tudom, habár nem ez volt az eredeti terv.

Mai témám, amihez az ihletet egy “nem létező” beszélgetés adta, az a helyzet, amikor a címben szereplő mondat gyakran elhangzik. Nevezetesen ha az ember valamilyen ajándékot kap, külösen ha az anyagilag se elhanyagolható, bár nem is az értéke a lényeg.

[Read More]

Ma (is) voltam pékségben, amiről már le akartam írni, h ritka egy bunkó népség a pultos banda általában. Többször azért kívánkozott ki belőlem ilyen, mert vásároltam ott, és nem elég h unottan, undorodva, de még bunkón is szólt vissza az eladó, amire allergiás vagyok. Annak ellenére h eléggé új kezdemény vagyok, annyi egó bennem is van, h ha én vásárolok, és én adok neki pénzt (az mellékes h ezt nem én, hanem a szüleim keresték meg), akkor ne legyen már az az érzésem, h ő tesz szívességet.  Itt jegyezném meg, a félreértések előtt, h szoktam arra is figyelni, h lehetőleg ne legyek én se lekezelő, nincs rá okom, mindig köszönök, kérek, megköszönök.

[Read More]

A hétvégén a nagyszüleimnél időzök, és ma kicsit emberek közé is mentünk. A helyszín SZ.-Sz.-B. megye központja, Nyíregyháza. Sokszor jártam itt, volt h nyaranta heteket itt szaladgáltam, mentem nagyszüleim idegeire. Ahogy nőttem, egyre több dolgon gondolkodtam a hellyel kapcsolatban. Fontos még megjegyezni, h mióta élek, az év nagy részét egy 35 ezres kisvárosban töltöm, BP-től 25 km-re, 20-25 percre autóval. [Read More]

Update: Meggondoltam magam, ez most így fél, negyed állapotban elmegy, és lesz másik rész is. Nekem egyszerűbb többszörre megírni, nektek olvasni, és addig is van vmi amíg nem végzek. Max a végén lesz egy összefoglaló.

Eredeti cím lett volna: Barátság: innen-onnan, star wars felől, máshonnan

Több helyen szóbajött mostanság körülöttem a barátság kérdése, több nézőpontból, ezekről írnék most egy kicsit, vagyis inkább sokat, szóval elnézést, most ez így van a fejemben, pedig már biztos sokat felejtettem pár nap alatt mióta halasztgatom ezt a bejegyzést:

[Read More]