A kirándulás számomra már jól indult, mert sikerült imbuszkulcsot szereznem az egyik buszostól, aki am is nagyon segítőkész. Majd villámgyorsan kipakoltunk, mivel egy síbuszmegállóban sikerült “leparkolni”. Összeszedtük magunkat, és nem sokkal később már a kabinban ültünk, mind az öten, az a “bácsi” aki elhívott minket ide, és egy másik magyar, és robogtunk is 1200 méterről, 2500 felé. Fent megnéztük a térképet, és rájöttünk, h oda kell figyelni, ha el ne tévedjünk a 250 kilométernyi sípályán, és h időban visszajussunk.

Kicsit együtt mászkáltunk, de aztán anyumék (anyum, pótapum, tesóm) mentek nyugis síelésre, én meg Sanyi bával (aki hívott minket) és Krisztivel (anyum barátnőjével, akit mi hívtunk) elmentünk kicsit tempósabban csúszkálni. Ez egy jó ötlet volt, ezt volt a nekem való sís társoság. A megszerzett szerszámmal sikerült beállítanom végre a cipőmet is, úgy h tudjak rendesen síelni (erről majd még írok).

Nap végére le is fáradtunk, bejártuk a 4 hegyből 1 kivételével az összeset, még úgy is, h kajáltunk egy nagyot, meg az elején fel voltunk tartva. Volt amin többször is lejöttünk, és azt kell mondjam nagyon jó volt, eszméletlen szép helyek, hegyek és pályák. Ide szívesen visszamegyek még sokszor, főleg h szerint kb 2 hét aktív síelés kell h minden pályát bejárjon az ember. Van itt fekete, piros, kék, zöld, minden, széles, keskeny, sík, katlalanos, stb.

Még mindig nem vagyok formában, sokat felejtettem két év alatt, de már kezdek feléledni, tegnap már voltak egész jó körök.

Kezdjük mondjuk a szállással, úgy is azzal ismerkedtem meg először. Egyrészt ezek a franciák eszméletlen kis helyekre akarnak bezsúfolni 6 embert. Szerencse h csak 5en vagyunk, bár szerintem így is egy lyuk ez az apartman. Az egész egy helyiség kb, csak elhúzható, smi „ajtók” vannak, na én ezen belül is a  „nappali+étkező+konyhában” lakok. Annak pozitívuma, h mindenki rajtam jár át, nincs egy nyamvadt éjjeliszekrény sem. Éjszaka ha megy a mosogatógép, vagy ha hajnalban pótapum kimegy a teraszra bagózni, annak is én látom kárát.

Am azt még nem is mondtam, h anyum azért akart hatszemélyes szállást foglalni, négyünkre, végül ötünkre, mert azt ígérte a kedves utazási iroda vagy mi a szösz, h ehhez már 2 fürdőszoba jár, ami síelésnél, anyumnak már megért egy kis plusz költséget. Ezzel szemben egy pusztulás fürdő van, az is olyan kicsi, h az vmi csoda, egy pozitívuma, h a fürdőkád „danizuhanyzáskompatibilisebb” mint sok zuhanyzó, és én erre hárklis vagyok.

A kaja az jó, mivel anyumék főztétjét eszem. A ház személyzete messzemenőkig bunkó, és am a házak is idiótán vannak kialakítva. Az egy jó pont már, h a szaunákhoz egy kis hóban való séta árán lehet átjutni, rendes öltöző nincs, és persze a finn szauna ajtaja nem akar becsukódni. Az is egy csodás gesztus tőlük, h nem képesek fél órával korábban kinyitni a sítárolót, amikor 90 vendégük indul busszal kirándulni másik síterepre, ezért a folyosóra hordtuk fel a léceket.

A kajázóhelyeken fejlődés ha megérti amit angolul, és németül mondok nekik, nem h válaszolnának, azaz válaszolnak, de franciául. Ezért-azért már síboltokban is jártam, ott is jobb esetben azt a választ kapom, h egy kicsit beszélnek angolul, am abban merül ki, h nem fogják fel, h nem bakancsot akarok venni, hanem csak egy nyomvadék imbuszkulcsot.  Ezen kívül az is röhej szerintem, h 70 km pályához van egy rakat síbolt, és szerviz, de egyikben sem tudok venni egy csavarhúzót, vagy egy imbuszkulcs készletet (pl. biciklis boltokban is van mindig), egyetlen piros pont annak a két eladónak/szervizesnek jár, akik jófejségből megengedték h átállítsam a a bakimat ott.

A pályák szépek, nagyon, nagyrészt havasak. Van sok ülőlift, ami egy jó dolog, mivel rájöttem h „öreg vagyok én már ahhoz” h húzólifteken szaggassam a lábam. Természtesen sorbanállás, és igazából tömeg se nagyon van. Sikerült ma kifognunk pár nagyszerű pályát, de mostmár legalább tudjuk miért vannak ott kevesen… Egyébként nekem ezt még szoknom kell, h a pályák folyton keresztezik egymást, össze-vissza. Ez arrafelé ahol én eddig síeltem (Ausztria, Szlovákia) nem volt szokás. A síelést még nem élvezem annyira mint kéne, egyrészt sokat felejtettem két év alatt, másrészt most ráébredtem h szörnyű kondiban vagyok, kéne kicsit mozogni. De ezzel smi gond nem lenne, ám a bakancsom egyszerűen szörnyű, annyira fáj benne a bokám, mm az egyikben, h potyog a könnyem fél nap után, úgy nem élmény síelni.  Viszont mivel a bokám nem bírja sokáig, ezért még a térdemet nem sikerült lestrapálni, pedig az szokásom.

Már a hegyek között vagyunk, ez az én világom: sok hó, sok hegy, sok fenyő, és legfőképp egyre több sípálya *őrült mosoly*. Szép a táj, jó idő van, és már nincs messze a síelés!

Most megálltunk Brianconban bevásárolni, és “pihenni”, már megittam a forrócsokim, ami nagyon finom édes volt. Meglepő módon itt a kávézóban már valamennyire tudtak angolul, ami fejlődés.

Közben a bevásárlást is megejtettük, bár ez inkább kifosztás volt. Persze a busz indulásáról is késni fogunk, de segáz. A zsákmány elhelyezése is érdekes lesz, de csak megoldjuk. Azok alapján, amit anyáék összezsákmányoltak, még nem biztos, h nem fogok éhen halni.
Ezután jött még egy kis buszozgatás. Kb egy óra szerpentinezés után érkeztünk meg végül Puy St. Vincentbe.  Itt jegyezném meg, ha a hegyekben való kanyargást különösen szeretem, mivel ilyenkor még többet látok a tájból. Mint ahogy az előző bejegyzésemben említett esetben is, úgy most is örültem volna egy jó fényképezőnek, és egy kis szaktudásnak.

Még a másfél órás bevásárlás beiktatása után is (ami igazából 2 órára sikeredett), majdnem két órát vártunk, amíg átadták a szállást. A továbbiakról majd a következő postban.

Bár nagynak se igazán nagy, csak Franciaországig megyünk. A buszon töltött idő viszont így is jelentős, most elvileg a felénél járunk, pedig már 11 órája ülünk itt. Egyébként éppen Olaszországon robogunk keresztül. Kezdem már unni, pedig egész sokat, vagy 3-4 órát aludtam.

Eddig kétszer álltunk meg, de ez is sok volt. Nem-nem a lábamat nyújtogattam volna többet, ám ezekben a pihenőkben most nagyot csalódtam. Eddig szerettem az ilyen helyeket, de ez a két hely elég trágya volt.

Ellenben mikor kinéztem az ablakon, egy-két táj nagyon megtetszett. Egyrészt újabban érdekelni kezdett a Dunántúl, talán mert ismeretlen(ebb), mint a “Dunán inneni rész”. Majd jöttek a szlovén és olasz részek, ahol szintén voltak szép területek. Szép lapos részek, dombocskák, és jó nagy hegyek. Éjszaka, a ködös félhomályban egyszer-kétszer nagyon sajnáltam, h nem tudok jól fényképezni, és h am sincs rá lehetőségem. Nekem nagyon tetsző képeket lehetne ott lőni sztem.

A nagy kérdés, h ez a vidék nekem milyen irányba változás. Egyrészt egy nagyváros, óriási piaccal, forgalmas utakkal, sok lakossal, nagy lakótelepekkel, sok iskola, állatkert, fürdő, stb. A felsőoktatási intézményeket csak azért nem említem, mert az van nálunk is. Ezek alapján mondhatnám, h egy fejlettebb, nagyvárosi helyre kerültem.

Ámde, ugyonakkor ez itt Szablocs. Egósan hangzik, de Pest megyéhez, és főleg BP-hez, és közvetlen közeléhez képest elmaradott. Akármerre megyek, primitív, naiv (a szó sajnos elterjedt, pejoratív értelmében véve) parasztokkal találkozom, vagy jobb esetben egyszerűen a végletekig  egyszerű emberekkel.

Ráadásul a legtöbben dúl a magyarság, sírás, rívás jajgatás, mindenhez értés. Eljátszák h ez egy falu ahol mindenki mindenkit ismer, közben meg megy a nagy képmutatás mindenfelé, egy utca köszönésnél is. A beszédstílus is egy külön bekezdést érne. Nem vagyok egy ékesszóló, vagy költő, aki nagyon jól beszélne, vagy fogalmazna, de néha úgy érzem, itt nem is tudnak igazán magyarul.

Az itteni “fiatalságról” nincs túl sok infóm, nem igazán vannak nem rokon, de fiatal ismerőseim itt. Az emberekből kiindulva nem is igazán vonzott, h itt vkivel összehaverkodjak, mamám néha próbálkozott, de azok eléggé elveszett ötletek voltak.

Tudom van kivétel, és felénk is van sok bunkó, meg együgyű ember, de itt mégis úgy érzem, jóval nagyobb koncentráltabb. Ez engem eléggé zavar, és ehhez jön még a “felszereltség”.

Vegyük például a boltokat: az igaz h Gödöllőhöz képest nagyobbak, jobbak (bár ez sem mindig igaz), de amennyi idő itt átjutni a városon pl. a Nyírplázába, annyi idő alatt én kb. Pesten vagyok, mondjuk az Árkádban. Ez a kettő meg már ég és föld. Előbbi az egy kisebb bevásárlóközpontnak tűnik kivülről, belül pedig kong az ürességtől, és ami van, az sem túl “színvonalas” általában.

Végezetül leszögezném, hogy nem akarok senkit megsérteni, sem “büdös pestieket”, vagy “magunkat” fényezni. Mindenhol van rossz, mindenhol van jó, csak a tapasztalataimról írtam. Szerintetek előrelépés, vagy visszalépés?

Kaiser Brezsnyev

A szörnyű, hogy egy orosz srác szájából hangzott el, és nem értette mi vele a gond. Bár ő volt az is, aki nem elég h azt mondta, azért késett mert egyenesen a reptérről jött, hanem azt is sokáig bizonygatta, h minden nap hazarepül, és reggel vissza. Aztán a honifitársa, vagy az ukrán lány, nem is tudom, megértette vele, h ez nem valószínű, vmit rosszul akar kifejezni.

A következő nem tudom kinek a szájából hangzott el, arra sem emlékszem pontosan hogyan, de ez volt a tartalmi lényege:

Ich möchte heute eine Düne essen

Ezzel a probléma az hogy “e Düne, -n” német szó jelentése dűne, homokbucka … aztán rájöttünk hogy a döner-r gondolta, ami gyros szerű német (?) kaja.

Ezeket a mondatokat meg tegnap sikerült összehozni, egy kedves francia emberkével, szigorúan csak a “Satzkombinationen” feladat szemléltetésére, és a nyelvtani szerkezet példamondatokon keresztüli bemutatására.

1. Sie ist zwar hübsch, aber leider ist sie nicht klug.
2. Im allgemeinen ist ein Mädchen entweder hübsch oder klug.
3. Natürlich ist sie sowohl hübsch, als auch klug.
4. Leider ist sie weder hübsch, noch klug.
5. Sie ist nivht nur hübsch, sondern auch klug.

Az mellékes, hogy jókat nevettünk. Először am csak egy ilyen mondat volt, de aztán mindet átgyúrtuk. Röhögést látva/hallva páran elkezdtek kérdezősködni. Itt születtek még jó mondatok, de ezek sajnos nem lettek megörökítve. Majd jött a legjobb rész, mikor Sabine kitalálta h olvassuk fel… Tényleg ha itt tartunk, ki melyiket szeretné megtalálni? Melyikkel találkoztatok? Persze a lányok ültessék át az egészet fiúba, mert gondolom inkább őket nézik.

Hirtelen azt hiszem ennyi lenne, csak meg akartam mutatni, h számomra meglepő módon egy németórán is lehet röhögni.

ui.: A címnek is van története, tanár nénink egyik kedves szófordulata, amikor pl. bemutatja az PET palackján az összetör kifejezést:

Achtung! Achtung! Demonstration!

Szóval ez a replés kicsit talán kivételes volt. De hogy ez egyértelmű legyen leírom vázlatokban h mik voltak eddig. Első az London-Budapest+Malév. Érdekesesség, h első repülésem volt, nagyon paráztam, és ráadásul szinte ismeretlenekkel repültem (a bőröndcímkéről ismertem meg őket). Aztán egy év kihagyással ezt követte a BP-Frankfurt(a.M.)-Liszabon+Lufthansa. Itt már ismertem a társoságot korábbról, kevésbé parázs, de még mindig nem nyugodt. Gépmajdnemlekésés, de jó társaság kifejezetten. Aztán tavaly BP-Amsterdam-Stavanger+KLM. Itt is ismerős (ha nem is kedvenc) társaság, géplekésés, kis szúnyog Fokker cityhopper. Kb nyugis.

Erre jött a mostani év, rövid repülőút, éjjel, halál nyugalom a reptéren. Apró baki h teljesen egyedül mentem, de eltévedni nehéz, ha sikerül, akkor úgyis hazaterelnek … A repüléssel megint nem volt para, az egyedül mászkálással inkább, nem szeretek egyedül lenni.

Na akkor a történések: Érdekes nap után kiértünk időben a Ferihegy 2A-ra (asszem, vagy a B-re), habár tudtuk h késni fog a gép. A kíséret kisebb mint a tervezett, de még így is túlméretezett sztem. Fél óra késésről tudva mentünk ki, ott lett 40, de időben be kellett menni, szóval gyors csomagfeladás (súlyolást megúsztuk szerencsésen), gyors búcsú, és caflatok is befelé. Sokat sétálok a smiért mert ugye útlevél nem kell.

Ellenben jön a kézipogyáz+ember vizsgálat. Azt a paraszt egy bandát … Egyrészt úgy beszél velem, ahogy egy pocsolyával nem illik (állatokat szeretem, őket nem hozom fel példának). Smi kérlek, vagy bármi … “Új tálca”, “visszarakja, nem veszi le”, kérdezek, erre: “gyerünk, sietni” és mindehhez jó hangnem. A vizsgálattal nincs kifogásom, a lebonyolítása viszont csúnya volt. A kommunikáció, az h lökné le a tálcát amiben a cuccaim még benne vannak, és mikor megakasztom, akkor meg papog… Nem tetszett. Vettem sprite-ot mikor megtaláltam a kajázót. Az ára jó volt, 580 magyar pénzegység, ehhez képest az 1 fontos tiszta barátságos volt. Jah és Londonban mekegtek angolul, ott nem, nem mintha sok turista járna erre.

Aztán visszaültem a kapu közelébe, amikor egyszer csak bemondtak vmit magyarul a hangosba, amit nem értettem meg … De mikor minden fritzülbeszélő megindult a közelemben feleszméltem, és indultambeszállni. Ez a művelet nagyon gyors volt, ahogy a check-in is. 22.35től volt boarding, 22.40kor már egy heringesre tömött buszon álltam. Itt láttam pár kedvesnek tűnő, aranyosnak és energikusnak látszó idős párt. Nagyon tetszett, h úgy néznek egymásra, úgy viselkednek egymással, mint akiben még lángol a szerelem, és ez szerintem így is volt. A gesztusokon jól látszott.

23.17kor már normális helyzetben a levegőben voltunk. Azután/közben volt egy kis mellékszerep, amiben egy idős bácsi utánozni akarta a sok másikat, akik felkapcsolták az olvasólámpát, amikor a fények kialudtak. Egy gond volt, h Ő a stewardess hívogató (nem tudom mi a neve) gombot nyomogatta, aztán mikor csengett kikapcsolta, aztán vissza. Mikor megunták, odamentek és _kedvesen_ jelezték h nem így kéne, és felkapcsolták neki a lámpát. Az ellátásról nem tudok nyilatkozni, mivel addigra kissé “kómás” állapotba kerültem. Azaz félálomban még annyit kinyögtem, h köszönöm nem kérek. Aludni nem aludtam, de ébren sem voltam. Így észre sem vettem az egy óra repkedést, miután 00.17kor már a földön voltam. Gyorsan kisattyogtam, kicsit keringtem, és lépcsőztem (ez az egy nem tetszett a reptérben), de aztán szupergyorsan megtaláltam a csomagom, és száguldottam is kifelé.

Azóta itt vagyok (egy megszakítással), de erről majd talán máskor. Itt a mese vége mára, fusson vele oda, és az aki akar. Én megyek szundizni.