Igazából akkor sem hazudnék nagyot, ha azt mondanám, 2010-ről ugyanazt írhatnám le mint 2009-ről. Nagyjából azt érzem, amit kicsit több mint egy éve éreztem a mögöttem álló évről. Most mégis kicsit hosszabb lére eresztem a dolgot, és leírok ezt-azt .

Mi történt: Legutóbb azt mondtam, hogy se jelentőset nem értem el, se rosszat nem tettem. Ez alkalommal másként történt, vagy csak másként látom.

Többféle “tudásomat” ismerték el papírokkal, amik az eddigi életem szempontjából jelentősnek tekinthetőek, és végülis jól esett, h ezeket letudtam, így nevezhetem őket nagy eredménynek. Viszont mégsem igazi a dolog, mivel 2-t alapvetésnek érzek, mm azt gondolom, nem eredmény, h megszereztem őket, alapvető, kötelesség, nem kellett hozzá igazi küzdelem. A harmadikról pedig az a véleményem, h igaz megvan a cetli, és időt is töltöttem azzal, h megszerezzem, küzdelmes volt, mégsem érzem, h a tudást is megkaptam hozzá, az még csak most jön.

Rosszat is tettem, sok mindent nagyon másként csinálnék, leginkább az emberekkel bánnék máshogy, mivel nagyon nagy hibának érzem, h több embertől eltávolodtam. Ezen mindenképp változtatni kéne, mivel nem állapot ami most van, ám a múlt az már múlt, kőbe vésett. Vannak félre siklott vájatok, amiket még el lehet tüntetni csiszolással, ám attól tartok, vannak amik már túl mélyek. Mindenesetre biztató, h még nem múlt el 48 óra sem az idei 8760-ból, és a két legsekélyebbet már sikerült is talán eltüntetni a maguk szikláiról némi polírozással.

Van persze sok olyan is, amiről még mindig tudom, h ugyanúgy nem tökéletes, ahogy egy éve sem volt az, de most is csak azt tudom rá mondani, amit akkor, ez van, ilyen vagyok, és ilyen az élet, és egyik sem fog változni.

Fogadalmak: Ilyenekről nem írtam tavaly, mivel akkor sem voltak, és most sem, tervek vannak, amiknek a megvalósítására törekszem, és ennyi, az ezekre, és másokra való fogadkozást komolytalannak tartom. A tervek nem részletezném, de mivel hasonló volt az óév, ezért hasonlóak ezek is a tavalyiakhoz, annyi különbséggel, h most már még fontosabbnak tartom őket, mivel eddig nem jöttek össze, és láttam, h változások nélkül minden csak romlik. Tömören összefoglalva: hasznosat tenni, összeszedni magamat több viszonylatban, élvezni az életet, pihenni, előkészíteni azt, h később (is) nyugodt lehessek.

Blog: Ha már itt írok, erről is ejtek néhány szót: múltkor tervezgettem, h most aztán megváltozik minden, és hűha, mennyit írok, most is tervezem, remélem most össze is jön, mert úgy érzem, ez sem ártana a terveknek, sőt… Meg hát, am is gyászos, egy tetrahéberhez nem illő, h két szilveszteri/újévi postom is egy 10 postos gyűjtőoldalra kerülhet. Mivel a tavalyi elképzelésem arról, hogy majd gyakran írok, nagyon sikertelennek bizonyult, vegyétek úgy, hogy meg sem említem, hogy most (közel) napi posztolás jár a fejemben.

Szilveszter: Na igen, ha már ezen apropóból írtam, ezt a bejegyzést is, muszáj megemlítenem az alkalmat, de itt tökéletesen igaz az, hogy mást nem tudok mondani, csak azt, hogy olvasd a tavalyi sorokat, és megtudod, mi volt most.  Idén sem nagyon terveztem smit, nem is kapálóztam a témában, az eredmény mint legutóbb. Hiába volt már akkor is saját ötletem a megoldásra, és hiába kaptam a korábbi írás nyomán extra tippeket, most eszembe se jutott, h bármit tegyek az ügy érdekében, mivel a kiindulási helyzet még rosszabb volt, igazából kedvem sem volt smihez, meg a megfelelő lehetőségek tárházát a már említett megcsúszott vésőnyomok tovább szűkítették.

Hupsz, most nézem, már jan.3. lesz a bejegyzés dátuma, pedig a tervezett az 2. lett volna, no mind1, nincs még veszve smi, nem ezen fog múlni az év, és hogy bejön-e amit kitűztem itt. Viszont egy valamire tisztán utal: ideje befejezni, mivel így pihenés idén sem lesz, ha sosem fekszem le

Milyen volt az év? Miért csináltam ezt-azt így, vagy úgy?

Nagyon nem tudom mit emelhetnék ki idénről, sok dolgot nem tudom megmagyarázni, de ez már csak ilyen. Nem érzem, h akármi jelentőset elértem volna, vagy h akármi rosszat tettem (mm különlegeset, említésre méltót), egyszerűen csak én voltam én, és éltem úgy mint bármikor máskor. Se pozitív, se negatív irányban nem értem el eredményeket. Igazából nem nagyon tudom mit tettem a létezésen kívül, ez nem kicsit zavar több területen, de ez van, én csináltam így, változtatni már nem tudok rajta.

Miért nem írtam ide egy csomó ideig? Miért írok most mégis?

Egyszerűen nem volt kedvem/időm/energiám/akármim, h a meglévő gondolataimat összefoglaljam, és legépeljem, vagy csak nem a megfelelő pillanatban.Mindig olyankor állt össze a fejemben 1-1 bejegyzésre való, amikor vagy egyáltalán nem volt lehetőségem jegyzetelni, vagy nem voltam gépközelben.

A hónapok folyamán kidobtam pár kézzel írt fecnit, amin 1-1 posthoz készített jegyzeteim voltak. Szabad kézzel egyrészt nem írok eleget ahhoz h utána minden gondolatomat újra össze tudjam gyűjteni,  másrészt ha vmiről egy post-it-re odakarcolok ceruzával pár szót, az már a szememben “beszennyezett” téma, amiről nem kezdek hosszabb-rövidebb elmélkedésekbe itt.

Ha pedig jegyzet nélkül halasztottam el a bloggolást, akkor pedig mire a gép elé értem, szétszálltak a gondolataim. Az persze sokszor eszembe jutott, h mi lett volna a téma, de nem tudtam minden fontos “vázlatpontot”, szókapcsolatot, fordulatot felidézni, amit korábban elterveztem magamban. Ahhoz pedig ismételten “maximalista” voltam h egy olyan szöveget vessek az adatbázis karakterei közé, amiről tudom, h csak silány utánzata annak, amilyet össze tudnék állítani.

Mindig is folytatni akartam, vagyis inkább igazán elkezdeni, rendszeresen írni, de mindig “majd holnap” lett belőle. Most itt nagy magányomba, tegnap/ma ismét eszembe jutott a téma. Gondoltam arra, h na, majd új év, új szokások, fogadalmak címén 2010-t nevezem ki az igazi blogkezdés évének. Aztán gondolkoztam, és rájöttem, h az megint csak elodázás lenne, és egyébként is, mennyivel jobb úgy kezdeni az évet, h a tavaly újrakezdett blogot folyatom Ezért próbálom ezt a posztot még “gyorsan”, most, idén befejezni.

Mi a francért ülök most, szilveszterkor is egyedül a gép előtt? Miért írok ilyenkor (is) blogpostot? Hogy jut ilyen eszembe, bulizás, szilveszterezés helyett?

Hát ez egy olyan játék eredménye, melynek több szereplője volt. Játék neve: Mit csináljon Dani szilveszterkor? Játékosok: lehetséges programok. Kitalálhatjátok h végül az “otthon ül, és blogpostot ír” nevű játékos győzött, de h hogyan (vagyis inkább azt, h h nem másik lett a befutó), szeretném vázolni, résztvevőnként, a következő bekezdésekben:

Talán általánosságban, különösen a korosztályomban, a leglogikusabb, és legtermészetesebb dolog az lett volna, h ha elmegyek partizni, lehetőleg vmi házibuliba.  Ehhez a tervhez két fontos dolgog hiányzott, egy buli (egy meghívás), és az h el akarjak menni. Előbbi szerintem egyértelmű, utóbbit kicsit indokolnám. A környezetemben lévő ilyen jellegű eseményeknek úgy éreztem h nagyrészt az volt a legfontosabb jellemzője, h mennyi alkoholt, és milyen rövid idő alatt tudnak magukba tölteni a jelenlévők. Ez biztos egy rendkívül jó program, meg élvezetes, meg minden, de én nem szoktam ilyen értelemben inni (ez egy másik történet, de a nagy akadályozó tényező az ízlésem), és ha innék is, akkor sem ilyen stílusban szerintem. Az pedig szintén nem köt le, h olyan, részeg egyedek közt legyek, akiket (esetenként legtöbbüket) józanul is nehezen viselek.
Jelen esetben is tartottam magam ahhoz az életszemlélethez, h csak azért h vmit tegyek (elmenjek egy buliba, vegyek vmit, beszéljek vkivel), nem teszem. Kicsit kuszán sikerült általánosítani, szóval konkrétan ebben az esetben: csak azért h bulizzak, nem megyek el bulizni (egy olyan “eseményre” amit nem élvezek), akkor  már smivel sem rosszabb a többi program és még kényelmesebb is.

Következő kézenfekvő lehetőség lett volna, h ha ilyen “extra igényeim” vannak, akkor teremtsem meg én a feltételeket, szervezzek én vmi társas szilveszteri programot. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek megteremtése még megoldható lett volna, viszont másból elég nagy hiány mutatkozna: résztvevőből.  Azok közt, akiket szívesen hívnék a házunkba, akikkel szívesen töltenék egy ilyen estét, szerintem kevés/egy sincs, aki eljönne, és jól érezné magát egy olyan szilveszeterezésen amilyet én ideálisnak gondolok. A szememben a tökéletes szilveszteri program gyakorlatilag egy barátokkal eltöltött, beszélgetős/hülyéskedős/filmezős/kártyázós-társasozós (igény, hangulat, és véletlen szerint) este. Nem szükséges hozzá, sőt kimondottan kerülendő a részegedés, a kultúrált alkoholfogyasztással nincs smi bajom, habár abban (sem) veszek részt. Nekem (de ez már tényleg csak ízlés dolga) egyáltalán nem hiányozna a bömbölő “zene”, és (ez meg már csak hiúság és félelem) a tánc sem. Egyedül meg beszélgetni nem lehet, szóval ez az ötlet is kilőve idénre, mivel még mindig nem teltem megfelelő társakra ehhez.

Kiváló lehetőség lenne még kettesben tölteni vkivel a szilvesztert, amihez lenne is kedvem, csak hát megint közbeszól a létszámhiány.

Ezek után már csak magányos programot ígérő versenyzők maradnak, akiket szinte csak gyorsan felsorolnék: Aludhatnék, de annyit nem hagyott volna a család, h megérje. Filmezhetnék, amit meg is fogok tenni majd éjfél után asszem. Programozni is gondoltam, de ahhoz túl fáradt vagyok, szóval felhagytam vele. Tanulni tényleg illúzióromboló lenne.

Miután mindent kilőttem, már (legalábbis nekem) sokkal logikusabbnak tűnik, h miért nyert végül az “írjon újrakezdő blogpostot” versenyző. Ezzel legalább hasznosat tettem, de mégsem hétköznapit. Fogadkozni nem szoktam ilyenkor, de ez talán jelzi, h a bloggolás egy olyan területe az életemnek amin jövőre változtatni akarok, sok más mellett.

Ennyit akartam idén írni ide (na jó, többet is, de ma, ebben a témában, azt hiszem, csak ennyit). Mindenkinek BÚÉK, és stb minden jót, remélem a többségnek jobb szilvesztere volt most is, és egy év múlva is hasonló lesz (mert hát valljuk be, akármennyire is, legalábbis nekem, logikus h miért teszem most ezt, akkor sem túl élvezetes program).  Jövőre találkozunk elvileg, most megyek, és felkeltem azokat, akikkel idén koccintok éjfélkor (tesó és ősök)

Ha vkinek lennének újabb versenyzői, ne tartsa magában, gyűjtöm már most a következő alkalomra a jelentkezőket

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
   Hát “úgy igazán”: igen rég, már hiányzik. De egyébként pár napja a suliban talán, és kézfogások erejéig ma, szintén ott
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
   Hát nem próbáltam, nem tudom, de túl kényelmes vagyok hozzá szerintem :$
3. Bealszol a tévé előtt?
   Igen, kb. minden második nap, épp ezért szeretem a kis óra jelű gombot a számológépen.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
   Soha, és szerintem nem is igazán fogok, “történelmi” okokra visszavezethetően, nem szeretem a tejet magában, maximum cukrozva.
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
   Na az egy olyan verseny, amit nem is próbáltam, ami egyrészt meglepő, másrészt egyértelmű, tekintve h nem tudok helyesen írni.
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
   Nem igazán tudnék rangsort felállítani, most azt érzem a legfájóbbnak, ami jelenleg is tart. Sokat megbántam, sokat elfelejtettem, sokból tanultam (a sok itt elég relatív)
7. Gyorsan gépelsz?
   Hát ez viszonylagos, nem 10 ujjal, de mondjuk olyan 6-7-tel és nem vakon, csak úgy h nem nézek a billentyűzetre.
8. Félsz a sötétben?
   Határozottan igen, bár ha nem vagyok egyedül, ritkán jut eszembe ilyenre gondolni.
9. Most van valaki, aki tetszik?
   Ha azt mondom, van, csak nem tudom ki az, kiröhögtök?
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
    Részemről hiányzott az, ami miatt “több” volt mint egy barátság, vagyis inkább más. Szeretettel nincs gond, a szerelem tűnt el
11. Szerencseszámod?
    2, 22.
12. Nyertél már lottón?
    Esélyem se volt, mivel sosem lottóztam.
13. Most iszol valamit?
    Igen, pár karakter múlva majd egy kis NaturAquát.
14. Okosnak tartod magad?
    Szerintem messze vagyok az okostól, nagyon.
15. Ettél valaha bogarat?
    Nem tudok róla.
16. Most van valaki, aki hiányzik?
    Van, hiányzik pár jóbarát, és h őszinte legyek, plusz egy személy is kezd már hiányozni, akinek a nevét még mindig nem tudom.
17. Mit kérsz karácsonyra?
    Ezt még nem tudom, karácsonykor sem mindig szoktam tudni, van több esélyes.
18. Ismered a muffinembert?
    Nem, de nem is zavar, ha senki nem fog neki bemutatni.
19. Beszélsz álmodban?
    Még sosem hallottam de am egyesek szerint előfordul, bár igen ritkán.
20. Emlékszel az első csókodra?
    Természetesen, nem is évezredekkel ezelőtt volt, másrészt szerintem olyan élmény, amit sosem felejt el az ember.
21. Reptettél valaha sárkányt?
    Persze, méggyerekebb koromban, keresztapámnál (akit azóta nem sokat láttam…)
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
    Kifejezetten úszás céljából szerintem olyan 2-3 éve, és a Hajós vagy a BVSC uszodájába. Strandokon “lubickoltam” azóta sokszor, de az azért más …
23. Sikeresnek tartod magad?
    Nem, nem vagyok elégedett azzal amit csinálok, smilyen téren. Tanulásban, sportban, stb. az a helyzet, h talán az agyam még meg is lenne hozzá, a lehetőségem meg főképp, csak a lustasággal van gond. A magánéletemben (kicsit nagyzoló kifejezés ez ) pedig egyszerűen arról van szó, h elkélne egy kis figyelem, kevesebb makacsság, kevesebb hiszti.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
    Olyan 100 körül, de ezek közül elég keveset szoktam hívni, és velük is csak keveset beszélek. Nem szeretek mobilon zargatni embereket, kivétel apum, akivel órákat tudok szövegelni.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
    Hát, igen is, meg nem is, tetszenek mint állatok nagyon, szeretnék is egyszer megtanulni jól lovagolni, de közben tartok is tőlük eléggé.
26. Mik a terveid holnapra?
    Felkelek, reggeli szokásos akciók, egy óra punnyadás/dumálgatás első, lyukas órában, utána a szokásosnál is unalmasabb 6 óra (német, ofő, ének, angol, irodalom, info, aki ismer, tudja, h a nagyja nem köt le)
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
    Punnyadás, rendezkedés, tanulás szombaton, vasárnap meg nagyimnak volt meglepetés szülinapi bulija, szóval ott mutatkoztam be sok embernek, akit ismernem kellett volna, meg babáztam uncsitesóztam nagy mennyiségben.
28. Most hiányzik a suli?
    Nem, örülök, h végre, 3/4 7-re hazaestem, h leülhessek tanulni holnapra …
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
    Ha jól elmékszem, akkor múlt héten egy kedves barát.
30. Szeretsz szingli lenni?
    Ezt a kifejezést megint túlzásnak érzem, de ha nagyon válaszolni akarok, akkor: mostmár nem. Volt egy időszak, amíg élveztem a “nyugalmat és békességet”, de mostmár jó lenne ha bonyolódna kicsit az élet, és lehetne azon izgulni, vajon mit válaszol vki erre vagy arra.
31. Szereted a szobádat?
    El tudnék képzelni jobbat is, de alapvetően nagyon szívesen lakok itt.
32. Ki a hősöd?
    Hős?? Ilyenről nem igazán tudok, de ha egyfelől közelítjük meg a fogalmat, akkor leginkább a regénybeli Aranyembert, és Monte Cristo grófját csodálom, rájuk szeretnék hasonlítani sokban, lenyűgöző figurák szerintem.
33. Lógtál valaha a suliból?
    “Illegálisan” sosem.
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
    Várok erőteljesen, h legyen végre net, és postolni is tudja+plurköt szeretnék olvasni, angolházit meg kell majd írni.
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
    Hirtelen azt mondanám, h a kevés nagyon jó barátom közül valakit, vagy (aki nem teljesen ez a kategória, de közel van hozzá), keresztanyámat.
36. Mi a kedvenc ételed?
    Sok van, finnyás vagyok, de nagyon sok ételért rajongok. Pár példa (mindent más készíti nekem): töltött káposzta (pótapám-módra), szláv csirke (mert az apa főztje az apa főztje), szilvásgombóc (ami igazából lekváros, és amit senki nem tud nagyim után csinálni), stíriai metélt (anya, az utolérhetetlen).
37. Ettél valaha kutyakaját?
    Dehogy, ezt a szerep nálunk tesómé, ő a kutya és a macskakaját is szívesen ropogtatja.
38. Őszinte ember vagy?
    Szeretnék az lenni, de nem megy, bezzeg mikor kicsit nem kéne őszintének lenni, akkor mindent beböfögök.
39. Szereted a ham&eggs-et?
    Igen, de apa módszerével: előbb külön ropira sütve a sonka, és úgy rá a tojás, nem szeretem a rágós húsokat.
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
    Telefon, pénz, lakáskulcs (fontossági sorrendben), azt hiszem.
41. Van valamilyen sebhelyed?
    Pár rövidtávú mindig akar, tartós az elvileg van egy pár, gyakorlatilag nincs jól kivehető, talána plusz ujjam helyét kivéve.
42. Szereted az akciót, a pörgést?
    Azt hiszem igen, de ez nagyon tág megfogalmazás szerintem, nem tudom pontosan h kéne érteni.
43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
    Lehetőleg nagykorú pl.Egyébként pontos terveim még nincsenek, az irányvonal megvan, aztán majd még kitalálom
    
44. Mi a legnagyobb titkod?
    Azért titkok, h senki/nagyon kevés ember tudjon róla. Egyébként nagyrészt a gondolataim a titkaim.
45. Milyen gyakran telefonálsz?
    Minden nap becsúszik 1-2 hívás, de mindig nagyon rövidek, és csak pontosításra szolgálnak általában.
46. Hiszel a szerelemben
    Igen.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
    Sok ilyen dolog van, telhetetlen vagyok.
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy pasin/nőn?
    Inkább az utóbbiakat figyelném ha nem gond … Sorrend nem számít: kézfej(+lábfej ha papucsos időszak van), arc, combok, mellek.
49. Mikor sírtál utoljára?
    Most elbizonytalanodtam a pontos időpontot és okot illetően, de biztos h volt rá példa az elmúlt 1 maximum 2 hónapban.
50. Kit öleltél meg utoljára?
    Ha emlékezetem nem csal, egy kedves “olimpikon” barátomat múlt héten.
51. Jól kijössz a családoddal?
    Változó, de az biztos, h ha nem lennénk egy családban, jó részüket nem kedvelném.
52. Hol van a mobilod?
    Tőlem pár centire az asztalon, töltőn.
53. Mit ettél utoljára?
    Túrórudit, hűtőpakolás címén.
54. Mi a kedvenc színed?
    Kék.
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
    Azt hiszem a Valami Amerika 2-t, ami nagyon tetszett.
56. Most milyen dalt hallgatsz?
    Épp smit sem hallgatok, de hazafelé jövet, amikor sok választ fogalmazgattam, egy LGT albumot hallgattam végig, meg pár Simple Plan számot.
57. Most mire vágysz?
    Függőségemet kezelendő eső lépésként netre. Hosszabb távon nagyon tudnék örülni pár barátokkal eltöltött napnak, egy békülésnek, és némi “tavaszodásnak” (nem az időjárásra gondolok, az már így is túl nyári lesz lassa)
58. Melyik a kedvenc kocsid?
    Nem tudnék egyértelmű típust mondani, de mindenképp vmi nagy, telerjáró féleség, a száguldozás nem lényeg.
59. Most nézel valamit a tévében?
    Nem, főleg mivel ezek a nyamvadt kábeltévések már megint elcsesztek bent vmit.
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
    A mobilom tanulsága szerint anyummal.

Ennek első jele volt, hogy angolon, és németen pénteken elkezdtünk énekelgetni. Azt kell mondjam tetszett, szeretem ezeket a hülye karácsonyi dalokat. Angolul az “On the first day of  chritmas…” és a “Rudolph the red-nosed reindeer…” kezdetű dalokat énekeltük, már hagyományosan. Németül pedig az Ó szép fenyő volt soron. Itt megjegyezném h rendkívüli módon irritál a német nyelv, nagyon nem szeretem, de erre az énekre azt kell mondjam, nagyon jól hangzik németül, meglepő.

Ezután jött a szombat, ezt a napot már mindenki úgy könyvelte el, h smi hasznosat nem fogunk tenni. Igazunk lett. Kezdtünk fizikaórával, ahol mindenki megijedt amikor lapokat kellett elővenni, és csoportokba lettünk osztva (mint röpi íratásnál), kezdődött a hőbörgés is, de végül közölte Jánossy tanárúr, h csak évértékelést vár tőlünk, majd ő is hasonlót adott elő szóban.

Majd kémiaóra helyett megejtettük az ajándékozást.  Általánosságban egész jó volt szerintem, láttam egy két vicces, ötletes ajándékot, és sok csokit. Hogy konkrét dolgokról is szóljak: először inkább arról írok, én mit adtam, h kevésbé tűnjek egoistának.

Olyan osztálytársak húztam, akivel csak év eleje óta járok egy osztályba, nem nagyon ismerem, kevés a “közös élmény” (egy-két köszönés összesen). Titkosszolgálati eszközöket bevetve (mégis csak van előnye annak h jóban vannak az anyukák), szereztem szerzett anyu ötleteket, és be is gyűjtött egy kis csokit+ egy adag “trutymákot” (itt szabad fordításban körömlakk, meg nemtudommilyen festék, meg stb-t jelent). Elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy tetszett neki, mert meglepett azzal, ahogy fogadta az ajándékot, pozitívan.

Hogy az önzőbb részéről is szóljak a “ceremóniának”, elmondom, h én pedig egy jó nagy teásbögrét kaptam, ami nagyon talált. Igaz itt sem teljesen tiszta volt a játék, mivel informátorokat használt az illető, de nagyon jól tette, mert így olyan dolgot kaptam, aminek örültem, és használni is fogom jó sokat. Azt kell mondjam a két legjobb osztálykarácsonyos ajándékom között volt.

Majd jött egy szabad foglalkozással telt föcióra, amin elbeszélgettem pár emberrel egy-két aktuális témáról, jó volt, a vélemények meglepő mértékben egyeztek.

Német az énekelgetéssel, és egyébb karácsonyhoz kapcsolódó dolgokkal telt, itt jegyezném meg, h ritka idióta dolog volt beleröhögni, és elbarmolni egy jó pillanatot. Konkrétan arra gondolok, amikor egy tanár, aki heti 5 nap tanít, kissé “meghatódva” kellemes ünnepeket kívánna, egy nagyon szép módon.

Egy nagyjából eseménytelen matekóra után kivonultunk és beszélgettünk tovább. Csíkos barátommal megegyeztem h együtt indulunk majd haza, csak elintéz vmit, de végül ez elmaradt. Amíg vártam, beszélgettem, és amikor elindult a banda pizzázni, végül én is velük tartottam. Jót ettem, és jót beszélgettem ott, bár voltak zavaró tényezők, amit soha nem szeretek az ilyen osztályos kajázásokban, de ehhez majd egy másik post kell. Külön sikerként könyveltem el, h azt a nagy mennyiségű kajacsekket is sikerült ellőnöm, ami még nálam maradt, abból az adagból, ami idén lejár.

Ezek után már csak visszatértünk a suliba, és kis beszélgetés után, távoztunk haza. Úgy érzem ezzel kezdődött a karácsony ünnepelgetésem, remélem még ennél is jobban folytatódik.

Menjünk szép sorban:

Kedden volt egy csodálatos kis matekversenyem, amin elég sok mindent elrontottam, de előtte kéziztem egy jót tesinórán. Majd mikor hazajöttem, jött velem Bodza kedves gazdája is, akinek végre odaadhattam az ajándékait. Kissé lassú vagyok tudom, már rég volt december … Majd jöttek mamáék, apuék, és Gáborék tortáztunk, kaptam egy csodaszép, csoda jó egeret. Igaz nem egy MX1000-es, de azért tetszik. meg egy szép kis hangolót, plusz meg vagyok hívva egy egérre, meg valami másra:) Ja és még délelőtt megkaptam Pankától a “csodaszép” piros alsónadrágomat, kis kezekkel a hátulján … Viszont mivel 11ig a Szigetben voltunk, ezért nem mentem edzésre, már megint …

Aztán jött a szerda egy szuper németórával, ahol még inkább nem szerettem meg ezt a nyelvet. Este meg jöhetett a tanulás a sok-sok dolgozatra.

Csütörtököm meg hosszú volt, egy kémia doga, ami a sósav színén kívül tűrhető lett, aztán jött a jó kis fizika TZ, ahol Danika megkérdezte hogy fejből kell-e tudni a fémek fajlagos ellenállását … ja hogy azt amit a táblára fel van írva … Majd szerintem jól megoldottam a 45 perces matek röpimet. És közben még azt is megtudtam, hogy Betti néni szerint ügyesen kezdtem el egy versenyfeladatot, és hogy továbbküldhető amit írtam. Volt egykét lyukasóránk, és egy jónak nem nevezhető tesink. Majd gyorsan fordítottam kicsit, és mentem Kati nénihez külön angolra. Ez így félálomban érdekes volt, és nem túl biztató dolgokat mondott jövendőbeli évfolyamomról.

Aztán jött a legérdekesebb rész, végre mentem edzésre. Itt rájöttem hogy már vannak talán nálam is bénábbak. Csak az a gond hogy egyik primitív, másik meg primitív és bunkó is hozzá. Meg hát magamban is elég rossz vagyok, ha még ők is húznak lefelé … De azért jó volt, az is a fülembe jutott hogy heti 3 edzés, szóval jövőhéten pl. kedd-szerda-csütörtök 1-1,5-1 óra hajós-török-hajós. És még valamit kezdek sejteni, de ezt nem kotyogom el, hátha nem így van.

Aztán ma jó későn keltem, azaz olyan 7, fél nyolc körül. Majd lassan összeszedtem magam, és 10re bementem megírni a latin versenyt. Nem sikerült szerintem rosszul, kivéve hogy az első mondatban nem vettem észre hogy milyen személyrag a -mus és hogy mit jelent a nobis … Szerintem könnyű volt, és nagyjából jól is hittem, mint ezt megtudtam az egy személyes latin szakkörön. Majd kicsit írogattunk a Csík által megírt töri versenybe, majd hazajöttünk Csíkkal.