A szorosabban vett környezetről, és helyzetről ennyit: épp egy mezőféleségen egy fesztiválon foglalatoskodott kisgyerekekkel. Ahogy így ránéztem, az összkép részeként ő egy komoly, kedves, jóarc leánynak tűnt, és ezt erősítette az is, amikor hallottam/közelről láttam mit csinál (a hozzánk tartozó kisgyerekekkel mi is arra mentünk).

Ebben nem is lett volna smi fura, ha nem ismertem volna a suliból látásból/névről. Sokkal több infóm nem lett róla pár év alatt mióta együtt járunk, mint most hétvégén. Láttam a folyosón, hallottam pár megszólalását, stb. Viszont azok alapján közel sem ilyen jó kép alakult ki róla bennem, sőt. Ráadásul a héten visszatérve a suliba, megint nem azt a érett, szimpatikus lányt láttam akit hétvégén.

Mindez a konkrét eseten kívül másról is elgondolkoztatott. Mi lett volna, ha azokat az embereket akiket most kedvelek, akikkel szívesen töltöm az időm, más környezetben találkozok? Sokukról eddig is többször mondtam, h hát ilyennek-olyannak tűnik, amit én nem viselek, de igazából csak jól titkolja néha, h milyen értékes ember. Lehet h most a közelükbe se mennék, ha egy másik pillanatban látom meg őket először (netán olyanban, mikor úgy viselkedtek, mint mikor pont velem keverednek egy helyre )? Vagy pár beszélgetés alapján már mindenkiben meg lehet látni, h milyen igazából?

Ma volt tesióra, ahol ismételten fölényesen nyertünk, a köszönhetően a “nagyszerű” védéseimnek. (ezekből egyébként nem volt sok szerencsénkre) Majd jött a fekete leves, a korlát: a támlázás az még csak-csak ment. A lengés is működött még, a halálfélelemtől eltekintve. De aztán jött a katasztrófa: az volt a feladat, h előre lendülésnél terpeszben érintsük a korlátot. Első próbálkozásnál kicsit mozdítottam kifelé a lábam, majd biztos ami biztos, visszahúztam. Aztán jött a második menet, ami előtt azt az instrukciót kaptam, h legyen nagyobb a terpesz. Megpróbáltam ennek eleget tenni, aminek az lett a vége h sikerült “elegánsan” leülni a korlátra, ez érdekes lehetett kívülről.

Más: időnként meglepnek emberek. Például nemrég az egyik takarítónőnek volt érdekes mondata. (erről az iskolában működő egyénről azt kell tudni, h nagyon nem szeretem, méghozzá az igénytelensége és a stílusa miatt) Idézem: “hééj Zoli, fel kők oltani a villanyt ottan”, ezután körülnézett, és így folytatta: “áhh ökély, már megván”. Nem biztos h minden szót úgy írtam, ahogy ő gondolta, de sajnos nem élek eme urias szóhasználattal. Arra szeretném külön felhívni a figyelmet, h ez a nagyszerű elme milyen brilliánsan ötvözte a modern, idegen szót (így tartva lépést a korral) és gyönyörű nyelvünk hagyományőrző ízességét, konkrétan nekem az “ökély” tetszett.

De azért én is alkottam ma egyet: épp nem túl elismerően beszélgettünk valakinek a kinézetéről, és szóbajött h mi van, ha más megközelítésből nézzük az egyént.  Ekkor hagyta el a számat az a gyönyörű mondat, h “ha az IQrúl van szó…”. Ezek után elhittem, h amit tavaly latinon tanultunk az igaz (“Si tacuisses, philosophus mansisses”)

Hirtelen ennyi gyorsan leírható, megfogalmazható lejegyezni való jutott eszembe.

Sok minden záródott ma, ezzel kezdem. Elsőként a fentebb felsorolt elméleti “címek”. Befejeztem négy éves latin tanulmányaimat is, aminek kapcsán több érzés kavarog bennem. Örülök h végre vége, sokszor elegem volt belőle, ám néha hiányozni fog, és rémisztő belegondolni, h négy évig azért elég sokat  foglalkoztam vele, és innentől se használni nem fogom a konkrét tudást, se gyarapítani, se smi. Rajz se lesz ez ideig, de ez maximum örömet okoz. Lesznek még személycserék, egyről mindjárt egy külön bekezdést olvashattok, a többi: Latinunk ugye nem lesz, szóval (egy időre) elbúcsúzunk Balázs bától (UB). Voltak problémáim vele, de úgy érzem erre ez évre sokat javult a megítélésem róla, és az Ő viselkedése is. Köszönöm neki a 2 éves okítást.  Mivel jövőre németspeces leszek (lásd később), ezért minket, a nagy valószínűséggel faktos csoportot kapja Betti néni, ez azt jelenti, hogy 4 év matekóra után nagy eséllyel nem tanít már többet Marika néni. Sok hibáját fel lehet sorolni, de én köszönöm neki is a 4 éves oktatást amivel szerintem jó alapot adott. Luca nénitől is búcsúzom a következő bekezdésben kifejtett ok miatt. Őszintén szólva nem szeretem az óráit, de mint ember, általában kedvesnek tartom.

Na igen, és akkor a leglényegesebb, és legfontosabb. Tibi bá nem tanít többet föcit nekem, ami cska a kisebb probléma, habár nála jobb tanárt nem fogok kapni ebből a tantárgyból. A nagyobbik gond, hogy többé már az osztályfőnököm sem lesz, és ilyen sem lesz többet. Az utóda Erzsike néni lesz, nem akarok jósolni, ezt már megtettem többször, ám abban biztos vagyok, hogy nem lesz jobb mint Tibi bá, és abban is, hogy egy nagy hiba lecserélni. Erről is kifejtettem már többször a véleményem. Igaz tanítani többet nem fog, mégha velünk is jön táborozni, csereprogramozni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy sokat fogok még vele beszélgetni, hasonlóan mint eddig néha. Ezzel a szokással nem akarok felhagyni, mert jó, vicces és sokszor tanulságos, és egyébként pedig Tib(s)i bácsihoz hasonló kategóriájú embert nem nagyon ismerek. Mármint a köztünk lévő kapcsolat alapján.  Sajnálom ezt a cserét, és szerintem nem jó lépés, de ahol cska tudom, megpróbálom majd áthidalni.

A másik későbbre halasztott téma, azaz a németspec lesz most kifejtve. Jövőre osztály egyik felének 6 angol, 3 német órája , a másiknak 6 német, 3 angol lesz elvileg. Na már most én különböző okokból németes lesz, ami azt jelenti kicsit újabb lesz a csoportom, és a matek tanárom, angol tanárom elvileg megmarad. Ettől a sok némettől kicsit óckodom, de majd cska túlélem valahogy, a tanárváltást szerintem tűrni fogom, az új csoportok érdekesek lesznek ellenben.

Egy érdekes változás még, ami a gimivel jár, hogy lesz évfolyamunk. Kivánics leszek milyen emberkék jönnek, hallottam már jót, és rosszat is, majd meglátjuk. De azt leszögezem, hogy gólyavatódás alól felmentem magam, nincs miért avatódnom, jövőre lesz az 5. évem amit itt húzok le.

Azt hiszem ennyit akartam, ha mégsem majd még leírom, tessék kommentelni.

ui.: Jah, az már ki is maradt helyzetjelentés szintjén, hogy a bizonyítványom kitűnő, szorgalom, magatartás 5-5, általános nevelőtestületi dícséret, mint kiderült tantárgyanként 8 db. Smilyen díj és kettővel kb. kevesebb D mint amennyi kellett volna, ezért mérges vagyok magamra, na majd jövőre lesz ez még így se …

Minden dolgozót megkérünk, hogy az orvosi rendelőben adjon le 2 ml vért és 2 g székletet ! Munkaadója megbízásából meg kell vizsgálnunk, hogy a munka a vérében van-e, vagy szarik rá ?

Szóval milyen ötlet?

Volt például olyan hogy pénteken Orsival (CISV Angyal, mielőtt vki összekeverné vkivel) találkozás. Vagyis tervben… Aztán megint kitaláltam hülyeségeket, és a család program is másképp alakult. Aztán a megbeszéltnél jóval később bekerültem a városba. Hívtam Orsit, de nem jókor. Aztán mászkáltam, és közebn hívtam Orsit. Így érdekes helyekre kerültem, ahol már rég voltam. Pl. a zeneiskola melletti jó kis fára is felmásztam, ahova oviban sokat jártunk, volam a művház mögötti parkos részen is, ott nepumuki napok előtt mászkáltunk főpróba előtt/után. És egyéb “nevezetes” helyekre is elmentem a parkban.

Aztán végül csak utolértem Orsit, mondta, hogy mindjárt megy, és kár hogy nem találkoztunk, de am sincs jó kedve, nem volt jó a verseny, stb. Én ekkor elindultam a teniszpálya mellé gofriért, mikor láttam hogy zárva van, elindultam visszafelé. Ki köszönt rám a szabi téren, ahol előtte 2 perccel elmentem? Orsi… Sajnos csa pár percet beszéltünk, mert jött a HÉVe, és sietett. De azt megtudtam milyen volt a verseny, és hogy mennyire unatkozik Remélem a következő találkozás hamar lesz, és hosszabb is lesz. Már nagyon rég beszéltünk hosszabban élőben.

Volt olyan is hogy ballagás. Na ez szerintem nagyon rossz volt. Rendezetlen, össze-vissza, unalmas, és egyáltalán, image romboló. Nekem nem tetszett, és nem is gondolom, hogy nekünk ott kellett lennünk, ezért nem… Az is zavart, hogy egyesek érdekes öltözékben jelentek meg, bár az is fura volt, hogy elég változatosan. Azaz volt a farmertől/farmer szoknyától, az öltönyig/elegáns ruháig minden. Szokás szerint nem értettem a sok nőnemű egyedet, aki nem tudott benne járni, mégis magassarkúban bénázott. Szerintem nem lenne kötelező viselet, sőt sokszor szépnek sem tartom (tudom ezzel lehet hogy kisebbséget képviselek), de az biztos, hogy kifejezetten negatív ha olyan hordja, akinek nem tud benne járni.

Aztán volt vasárnap, anyáknapja. Ebből az alkalomból nekünk körutazás volt a program. Meglátogattuk mind a 3 nagymamát. Reggel kicsit kérsőbb indult a tervezetnél, de végülis 11.20kor leértünk Nyír1házára, ahol megakaruk lepni Joli mamát, ám ez kicsit félresierült, mert épp akkor ment el Magduskával vásárolgatni. De azért papa beengedett minket, és mama is  hamar visszajött. Beszélgettünk egy kicsit, úgy tűnt örültek nekünk mindketten.

Aztán mentünk tovább Debrecenbe, ahol Sanyi bácsi segítségével bejutottunk Vass mamához, aki szintén örült nekünk, csak hiányolta kicsit Gábort. Miután megnéztük az új rezidenciáját, le(?) mentünk Klárika néniékhez, ebédeltünk, meg beszélgettünk egy kicsit. Megint meglettem védve, hogy azzal nincs gond, hogy én nem eszek sok húst, mert én azért nem eszem, mert nem kívánom. Viszont kivételesen jelentős mennyiségű krumplit beburkoltam. INdulásnál még egy jó dolog történt, kértem, és kaptam söröskorsókat Sanyi bácsitól , végre, már régóta akartam, mert ezeket a hülye teásbögréket olyan kicsire tervezik. Mire felérek a szobámba, elfogy az egész. Mostmár ilyen gond nem lesz

Eztuán jöttünk vissza Gödöllőre, volt egy kis fennakadás mivel az M3on baleset volt. De végül kis késéssel hazaértünk, és megköszöntöttük Monori mamát is. Itt kicsit leragadtunk, mert Köbökivel nekiálltunk egy póker rejtvénynek, amit végül közös erővel megoldottunk. Voltak kisebb nehézségek a csoportmunkával, de megoldottuk.

Asszem ennyi most, majd még lesz!