Ennek első jele volt, hogy angolon, és németen pénteken elkezdtünk énekelgetni. Azt kell mondjam tetszett, szeretem ezeket a hülye karácsonyi dalokat. Angolul az “On the first day of  chritmas…” és a “Rudolph the red-nosed reindeer…” kezdetű dalokat énekeltük, már hagyományosan. Németül pedig az Ó szép fenyő volt soron. Itt megjegyezném h rendkívüli módon irritál a német nyelv, nagyon nem szeretem, de erre az énekre azt kell mondjam, nagyon jól hangzik németül, meglepő.

Ezután jött a szombat, ezt a napot már mindenki úgy könyvelte el, h smi hasznosat nem fogunk tenni. Igazunk lett. Kezdtünk fizikaórával, ahol mindenki megijedt amikor lapokat kellett elővenni, és csoportokba lettünk osztva (mint röpi íratásnál), kezdődött a hőbörgés is, de végül közölte Jánossy tanárúr, h csak évértékelést vár tőlünk, majd ő is hasonlót adott elő szóban.

Majd kémiaóra helyett megejtettük az ajándékozást.  Általánosságban egész jó volt szerintem, láttam egy két vicces, ötletes ajándékot, és sok csokit. Hogy konkrét dolgokról is szóljak: először inkább arról írok, én mit adtam, h kevésbé tűnjek egoistának.

Olyan osztálytársak húztam, akivel csak év eleje óta járok egy osztályba, nem nagyon ismerem, kevés a “közös élmény” (egy-két köszönés összesen). Titkosszolgálati eszközöket bevetve (mégis csak van előnye annak h jóban vannak az anyukák), szereztem szerzett anyu ötleteket, és be is gyűjtött egy kis csokit+ egy adag “trutymákot” (itt szabad fordításban körömlakk, meg nemtudommilyen festék, meg stb-t jelent). Elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy tetszett neki, mert meglepett azzal, ahogy fogadta az ajándékot, pozitívan.

Hogy az önzőbb részéről is szóljak a “ceremóniának”, elmondom, h én pedig egy jó nagy teásbögrét kaptam, ami nagyon talált. Igaz itt sem teljesen tiszta volt a játék, mivel informátorokat használt az illető, de nagyon jól tette, mert így olyan dolgot kaptam, aminek örültem, és használni is fogom jó sokat. Azt kell mondjam a két legjobb osztálykarácsonyos ajándékom között volt.

Majd jött egy szabad foglalkozással telt föcióra, amin elbeszélgettem pár emberrel egy-két aktuális témáról, jó volt, a vélemények meglepő mértékben egyeztek.

Német az énekelgetéssel, és egyébb karácsonyhoz kapcsolódó dolgokkal telt, itt jegyezném meg, h ritka idióta dolog volt beleröhögni, és elbarmolni egy jó pillanatot. Konkrétan arra gondolok, amikor egy tanár, aki heti 5 nap tanít, kissé “meghatódva” kellemes ünnepeket kívánna, egy nagyon szép módon.

Egy nagyjából eseménytelen matekóra után kivonultunk és beszélgettünk tovább. Csíkos barátommal megegyeztem h együtt indulunk majd haza, csak elintéz vmit, de végül ez elmaradt. Amíg vártam, beszélgettem, és amikor elindult a banda pizzázni, végül én is velük tartottam. Jót ettem, és jót beszélgettem ott, bár voltak zavaró tényezők, amit soha nem szeretek az ilyen osztályos kajázásokban, de ehhez majd egy másik post kell. Külön sikerként könyveltem el, h azt a nagy mennyiségű kajacsekket is sikerült ellőnöm, ami még nálam maradt, abból az adagból, ami idén lejár.

Ezek után már csak visszatértünk a suliba, és kis beszélgetés után, távoztunk haza. Úgy érzem ezzel kezdődött a karácsony ünnepelgetésem, remélem még ennél is jobban folytatódik.

Ma volt ruhabeszerzés, Aréna Pláza módra, eredmény 8-0 ide, 2 póló, 2 ingnyakú póló, 3 farmer rövidnaci, 1 másik rövidnadrág. Melléktermék még 2 darab könyv (PHP és MySQL témákban). A cipővásárlás viszont 2-0 oda, még mindig nincs, viszont ideges anyuci emiatt van. Erről az a véleményem, h tényleg válogatós vagyok cipő ügyileg, külsőre, belsőre is. Külsőre nem tetszik sok mostani “trend” ezért a cipők jó része kiesik, belsőre meg a lában idióta formájával van gond, így ez is szűkíti a lehetséges jelöltek körét. Ami eddig mindkét kritériumnak megfelelt, abból nem volt méret… A Mediamarktolás megint elmaradt, pedig már szívesen rabolnék.

Volt ma egy kis puhatolózás a Baki-weblap projectben, ez az amivel már rég óta szekálnak, az utóbbi napokban főleg. Ma meg hallgattam fél óráig, h nálam profeszionálisabb megoldás kell, amit el is hiszek, ám akkor engem nem kéne fárasztani. Meg kavarni nekem, mivel eddig mindig ezzel kellett volna foglalkoznom, amikor előre bejelentett programom volt, ámde mikorra megbeszéltük a kupaktanácsot, addigra mindenkinek jobb dolga akadt, szó nélkül… Kíváncsi leszek mi lesz ebből.

Lesznek dánok is ősszel, csak még a formomat kéen befejzeni. Az övék viszont nem hat meg, smi érdekes nincs a fiúkéban, akikből ráadásul csak négy jutott el hozzám, ami kicsit sovány létszám. Aki érintett az ügyben, az sasoljon a jobb oldali doboz tetejére. Az elosztás egyébiránt nekem nem tetszik, vagyis annak módszere, mivel aki kapja, marja, lefoglalom stilus az barbár, nem civilizált, és főleg egy gimis osztálynak való, ami sok minden máshoz is éretlen. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Hirtelen ennyi az utóbbi pár napról asszem.  Egyébb dolgok röviden, mondatokban: Kaptam PH2/100-as csavarnyúzót gépszereléshez, bár a 75-ös jobban tetszene. Lesz rendszergazdánk, meg két új szerverünk, ennek örülök. Van lefóliázott tetőablak az irodában, ez fincsi hűvös. Gizáskodtam egy kicsit mostanság is. Jön Alex11-én, ennek örülök, remélem találkozunk.  Ennyi jutott még eszembe, a többihez a plürkjeimet tessék visszaolvasni.

Sok minden záródott ma, ezzel kezdem. Elsőként a fentebb felsorolt elméleti “címek”. Befejeztem négy éves latin tanulmányaimat is, aminek kapcsán több érzés kavarog bennem. Örülök h végre vége, sokszor elegem volt belőle, ám néha hiányozni fog, és rémisztő belegondolni, h négy évig azért elég sokat  foglalkoztam vele, és innentől se használni nem fogom a konkrét tudást, se gyarapítani, se smi. Rajz se lesz ez ideig, de ez maximum örömet okoz. Lesznek még személycserék, egyről mindjárt egy külön bekezdést olvashattok, a többi: Latinunk ugye nem lesz, szóval (egy időre) elbúcsúzunk Balázs bától (UB). Voltak problémáim vele, de úgy érzem erre ez évre sokat javult a megítélésem róla, és az Ő viselkedése is. Köszönöm neki a 2 éves okítást.  Mivel jövőre németspeces leszek (lásd később), ezért minket, a nagy valószínűséggel faktos csoportot kapja Betti néni, ez azt jelenti, hogy 4 év matekóra után nagy eséllyel nem tanít már többet Marika néni. Sok hibáját fel lehet sorolni, de én köszönöm neki is a 4 éves oktatást amivel szerintem jó alapot adott. Luca nénitől is búcsúzom a következő bekezdésben kifejtett ok miatt. Őszintén szólva nem szeretem az óráit, de mint ember, általában kedvesnek tartom.

Na igen, és akkor a leglényegesebb, és legfontosabb. Tibi bá nem tanít többet föcit nekem, ami cska a kisebb probléma, habár nála jobb tanárt nem fogok kapni ebből a tantárgyból. A nagyobbik gond, hogy többé már az osztályfőnököm sem lesz, és ilyen sem lesz többet. Az utóda Erzsike néni lesz, nem akarok jósolni, ezt már megtettem többször, ám abban biztos vagyok, hogy nem lesz jobb mint Tibi bá, és abban is, hogy egy nagy hiba lecserélni. Erről is kifejtettem már többször a véleményem. Igaz tanítani többet nem fog, mégha velünk is jön táborozni, csereprogramozni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy sokat fogok még vele beszélgetni, hasonlóan mint eddig néha. Ezzel a szokással nem akarok felhagyni, mert jó, vicces és sokszor tanulságos, és egyébként pedig Tib(s)i bácsihoz hasonló kategóriájú embert nem nagyon ismerek. Mármint a köztünk lévő kapcsolat alapján.  Sajnálom ezt a cserét, és szerintem nem jó lépés, de ahol cska tudom, megpróbálom majd áthidalni.

A másik későbbre halasztott téma, azaz a németspec lesz most kifejtve. Jövőre osztály egyik felének 6 angol, 3 német órája , a másiknak 6 német, 3 angol lesz elvileg. Na már most én különböző okokból németes lesz, ami azt jelenti kicsit újabb lesz a csoportom, és a matek tanárom, angol tanárom elvileg megmarad. Ettől a sok némettől kicsit óckodom, de majd cska túlélem valahogy, a tanárváltást szerintem tűrni fogom, az új csoportok érdekesek lesznek ellenben.

Egy érdekes változás még, ami a gimivel jár, hogy lesz évfolyamunk. Kivánics leszek milyen emberkék jönnek, hallottam már jót, és rosszat is, majd meglátjuk. De azt leszögezem, hogy gólyavatódás alól felmentem magam, nincs miért avatódnom, jövőre lesz az 5. évem amit itt húzok le.

Azt hiszem ennyit akartam, ha mégsem majd még leírom, tessék kommentelni.

ui.: Jah, az már ki is maradt helyzetjelentés szintjén, hogy a bizonyítványom kitűnő, szorgalom, magatartás 5-5, általános nevelőtestületi dícséret, mint kiderült tantárgyanként 8 db. Smilyen díj és kettővel kb. kevesebb D mint amennyi kellett volna, ezért mérges vagyok magamra, na majd jövőre lesz ez még így se …

Az indulás kicsit húzósra sikerült nekem, de végülis megérkeztem szerintem a csoport legnagyobb csomagjával. A buszozás érdekesen telt, és bebizonyítottuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Ezt azzal támasztottuk alá, hogy Anita, Petra, Kori és Én teljesen jól elültünk két darab széken. Szerintem ez egy jó dolog volt, nem tudom készült-e róla dokumentáció. A hotelbe érkezve egy szobába kerültem Korival, Zolival, és Andrissal, ez jó felállásnek TŰNT. Mivel eljátszottak egy értelmetlen baromságot, ami szerintem tahóság is, más cuccát szó nélkül arrébb paterolni. De am nem hiszem h találtam volna sokkal jobb összeállítást tisztán fiú szobából. A szállás szép, és jó volt, bár a mágneskártyás rendszer, egy kártyával ritka idegesítő.

Követlező nap kiderült hogy az étel az elviselhető kategóriába esik. Reggeli után mentünk túrázni, ami nagyon jó volt, főleg a visszaút, persze hogy a hosszabra mentem, de szerintem jól döntöttem. Tanuláságokat majd a végén.

Péntekre volt a legnagyobb túra szervezve, ám hol a lavinaveszély, hol a meglepő erejű bukószél miatt kellett visszafordulnunk. De azért a “vízesések” és főleg az oda vezető út jó volt, és NE hagyjuk. xD A jégen csúszkálás, majd mászás nagyon jó volt, mégis a nap nagy élménye a fenti szél volt, mert ilyenben még nem álltam. Ami ezt megközelítette az a jasnai rosszidő. Volt egy Dóri elkapós jelent is, ami érdekesre sikerült. Másik két személyesjellegű élmény, hogy legszívesebben kitekerném annak a hetedikesnek, aki addig menőzött, hogy ráesett a karomomra felfelé mászás közben. És az, hogy Áron nem tudom honnan, de tudta a nevem, és felajánlotta hogy segít. Igaz, hogy a kinyújtott kezénél fogva elrántottam, de a szándék megvolt. Este megvolt a szokásos vetélkedő is, ahol a TANAP (Tátra alatt nő a pálma) csapat színeiben “indultam”. Lefkevés előtt érdekes dolgokról karatyoltunk.

Reggel pakolás, reggeli, pakolás, indulás. Ezután egy “vicces” kis túra a Popradi-tótól a Csorba-tóig. A túra nem votl rossz, majd végre egy jót ettem. Itt jegyezném meg, hogy az asztaltársoságom néha lehetne kicsit komolyabb… Majd mászkáltam egy jót egyedül, ami fejszellőztetésnek jó is volt. A buszút alvósan, kicsit beszélgetősen, south parkot nézősen, Berci bával dumálósan telt.

Most jönnek az összegzések:

Olyan érzésem van, kezdem megszeretni a téli túrázást (ebből az egy alkalomból), és szeretem a téli Tátrát, de nagyon. Azt hiszem hasonló lehetőségeket a jövőben is meg fogok ragadni, és érdekelne, hogy milyen ez a hegyi terep sízés. Aki egyszer elvinne magával, szóljon. Gazdagabb lenne olyan tapasztalatokkal is, hogy sokkal kevesebb ruha is elég, mert kimelegszem, és hogy a kamásli is egy nagyon összetett dolog, amiből jót kell beszerezni.

Megismertem kicsit jobban sok jó embert, például pár hetedikes lányt. Tudják ők hogy róluk van szó. Róluki az a véleményem, hogy egyesek nagyon jófejek (lennének), ha nem gondolnák magukat sokszor nagyobbnak, mint ami a valóság. Talán a szobatársaimról is megtudtam új dolgokat, és Áronról is kiderült, hogy tudja ki vagyok. Még volt egy érdekes emberi tapasztalatom, ezt majd egy zárt posztban leírom. Felnőttekkel is beszélgettem, Panka nénivel, Matyi bával is lezajlott az első pár beszélgetésem, Berci bával is beszéltem, ja és Ili néni is megtanulta a nevem.

Képek, és egy kis kiegészítés, mert úgy is tudom hogy volt ami kimaradt, majd jön egy másik postban.