Ennek első jele volt, hogy angolon, és németen pénteken elkezdtünk énekelgetni. Azt kell mondjam tetszett, szeretem ezeket a hülye karácsonyi dalokat. Angolul az “On the first day of  chritmas…” és a “Rudolph the red-nosed reindeer…” kezdetű dalokat énekeltük, már hagyományosan. Németül pedig az Ó szép fenyő volt soron. Itt megjegyezném h rendkívüli módon irritál a német nyelv, nagyon nem szeretem, de erre az énekre azt kell mondjam, nagyon jól hangzik németül, meglepő.

Ezután jött a szombat, ezt a napot már mindenki úgy könyvelte el, h smi hasznosat nem fogunk tenni. Igazunk lett. Kezdtünk fizikaórával, ahol mindenki megijedt amikor lapokat kellett elővenni, és csoportokba lettünk osztva (mint röpi íratásnál), kezdődött a hőbörgés is, de végül közölte Jánossy tanárúr, h csak évértékelést vár tőlünk, majd ő is hasonlót adott elő szóban.

Majd kémiaóra helyett megejtettük az ajándékozást.  Általánosságban egész jó volt szerintem, láttam egy két vicces, ötletes ajándékot, és sok csokit. Hogy konkrét dolgokról is szóljak: először inkább arról írok, én mit adtam, h kevésbé tűnjek egoistának.

Olyan osztálytársak húztam, akivel csak év eleje óta járok egy osztályba, nem nagyon ismerem, kevés a “közös élmény” (egy-két köszönés összesen). Titkosszolgálati eszközöket bevetve (mégis csak van előnye annak h jóban vannak az anyukák), szereztem szerzett anyu ötleteket, és be is gyűjtött egy kis csokit+ egy adag “trutymákot” (itt szabad fordításban körömlakk, meg nemtudommilyen festék, meg stb-t jelent). Elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy tetszett neki, mert meglepett azzal, ahogy fogadta az ajándékot, pozitívan.

Hogy az önzőbb részéről is szóljak a “ceremóniának”, elmondom, h én pedig egy jó nagy teásbögrét kaptam, ami nagyon talált. Igaz itt sem teljesen tiszta volt a játék, mivel informátorokat használt az illető, de nagyon jól tette, mert így olyan dolgot kaptam, aminek örültem, és használni is fogom jó sokat. Azt kell mondjam a két legjobb osztálykarácsonyos ajándékom között volt.

Majd jött egy szabad foglalkozással telt föcióra, amin elbeszélgettem pár emberrel egy-két aktuális témáról, jó volt, a vélemények meglepő mértékben egyeztek.

Német az énekelgetéssel, és egyébb karácsonyhoz kapcsolódó dolgokkal telt, itt jegyezném meg, h ritka idióta dolog volt beleröhögni, és elbarmolni egy jó pillanatot. Konkrétan arra gondolok, amikor egy tanár, aki heti 5 nap tanít, kissé “meghatódva” kellemes ünnepeket kívánna, egy nagyon szép módon.

Egy nagyjából eseménytelen matekóra után kivonultunk és beszélgettünk tovább. Csíkos barátommal megegyeztem h együtt indulunk majd haza, csak elintéz vmit, de végül ez elmaradt. Amíg vártam, beszélgettem, és amikor elindult a banda pizzázni, végül én is velük tartottam. Jót ettem, és jót beszélgettem ott, bár voltak zavaró tényezők, amit soha nem szeretek az ilyen osztályos kajázásokban, de ehhez majd egy másik post kell. Külön sikerként könyveltem el, h azt a nagy mennyiségű kajacsekket is sikerült ellőnöm, ami még nálam maradt, abból az adagból, ami idén lejár.

Ezek után már csak visszatértünk a suliba, és kis beszélgetés után, távoztunk haza. Úgy érzem ezzel kezdődött a karácsony ünnepelgetésem, remélem még ennél is jobban folytatódik.

Kaiser Brezsnyev

A szörnyű, hogy egy orosz srác szájából hangzott el, és nem értette mi vele a gond. Bár ő volt az is, aki nem elég h azt mondta, azért késett mert egyenesen a reptérről jött, hanem azt is sokáig bizonygatta, h minden nap hazarepül, és reggel vissza. Aztán a honifitársa, vagy az ukrán lány, nem is tudom, megértette vele, h ez nem valószínű, vmit rosszul akar kifejezni.

A következő nem tudom kinek a szájából hangzott el, arra sem emlékszem pontosan hogyan, de ez volt a tartalmi lényege:

Ich möchte heute eine Düne essen

Ezzel a probléma az hogy “e Düne, -n” német szó jelentése dűne, homokbucka … aztán rájöttünk hogy a döner-r gondolta, ami gyros szerű német (?) kaja.

Ezeket a mondatokat meg tegnap sikerült összehozni, egy kedves francia emberkével, szigorúan csak a “Satzkombinationen” feladat szemléltetésére, és a nyelvtani szerkezet példamondatokon keresztüli bemutatására.

1. Sie ist zwar hübsch, aber leider ist sie nicht klug.
2. Im allgemeinen ist ein Mädchen entweder hübsch oder klug.
3. Natürlich ist sie sowohl hübsch, als auch klug.
4. Leider ist sie weder hübsch, noch klug.
5. Sie ist nivht nur hübsch, sondern auch klug.

Az mellékes, hogy jókat nevettünk. Először am csak egy ilyen mondat volt, de aztán mindet átgyúrtuk. Röhögést látva/hallva páran elkezdtek kérdezősködni. Itt születtek még jó mondatok, de ezek sajnos nem lettek megörökítve. Majd jött a legjobb rész, mikor Sabine kitalálta h olvassuk fel… Tényleg ha itt tartunk, ki melyiket szeretné megtalálni? Melyikkel találkoztatok? Persze a lányok ültessék át az egészet fiúba, mert gondolom inkább őket nézik.

Hirtelen azt hiszem ennyi lenne, csak meg akartam mutatni, h számomra meglepő módon egy németórán is lehet röhögni.

ui.: A címnek is van története, tanár nénink egyik kedves szófordulata, amikor pl. bemutatja az PET palackján az összetör kifejezést:

Achtung! Achtung! Demonstration!

Szóval ez a replés kicsit talán kivételes volt. De hogy ez egyértelmű legyen leírom vázlatokban h mik voltak eddig. Első az London-Budapest+Malév. Érdekesesség, h első repülésem volt, nagyon paráztam, és ráadásul szinte ismeretlenekkel repültem (a bőröndcímkéről ismertem meg őket). Aztán egy év kihagyással ezt követte a BP-Frankfurt(a.M.)-Liszabon+Lufthansa. Itt már ismertem a társoságot korábbról, kevésbé parázs, de még mindig nem nyugodt. Gépmajdnemlekésés, de jó társaság kifejezetten. Aztán tavaly BP-Amsterdam-Stavanger+KLM. Itt is ismerős (ha nem is kedvenc) társaság, géplekésés, kis szúnyog Fokker cityhopper. Kb nyugis.

Erre jött a mostani év, rövid repülőút, éjjel, halál nyugalom a reptéren. Apró baki h teljesen egyedül mentem, de eltévedni nehéz, ha sikerül, akkor úgyis hazaterelnek … A repüléssel megint nem volt para, az egyedül mászkálással inkább, nem szeretek egyedül lenni.

Na akkor a történések: Érdekes nap után kiértünk időben a Ferihegy 2A-ra (asszem, vagy a B-re), habár tudtuk h késni fog a gép. A kíséret kisebb mint a tervezett, de még így is túlméretezett sztem. Fél óra késésről tudva mentünk ki, ott lett 40, de időben be kellett menni, szóval gyors csomagfeladás (súlyolást megúsztuk szerencsésen), gyors búcsú, és caflatok is befelé. Sokat sétálok a smiért mert ugye útlevél nem kell.

Ellenben jön a kézipogyáz+ember vizsgálat. Azt a paraszt egy bandát … Egyrészt úgy beszél velem, ahogy egy pocsolyával nem illik (állatokat szeretem, őket nem hozom fel példának). Smi kérlek, vagy bármi … “Új tálca”, “visszarakja, nem veszi le”, kérdezek, erre: “gyerünk, sietni” és mindehhez jó hangnem. A vizsgálattal nincs kifogásom, a lebonyolítása viszont csúnya volt. A kommunikáció, az h lökné le a tálcát amiben a cuccaim még benne vannak, és mikor megakasztom, akkor meg papog… Nem tetszett. Vettem sprite-ot mikor megtaláltam a kajázót. Az ára jó volt, 580 magyar pénzegység, ehhez képest az 1 fontos tiszta barátságos volt. Jah és Londonban mekegtek angolul, ott nem, nem mintha sok turista járna erre.

Aztán visszaültem a kapu közelébe, amikor egyszer csak bemondtak vmit magyarul a hangosba, amit nem értettem meg … De mikor minden fritzülbeszélő megindult a közelemben feleszméltem, és indultambeszállni. Ez a művelet nagyon gyors volt, ahogy a check-in is. 22.35től volt boarding, 22.40kor már egy heringesre tömött buszon álltam. Itt láttam pár kedvesnek tűnő, aranyosnak és energikusnak látszó idős párt. Nagyon tetszett, h úgy néznek egymásra, úgy viselkednek egymással, mint akiben még lángol a szerelem, és ez szerintem így is volt. A gesztusokon jól látszott.

23.17kor már normális helyzetben a levegőben voltunk. Azután/közben volt egy kis mellékszerep, amiben egy idős bácsi utánozni akarta a sok másikat, akik felkapcsolták az olvasólámpát, amikor a fények kialudtak. Egy gond volt, h Ő a stewardess hívogató (nem tudom mi a neve) gombot nyomogatta, aztán mikor csengett kikapcsolta, aztán vissza. Mikor megunták, odamentek és _kedvesen_ jelezték h nem így kéne, és felkapcsolták neki a lámpát. Az ellátásról nem tudok nyilatkozni, mivel addigra kissé “kómás” állapotba kerültem. Azaz félálomban még annyit kinyögtem, h köszönöm nem kérek. Aludni nem aludtam, de ébren sem voltam. Így észre sem vettem az egy óra repkedést, miután 00.17kor már a földön voltam. Gyorsan kisattyogtam, kicsit keringtem, és lépcsőztem (ez az egy nem tetszett a reptérben), de aztán szupergyorsan megtaláltam a csomagom, és száguldottam is kifelé.

Azóta itt vagyok (egy megszakítással), de erről majd talán máskor. Itt a mese vége mára, fusson vele oda, és az aki akar. Én megyek szundizni.

Am nem örülök neki, mert nem szeretem a nyelvet, nem szeretek nyáriszünetben heti 5x órára járni ( a mostan 3 alkalom is több mint elég), és szerettem volna egy nyugis nyáriszünetet. Mert az elmúlt 5 évben minden nyáron ugrott kb egy hónap, külföldön tartózkodás miatt (nyarláson kivül). Tudom ez nagyon jól hangzik, de ha hozzáveszed  a készülődést, a kötelező programokat, és azt h mások sem ülnek 2,5 hónapot egyben a lakásukban, akkor rájöhetsz, h ez pl. erősen csökkenti azt az időt, amit barátaimmal tölthetnék. Szintúgy a pihenésre, unatkzosára, dolgokkal foglalatoskodásra szánható időt is rövidíti. Ez nem tetszik, van sok előnye, és utasítanám vissza mindig, de egy szünet jól esett volna, és Németországot szívesen kihagytaom volna.

Mi a véleményed az ilyen hosszadalmas, küldöldi nyári progikról (egy alkalommal/folyamatosan)? Pro és kontra szerinted?