Most a téma aktuális fejezete: ma bemegyek megint a pékségbe – ahova már nem járnék az alkalmazottak miatt, de ez van közel, és am a kaja finom – és még álltak előttem. Kivártam amíg kér a lány/hölgy (sacc olyan 18-20 éves lehetett), majd én is kérnék, de ekkor az eladók elkezdik megtárgyalni, h milyen egy bunkó volt az előző vásárló, mert csak ennyit mondott h “egy kakóscsigát”. Ezzel egyet is értek, de egyrészt ő sem kezelte normálisabban sokkal. Másik h amilyen stílusban ezt megbeszélték, aztán mellékesen még utánna bökték h “hülye kis 14 éves csitri”, az azért már sok.  Az meg főleg (tudom önző vagyok), h közben én arra vártam, h kérhessek vmit, de csak a hisztire figyelt, meg a barátnőjére, rám nem.

Ekkor elgondolkodtam, h most szörnyűlködjek, h annyi ilyen ember van, h simán össze is találkoznak, vagy röhögjek magamban, h azon pattog a pultos, amit ő szokott csinálni.

Más téma:

Ma kéziztünk a tizedikes lányok ellen, előtte meg kedvenc tesitanárunk értékelte a kapura dobásunkat.  Több irányból is írhatok arról az egy óráról. Egy megközelítés: Összeségében a meccs jó volt, igaz kettővel kikaptunk. Itt jegyeznék meg pár dolgok, (mert ugye nem is én lennék én, ha nem keresnék kifogásokat): szerintem jobban ment volna, ha végig marad a kapusunk. Az sem elhanyagolható tény (:P) hogy náluk 6 igazolt kézis volt, nálunk 1, ő is csak félidőig. De komolyra fordítva a szót, szerintem jót játszottunk velük, és nem is voltunk csapat szinte olyan rosszak, hála annak, h most nem akart mindenki játszani.

Igaz a csapatmunka teljesen hiányzott, a minimális stratégia is, meg az összeszokottság is, de segáz. Kicsit tömörnek éreztem ezt az 5+1et most, középen nem tudtam hova lépni, mert rögtön vkinek a szájában álltam. Másik nézőpont h én h játszottam: őszintén szólva, most szerintem _magamhoz képest_ nem is olyan rosszul. Mivel alacsonyakat lőttek,bele is nyúltam pár labdába, volt oylan lövésem is, ami véletlen beakadt, egy egész tűrhetően. Amire dühös voltam, az egy olyan helyzet volt, amikor sikerült véletlenül ellépni vki mellett (ami nem ártana többször), tisztán ugrani befelé. Tipikusan olyan alkalom volt, h ha idáig ment, akkor már nem szabad kihagyni, erre persze h _kapu mellé_ dobtam…

Végül a kezdés: még a meccs előtt leosztályozódott a kapuradobásunk. Ha úgy vesszük javítottam, mert ötösöm még nem volt. De ez egyben elég szégyen is, h eddig nem sikerült összevakarnom. Különösen tavaly volt érdekes, h pár hónapja GKC-s edzésre jártam, erre egy sima üres kapura, hosszú sarok lövés nem ment, mikor a tanár figyelte. A leg dühítőbb az volt, h pont mikor kiment a naplóért, én dühönben kapura hajítottam sokkal rosszabb helyről a labdát, és simán bement.

Volt még pár kissé személyesebb történés is, de erről majd máskor, esetleg.

Az indulás kicsit húzósra sikerült nekem, de végülis megérkeztem szerintem a csoport legnagyobb csomagjával. A buszozás érdekesen telt, és bebizonyítottuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Ezt azzal támasztottuk alá, hogy Anita, Petra, Kori és Én teljesen jól elültünk két darab széken. Szerintem ez egy jó dolog volt, nem tudom készült-e róla dokumentáció. A hotelbe érkezve egy szobába kerültem Korival, Zolival, és Andrissal, ez jó felállásnek TŰNT. Mivel eljátszottak egy értelmetlen baromságot, ami szerintem tahóság is, más cuccát szó nélkül arrébb paterolni. De am nem hiszem h találtam volna sokkal jobb összeállítást tisztán fiú szobából. A szállás szép, és jó volt, bár a mágneskártyás rendszer, egy kártyával ritka idegesítő.

Követlező nap kiderült hogy az étel az elviselhető kategóriába esik. Reggeli után mentünk túrázni, ami nagyon jó volt, főleg a visszaút, persze hogy a hosszabra mentem, de szerintem jól döntöttem. Tanuláságokat majd a végén.

Péntekre volt a legnagyobb túra szervezve, ám hol a lavinaveszély, hol a meglepő erejű bukószél miatt kellett visszafordulnunk. De azért a “vízesések” és főleg az oda vezető út jó volt, és NE hagyjuk. xD A jégen csúszkálás, majd mászás nagyon jó volt, mégis a nap nagy élménye a fenti szél volt, mert ilyenben még nem álltam. Ami ezt megközelítette az a jasnai rosszidő. Volt egy Dóri elkapós jelent is, ami érdekesre sikerült. Másik két személyesjellegű élmény, hogy legszívesebben kitekerném annak a hetedikesnek, aki addig menőzött, hogy ráesett a karomomra felfelé mászás közben. És az, hogy Áron nem tudom honnan, de tudta a nevem, és felajánlotta hogy segít. Igaz, hogy a kinyújtott kezénél fogva elrántottam, de a szándék megvolt. Este megvolt a szokásos vetélkedő is, ahol a TANAP (Tátra alatt nő a pálma) csapat színeiben “indultam”. Lefkevés előtt érdekes dolgokról karatyoltunk.

Reggel pakolás, reggeli, pakolás, indulás. Ezután egy “vicces” kis túra a Popradi-tótól a Csorba-tóig. A túra nem votl rossz, majd végre egy jót ettem. Itt jegyezném meg, hogy az asztaltársoságom néha lehetne kicsit komolyabb… Majd mászkáltam egy jót egyedül, ami fejszellőztetésnek jó is volt. A buszút alvósan, kicsit beszélgetősen, south parkot nézősen, Berci bával dumálósan telt.

Most jönnek az összegzések:

Olyan érzésem van, kezdem megszeretni a téli túrázást (ebből az egy alkalomból), és szeretem a téli Tátrát, de nagyon. Azt hiszem hasonló lehetőségeket a jövőben is meg fogok ragadni, és érdekelne, hogy milyen ez a hegyi terep sízés. Aki egyszer elvinne magával, szóljon. Gazdagabb lenne olyan tapasztalatokkal is, hogy sokkal kevesebb ruha is elég, mert kimelegszem, és hogy a kamásli is egy nagyon összetett dolog, amiből jót kell beszerezni.

Megismertem kicsit jobban sok jó embert, például pár hetedikes lányt. Tudják ők hogy róluk van szó. Róluki az a véleményem, hogy egyesek nagyon jófejek (lennének), ha nem gondolnák magukat sokszor nagyobbnak, mint ami a valóság. Talán a szobatársaimról is megtudtam új dolgokat, és Áronról is kiderült, hogy tudja ki vagyok. Még volt egy érdekes emberi tapasztalatom, ezt majd egy zárt posztban leírom. Felnőttekkel is beszélgettem, Panka nénivel, Matyi bával is lezajlott az első pár beszélgetésem, Berci bával is beszéltem, ja és Ili néni is megtanulta a nevem.

Képek, és egy kis kiegészítés, mert úgy is tudom hogy volt ami kimaradt, majd jön egy másik postban.

Ez egy privát bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó szükséges:

Jelszó: