Inkább csak arra gondoltam, milyen szép lenne, ha, legalábbis bizonyos tartalmakat, nem kéne nézni, hanem egy kép bekapcsolása után megjelennének lelki szemeink előtt, úgy mint mikor elképzelünk vmit, vagy felidézünk magunkban egy emléket.

Ez, a sci-fikhez is hihetetlen, földöntúli dolog akkor jutott eszembe, mikor rájöttem, h sok hasznosat tennék még ma, de pont a legfáradtabb részem kell mindenhez, a szemem. A kimerültsége annyira nem meglepő, keveset alszok, sokat vagyok ébren, és az ébren töltött idő nagy részében aktívan használom őket, olvasok, írok, filmet bámulok. Sajnos ez elég rendesen aláássa az aktívkodós terveimet, mivel ez az a testrészem, amit nem tudok szinte smivel sem megkerülni, amit tennék.

Ha az izmaim fáradt, leülök, és teszek vmit az asztalnál, ha a kezemnek sok az írás, gépelés, egerezés, olvasok kicsit, ha az agyam fárad le, filmezek, beszélgetek kicsit matekfeladatok helyett. Ám a szemem mindenhez elengedhetetlen, mert vagy az olvasás, vagy az írás, vagy a mozgókép figyelmes bámulása fontos szerepet kap azokban a dolgokban, amit hasznosnak/szórakoztatónak tartanék. Kivétel ez alól a sportolás bizonyos része (legalábbis nem “erős figyelés” kell), és a beszélgetés, de feltételei (hely, más emberek), egyik sem olyan a kettő közül, amelyet esti, kicsit fáradt, de még használható fölös, de kihasználandó óráimban tehetnék.

Ezért gondoltam rá, milyen jó lenne ilyenkor lefeküdni, becsukni a szemem, és passzívan némi infót fogadni, vizuális módon, például képeket, filmet nézni, csak tényleges, fizikai nézés nélkül.

“Mellékes” felhasználási területe lenne a mostanában lehetetlennek tűnő technikának (örökre nem merek jósolni, túl gyorsan fejlődünk), pl az, h egyedülálló élmény lenne néhány ilyen “vetítés” azoknak akik születésük óta, vagy sok éve nem láthatják a világot a saját szemükkel.

Ennyi voltam mára a világmegváltó, még Hollywoodnak is túl földöntúli, megvalósíthatatlan technikai újításaimmal.

Szerintetek jó vagy rossz ötlet? Mi a hibája? Mit kéne még tudnia? Mi állhat ehhez a legközelebb valóságban?

Tudom ha egész nap a zsebemben lévő MP3/4- hallgatnám, nem lenne ilyem gondom, de ez sok dolog miatt nem nyerő. Egyrészt, az se bírná egész nap, másrészt a fülemnek se tenne jót  a napi jópár órában az agybadugós bömböltetése. Egyébként meg szerintem nem vehetek olyan vagyonért Sennheisert vagyJBC-t, h az hangzásban akár az én kis drágaságaimat megközelítené (nem hogy az apumnál lévő hangfal hangfalakat).

Két erősen utópisztikus, a megvalósíthatótól messze álló megoldás jutott eszemben. Nem sokban különböznek egymástól. Mindkettőnek az lenne a lényege, h egy központi forrásból ott szól a zene ahol épp járunk. Legaranyosabb megoldás egy kiskutya módjára követő hangfal lenne, de ez még elméletnek is túl elborult.

Ezért első ötletként az említeném, h (pl. a központi porszívók mintájára), minden helyiségbe raknánk (beépített) hangfalakat, amelyeket egy mediaszerver hajtana. Mindig ott szólna csak a zene ahol a rendszer pl. mozgásérzékelői segítségével észlel minket, vagy ahol külön bekapcsolnánk. Kényelmesebbé lehetne még tenni a dolgot pár falra szerelt érintőképernyővel, vagy egy rádiós távirányítóval.

Ötlet kettő meg annyiban fejlesztené ezt tovább, h nem kéne mindenkinek azt hallgatnia a házban amit én. Csak az én szobámban szólna a beépített cuccos, ha mások is vannak itthon.  Amennyiben kiteszem a lábam a birodalmamból, felrakom a fejemre a rádiós FEJhallgatót,  és addig azon élvezem a dallamokat, amíg vissza nem térek. Természetesen amíg az ősök haza nem érnek, működhet az első rendszer. További cifrázás lenne, h az egész zene egy dokkolt telóról/zenelejátszóról szólna itthon, szóval a fülessel együtt akár a zenetárat is felkaphatnám, ha épp elsietek.

Az egésznek nincs smi valóságalapja, csak kényelmes móka lenne.

Menjünk szép sorban:

Kedden volt egy csodálatos kis matekversenyem, amin elég sok mindent elrontottam, de előtte kéziztem egy jót tesinórán. Majd mikor hazajöttem, jött velem Bodza kedves gazdája is, akinek végre odaadhattam az ajándékait. Kissé lassú vagyok tudom, már rég volt december … Majd jöttek mamáék, apuék, és Gáborék tortáztunk, kaptam egy csodaszép, csoda jó egeret. Igaz nem egy MX1000-es, de azért tetszik. meg egy szép kis hangolót, plusz meg vagyok hívva egy egérre, meg valami másra:) Ja és még délelőtt megkaptam Pankától a “csodaszép” piros alsónadrágomat, kis kezekkel a hátulján … Viszont mivel 11ig a Szigetben voltunk, ezért nem mentem edzésre, már megint …

Aztán jött a szerda egy szuper németórával, ahol még inkább nem szerettem meg ezt a nyelvet. Este meg jöhetett a tanulás a sok-sok dolgozatra.

Csütörtököm meg hosszú volt, egy kémia doga, ami a sósav színén kívül tűrhető lett, aztán jött a jó kis fizika TZ, ahol Danika megkérdezte hogy fejből kell-e tudni a fémek fajlagos ellenállását … ja hogy azt amit a táblára fel van írva … Majd szerintem jól megoldottam a 45 perces matek röpimet. És közben még azt is megtudtam, hogy Betti néni szerint ügyesen kezdtem el egy versenyfeladatot, és hogy továbbküldhető amit írtam. Volt egykét lyukasóránk, és egy jónak nem nevezhető tesink. Majd gyorsan fordítottam kicsit, és mentem Kati nénihez külön angolra. Ez így félálomban érdekes volt, és nem túl biztató dolgokat mondott jövendőbeli évfolyamomról.

Aztán jött a legérdekesebb rész, végre mentem edzésre. Itt rájöttem hogy már vannak talán nálam is bénábbak. Csak az a gond hogy egyik primitív, másik meg primitív és bunkó is hozzá. Meg hát magamban is elég rossz vagyok, ha még ők is húznak lefelé … De azért jó volt, az is a fülembe jutott hogy heti 3 edzés, szóval jövőhéten pl. kedd-szerda-csütörtök 1-1,5-1 óra hajós-török-hajós. És még valamit kezdek sejteni, de ezt nem kotyogom el, hátha nem így van.

Aztán ma jó későn keltem, azaz olyan 7, fél nyolc körül. Majd lassan összeszedtem magam, és 10re bementem megírni a latin versenyt. Nem sikerült szerintem rosszul, kivéve hogy az első mondatban nem vettem észre hogy milyen személyrag a -mus és hogy mit jelent a nobis … Szerintem könnyű volt, és nagyjából jól is hittem, mint ezt megtudtam az egy személyes latin szakkörön. Majd kicsit írogattunk a Csík által megírt töri versenybe, majd hazajöttünk Csíkkal.