Inkább csak arra gondoltam, milyen szép lenne, ha, legalábbis bizonyos tartalmakat, nem kéne nézni, hanem egy kép bekapcsolása után megjelennének lelki szemeink előtt, úgy mint mikor elképzelünk vmit, vagy felidézünk magunkban egy emléket.

Ez, a sci-fikhez is hihetetlen, földöntúli dolog akkor jutott eszembe, mikor rájöttem, h sok hasznosat tennék még ma, de pont a legfáradtabb részem kell mindenhez, a szemem. A kimerültsége annyira nem meglepő, keveset alszok, sokat vagyok ébren, és az ébren töltött idő nagy részében aktívan használom őket, olvasok, írok, filmet bámulok. Sajnos ez elég rendesen aláássa az aktívkodós terveimet, mivel ez az a testrészem, amit nem tudok szinte smivel sem megkerülni, amit tennék.

Ha az izmaim fáradt, leülök, és teszek vmit az asztalnál, ha a kezemnek sok az írás, gépelés, egerezés, olvasok kicsit, ha az agyam fárad le, filmezek, beszélgetek kicsit matekfeladatok helyett. Ám a szemem mindenhez elengedhetetlen, mert vagy az olvasás, vagy az írás, vagy a mozgókép figyelmes bámulása fontos szerepet kap azokban a dolgokban, amit hasznosnak/szórakoztatónak tartanék. Kivétel ez alól a sportolás bizonyos része (legalábbis nem “erős figyelés” kell), és a beszélgetés, de feltételei (hely, más emberek), egyik sem olyan a kettő közül, amelyet esti, kicsit fáradt, de még használható fölös, de kihasználandó óráimban tehetnék.

Ezért gondoltam rá, milyen jó lenne ilyenkor lefeküdni, becsukni a szemem, és passzívan némi infót fogadni, vizuális módon, például képeket, filmet nézni, csak tényleges, fizikai nézés nélkül.

“Mellékes” felhasználási területe lenne a mostanában lehetetlennek tűnő technikának (örökre nem merek jósolni, túl gyorsan fejlődünk), pl az, h egyedülálló élmény lenne néhány ilyen “vetítés” azoknak akik születésük óta, vagy sok éve nem láthatják a világot a saját szemükkel.

Ennyi voltam mára a világmegváltó, még Hollywoodnak is túl földöntúli, megvalósíthatatlan technikai újításaimmal.

Szerintetek jó vagy rossz ötlet? Mi a hibája? Mit kéne még tudnia? Mi állhat ehhez a legközelebb valóságban?

Ma rájöttem erre a ballépésre, és h a teljes nyomorba dőléstől megmeneküljek, olvasni kezdtem nagy erőkkel. Esti szabadidőm nagy részét felhasználva jelentős javulást értem el: 500+ról 60-80 körülire csökkent az olvasatlanok száma, ráadásul a nagyobb terjedelmű anyagok jó része már az olvasottak közt csücsült, a feldolgozatlanok táborának jelentős része gyorsan pörgethető tumblr post, és és IT hír volt.

Ám ekkor jött a második menet, amikor úgy éreztem, h az adatmennyiség, és részben a technika lenyom: a böngésző másik fülére pillantva megláttam, h az olvasatlan plurkök száma már felülről közelíti a 100-at.  Ekkor úgy éreztem, most győzni fog az ár, mivel végső rohama akkor indult, mikor én fáradtan, a győzelmemet elkönyvelve terveztem megpihenni. Ám végül hősies küzdelemben olvastam/muteoltam/hozzászóltam/likeoltam/csillagoztam/megosztottam, és kinulláztam a plurköt, és a GReader nevű csodában (később kifejteni tervezem miért nagy találmány) is csak 20 olvasatlan elem bujdosik már előlem (1-2 kivétellel mind 1 politológus írásai, amikhez pihentebbnek kell lennem úgy érzem)

Milyen volt az év? Miért csináltam ezt-azt így, vagy úgy?

Nagyon nem tudom mit emelhetnék ki idénről, sok dolgot nem tudom megmagyarázni, de ez már csak ilyen. Nem érzem, h akármi jelentőset elértem volna, vagy h akármi rosszat tettem (mm különlegeset, említésre méltót), egyszerűen csak én voltam én, és éltem úgy mint bármikor máskor. Se pozitív, se negatív irányban nem értem el eredményeket. Igazából nem nagyon tudom mit tettem a létezésen kívül, ez nem kicsit zavar több területen, de ez van, én csináltam így, változtatni már nem tudok rajta.

Miért nem írtam ide egy csomó ideig? Miért írok most mégis?

Egyszerűen nem volt kedvem/időm/energiám/akármim, h a meglévő gondolataimat összefoglaljam, és legépeljem, vagy csak nem a megfelelő pillanatban.Mindig olyankor állt össze a fejemben 1-1 bejegyzésre való, amikor vagy egyáltalán nem volt lehetőségem jegyzetelni, vagy nem voltam gépközelben.

A hónapok folyamán kidobtam pár kézzel írt fecnit, amin 1-1 posthoz készített jegyzeteim voltak. Szabad kézzel egyrészt nem írok eleget ahhoz h utána minden gondolatomat újra össze tudjam gyűjteni,  másrészt ha vmiről egy post-it-re odakarcolok ceruzával pár szót, az már a szememben “beszennyezett” téma, amiről nem kezdek hosszabb-rövidebb elmélkedésekbe itt.

Ha pedig jegyzet nélkül halasztottam el a bloggolást, akkor pedig mire a gép elé értem, szétszálltak a gondolataim. Az persze sokszor eszembe jutott, h mi lett volna a téma, de nem tudtam minden fontos “vázlatpontot”, szókapcsolatot, fordulatot felidézni, amit korábban elterveztem magamban. Ahhoz pedig ismételten “maximalista” voltam h egy olyan szöveget vessek az adatbázis karakterei közé, amiről tudom, h csak silány utánzata annak, amilyet össze tudnék állítani.

Mindig is folytatni akartam, vagyis inkább igazán elkezdeni, rendszeresen írni, de mindig “majd holnap” lett belőle. Most itt nagy magányomba, tegnap/ma ismét eszembe jutott a téma. Gondoltam arra, h na, majd új év, új szokások, fogadalmak címén 2010-t nevezem ki az igazi blogkezdés évének. Aztán gondolkoztam, és rájöttem, h az megint csak elodázás lenne, és egyébként is, mennyivel jobb úgy kezdeni az évet, h a tavaly újrakezdett blogot folyatom Ezért próbálom ezt a posztot még “gyorsan”, most, idén befejezni.

Mi a francért ülök most, szilveszterkor is egyedül a gép előtt? Miért írok ilyenkor (is) blogpostot? Hogy jut ilyen eszembe, bulizás, szilveszterezés helyett?

Hát ez egy olyan játék eredménye, melynek több szereplője volt. Játék neve: Mit csináljon Dani szilveszterkor? Játékosok: lehetséges programok. Kitalálhatjátok h végül az “otthon ül, és blogpostot ír” nevű játékos győzött, de h hogyan (vagyis inkább azt, h h nem másik lett a befutó), szeretném vázolni, résztvevőnként, a következő bekezdésekben:

Talán általánosságban, különösen a korosztályomban, a leglogikusabb, és legtermészetesebb dolog az lett volna, h ha elmegyek partizni, lehetőleg vmi házibuliba.  Ehhez a tervhez két fontos dolgog hiányzott, egy buli (egy meghívás), és az h el akarjak menni. Előbbi szerintem egyértelmű, utóbbit kicsit indokolnám. A környezetemben lévő ilyen jellegű eseményeknek úgy éreztem h nagyrészt az volt a legfontosabb jellemzője, h mennyi alkoholt, és milyen rövid idő alatt tudnak magukba tölteni a jelenlévők. Ez biztos egy rendkívül jó program, meg élvezetes, meg minden, de én nem szoktam ilyen értelemben inni (ez egy másik történet, de a nagy akadályozó tényező az ízlésem), és ha innék is, akkor sem ilyen stílusban szerintem. Az pedig szintén nem köt le, h olyan, részeg egyedek közt legyek, akiket (esetenként legtöbbüket) józanul is nehezen viselek.
Jelen esetben is tartottam magam ahhoz az életszemlélethez, h csak azért h vmit tegyek (elmenjek egy buliba, vegyek vmit, beszéljek vkivel), nem teszem. Kicsit kuszán sikerült általánosítani, szóval konkrétan ebben az esetben: csak azért h bulizzak, nem megyek el bulizni (egy olyan “eseményre” amit nem élvezek), akkor  már smivel sem rosszabb a többi program és még kényelmesebb is.

Következő kézenfekvő lehetőség lett volna, h ha ilyen “extra igényeim” vannak, akkor teremtsem meg én a feltételeket, szervezzek én vmi társas szilveszteri programot. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek megteremtése még megoldható lett volna, viszont másból elég nagy hiány mutatkozna: résztvevőből.  Azok közt, akiket szívesen hívnék a házunkba, akikkel szívesen töltenék egy ilyen estét, szerintem kevés/egy sincs, aki eljönne, és jól érezné magát egy olyan szilveszeterezésen amilyet én ideálisnak gondolok. A szememben a tökéletes szilveszteri program gyakorlatilag egy barátokkal eltöltött, beszélgetős/hülyéskedős/filmezős/kártyázós-társasozós (igény, hangulat, és véletlen szerint) este. Nem szükséges hozzá, sőt kimondottan kerülendő a részegedés, a kultúrált alkoholfogyasztással nincs smi bajom, habár abban (sem) veszek részt. Nekem (de ez már tényleg csak ízlés dolga) egyáltalán nem hiányozna a bömbölő “zene”, és (ez meg már csak hiúság és félelem) a tánc sem. Egyedül meg beszélgetni nem lehet, szóval ez az ötlet is kilőve idénre, mivel még mindig nem teltem megfelelő társakra ehhez.

Kiváló lehetőség lenne még kettesben tölteni vkivel a szilvesztert, amihez lenne is kedvem, csak hát megint közbeszól a létszámhiány.

Ezek után már csak magányos programot ígérő versenyzők maradnak, akiket szinte csak gyorsan felsorolnék: Aludhatnék, de annyit nem hagyott volna a család, h megérje. Filmezhetnék, amit meg is fogok tenni majd éjfél után asszem. Programozni is gondoltam, de ahhoz túl fáradt vagyok, szóval felhagytam vele. Tanulni tényleg illúzióromboló lenne.

Miután mindent kilőttem, már (legalábbis nekem) sokkal logikusabbnak tűnik, h miért nyert végül az “írjon újrakezdő blogpostot” versenyző. Ezzel legalább hasznosat tettem, de mégsem hétköznapit. Fogadkozni nem szoktam ilyenkor, de ez talán jelzi, h a bloggolás egy olyan területe az életemnek amin jövőre változtatni akarok, sok más mellett.

Ennyit akartam idén írni ide (na jó, többet is, de ma, ebben a témában, azt hiszem, csak ennyit). Mindenkinek BÚÉK, és stb minden jót, remélem a többségnek jobb szilvesztere volt most is, és egy év múlva is hasonló lesz (mert hát valljuk be, akármennyire is, legalábbis nekem, logikus h miért teszem most ezt, akkor sem túl élvezetes program).  Jövőre találkozunk elvileg, most megyek, és felkeltem azokat, akikkel idén koccintok éjfélkor (tesó és ősök)

Ha vkinek lennének újabb versenyzői, ne tartsa magában, gyűjtöm már most a következő alkalomra a jelentkezőket

Tudom ha egész nap a zsebemben lévő MP3/4- hallgatnám, nem lenne ilyem gondom, de ez sok dolog miatt nem nyerő. Egyrészt, az se bírná egész nap, másrészt a fülemnek se tenne jót  a napi jópár órában az agybadugós bömböltetése. Egyébként meg szerintem nem vehetek olyan vagyonért Sennheisert vagyJBC-t, h az hangzásban akár az én kis drágaságaimat megközelítené (nem hogy az apumnál lévő hangfal hangfalakat).

Két erősen utópisztikus, a megvalósíthatótól messze álló megoldás jutott eszemben. Nem sokban különböznek egymástól. Mindkettőnek az lenne a lényege, h egy központi forrásból ott szól a zene ahol épp járunk. Legaranyosabb megoldás egy kiskutya módjára követő hangfal lenne, de ez még elméletnek is túl elborult.

Ezért első ötletként az említeném, h (pl. a központi porszívók mintájára), minden helyiségbe raknánk (beépített) hangfalakat, amelyeket egy mediaszerver hajtana. Mindig ott szólna csak a zene ahol a rendszer pl. mozgásérzékelői segítségével észlel minket, vagy ahol külön bekapcsolnánk. Kényelmesebbé lehetne még tenni a dolgot pár falra szerelt érintőképernyővel, vagy egy rádiós távirányítóval.

Ötlet kettő meg annyiban fejlesztené ezt tovább, h nem kéne mindenkinek azt hallgatnia a házban amit én. Csak az én szobámban szólna a beépített cuccos, ha mások is vannak itthon.  Amennyiben kiteszem a lábam a birodalmamból, felrakom a fejemre a rádiós FEJhallgatót,  és addig azon élvezem a dallamokat, amíg vissza nem térek. Természetesen amíg az ősök haza nem érnek, működhet az első rendszer. További cifrázás lenne, h az egész zene egy dokkolt telóról/zenelejátszóról szólna itthon, szóval a fülessel együtt akár a zenetárat is felkaphatnám, ha épp elsietek.

Az egésznek nincs smi valóságalapja, csak kényelmes móka lenne.

H a témát a blog körül tartsam még egy kicsit, elmondom, h az feed beüzemelés alatt áll Kikasz kérésére. Sok mindent akarok állítgatni, javítgatni, változtatgatni a blog motorjában technikailag, például egyre kevésbé tetszik a jelenlegi kinézet, és pár új dolgot is bele akarok fűzni a blogba (pl a GReaderes megosztásaimat, h látható legyen, mik tetszenek különösen abból, amit olvasok a neten). Tudom h ezek kb. csak nekem fontosak, de a kocka ott motoszkál benne, h vmivel mindig fejlesztgetni/javítgatni kell.

Az írással a szokásos probléma van: vagy ötlet nincs, de idő+lehetőség igen, vagy ötlet van, csak nincs lehetőségem/időm begépelni.  De majd próbálok javítani ezen, mostmár vázlatokat írok, h csdak a felét felejtsem el annak, amit a géptől távol kitalálok.

Kezdjük például a megnevezésekkel, mivel tegnap 3 érdekes nevet is kaptam: Először is, amikor a Decathlonban vásárolgattunk, és vhol nem fértem el egy kislánytól, apucija úgy hívta arrébb, h “xyka, gyere ide, engedd el a bácsit”. Az utolsó szó kicsit meglepett, tekintve h mennyi idős vagyok. Pár órával később amikor megérkeztem keresztanyumékhoz, a kis uncsitesóm azzal a felkiáltással mozog felém, h “apaa”, bár ő legalább nagyon gyorsan rájött h tévedett. De este még egyszer adott egy jó nevet nekem, amikor közölte, h ő, és az apukája shrekek, arra a kérdésre pedig, h akkor én ki vagyok, azt válaszolta h szamár.

Egy másik érdekesség ahhoz kapcsolódott, amiért keresztanyumékhoz mentem. A feladat az volt, h bővítsem a gépet 1 GB RAM-mal, és ki kellett cserélni a videokártya hűtését is, mivel olyan hangja volt mint egy tanknak. A memória behelyezésével nem volt gond, még a foglalatokon se kellett filóznom, mivel a kettőből egyben már laktak, szóval kizárásos alapon csak egy hely maradt.

A ventilátor csere már nem volt ilyen egyszerű. Amikor vettem az alkatrészeket, nagyon ajánlgatták- meghallva h milyen régi a kártya- azt h vegyek egy táphűtőt, és azt drótozzam fel, de én kitartottam az eredeti hűtő mellett, mivel olyanoknak csináltam, akik nem szednék szét a gépet, ha véletlenül leesne.  De hiába az oda való alkatrész, hiába a felirat a dobozán, h kompatibilis, végül mégsem ment minden ilyen egyszerűen.

Az egész hűtő valamivel nagyobb átmérőjű volt, mint a gyári, és hiába kerültek jó helyre a rögzitő pöckök, ha egy jumper miatt nem tudtom oda helyezni a ventilátort. Mivel csak pár milliméterrel volt több a kelleténél, és mert nem akartam félkészen otthagyni a cuccot, elkezdtünk vmi alternatív megoldást kifundálni.

Jött az ötlet, h hajlítsuk arrébb a jumpert, de mivel elég gyengusz, és nem tudtam a funkcióját, inkább nem próbálkoztam. B terv az volt, h csak egy műanyag pöcökkel rögzítsük a hűtőt, kettő helyett, de ezt megint elvetettem, épp azért, ami miatt a táphűtőt is. Végül jött a mentőötlet, reszeljünk le a rézből a hűtőn, az a fél centi nem oszt, nem szoroz. Elő is került a vasreszelő, és kicsit ügyetlenkedve, de eltávolítottam z útban lévő részt.

Mesi még egy apró trükköt bevetett a hővezető paszta szétkenésénél, az átlátszó gyógyszeres/tápszeres kanalat. Annyira jó technika, h kértem is belőle egyet, hátha jó lehet még, ezenkivül, innentől reszelőt is hordok magamnál PC-t szerelni, ahogy virágkötöző drót is mindig van nálam, mentettem már vele gépet, ami azóta is megy (2 év kb).

Mások okulására, és azért, hogy mégegyszer ne kövessek el ilyen hibát, adnék pár tanácsot:

• NE hagyd bekapcsolva Frissítsd a Fluency Admin nevű plugint, mert egyrészt szükségtelen, másrészt komoly gond, ha használhatatlan frissítés után az admin felület (áthúzások oka: megláttam, hogy van új verzió)!
• Olvasd el a olvasdel.html fájlt!
• Ha az előző pontot nem hagyod ki, akkor eszedbe fog jutni, hogy mentesd a hackelt rendszerfájlokat. (Vagy leginkább ne is nyúlj bele ha nem muszáj!)

Egyébként rájöttem hogy lehet gyorsan, és biztosnságosan frissíteni. Odáig általános, hogy PhpMyAdmin–> adatbázist lemásoljuk. De a trükk (amiről tudom, hogy nem használható általánosan, nekem mákom van) az most jön: Távoli asztal–>eredeti mappa átnevez–> az oda letöltött WP-t kicsomagol eredeti néven+fontos fájlokat (sablon+konfig+stb.) átmásol. Innentől már követtem az eredeti utasításokat, csak a távoli asztalos csavarral rengeteg időt takarítottam meg, ami egyébként feltöltögetéssel telt volna.

Ma volt ruhabeszerzés, Aréna Pláza módra, eredmény 8-0 ide, 2 póló, 2 ingnyakú póló, 3 farmer rövidnaci, 1 másik rövidnadrág. Melléktermék még 2 darab könyv (PHP és MySQL témákban). A cipővásárlás viszont 2-0 oda, még mindig nincs, viszont ideges anyuci emiatt van. Erről az a véleményem, h tényleg válogatós vagyok cipő ügyileg, külsőre, belsőre is. Külsőre nem tetszik sok mostani “trend” ezért a cipők jó része kiesik, belsőre meg a lában idióta formájával van gond, így ez is szűkíti a lehetséges jelöltek körét. Ami eddig mindkét kritériumnak megfelelt, abból nem volt méret… A Mediamarktolás megint elmaradt, pedig már szívesen rabolnék.

Volt ma egy kis puhatolózás a Baki-weblap projectben, ez az amivel már rég óta szekálnak, az utóbbi napokban főleg. Ma meg hallgattam fél óráig, h nálam profeszionálisabb megoldás kell, amit el is hiszek, ám akkor engem nem kéne fárasztani. Meg kavarni nekem, mivel eddig mindig ezzel kellett volna foglalkoznom, amikor előre bejelentett programom volt, ámde mikorra megbeszéltük a kupaktanácsot, addigra mindenkinek jobb dolga akadt, szó nélkül… Kíváncsi leszek mi lesz ebből.

Lesznek dánok is ősszel, csak még a formomat kéen befejzeni. Az övék viszont nem hat meg, smi érdekes nincs a fiúkéban, akikből ráadásul csak négy jutott el hozzám, ami kicsit sovány létszám. Aki érintett az ügyben, az sasoljon a jobb oldali doboz tetejére. Az elosztás egyébiránt nekem nem tetszik, vagyis annak módszere, mivel aki kapja, marja, lefoglalom stilus az barbár, nem civilizált, és főleg egy gimis osztálynak való, ami sok minden máshoz is éretlen. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Hirtelen ennyi az utóbbi pár napról asszem.  Egyébb dolgok röviden, mondatokban: Kaptam PH2/100-as csavarnyúzót gépszereléshez, bár a 75-ös jobban tetszene. Lesz rendszergazdánk, meg két új szerverünk, ennek örülök. Van lefóliázott tetőablak az irodában, ez fincsi hűvös. Gizáskodtam egy kicsit mostanság is. Jön Alex11-én, ennek örülök, remélem találkozunk.  Ennyi jutott még eszembe, a többihez a plürkjeimet tessék visszaolvasni.

DE úgy érzem most tartok ott hogy a blog prezentálható másoknak is, béta jelleggel.

Ennek az az oka, hogy ami most kint van, az elfogadhatóan néz ki. Mindazonáltal várnék ötletek még, mit lehetne jobban csinálni.

Innentől viszont tessék hozzászólni, aktívkodni, mert egyedül uncsi írogatni. Ha valakinek gondja van, majd mondja.

Hirtelen ennyit akartam nagy örömömben, hibajelentéseket, további ötleteket ide várok a hozzászólásokhoz.

Felhívás!

Új sablonomhoz várnám a jó ötleteket, külön jó lenne mondjuk psdben, vagy hasonlóban. Megfelelő ötletekért, akár a saját sablonodat is megcsinálom, esetleg beállítgatom neked a wordpressed!

Lennének honorálatlan kérés/kérdéseim is:

1. Szólj hozzá!
2. Itt a kommenteknél kérlek add tudtomra, hogy használsz-e avatart, és ha igen, hogy szeretnéd itt hazsnálni? Ide feltöltöd? Gravatar? MKAvatar?
3. Szerinted milyen permlinkek lennének jók? Permlinkek azok az egyedi címek, amin keresztül elérsz direktben egy egy bejegyzést. Pl.http://mars.bakilex.hu:50000/blog/hello-world.kisskd a Hello World! bejegyzéshez. Ha csak a post cím(ének egy rész)e lenne benne, az nem jó, mert az idő folyamán könnyen előferdülhet két egyforma. Ezt elkerülendő a dátom (egyes részeit) és/vagy egy egyedi számot (a post IDjét) kéen belefűzni. Ti mit preferáltok? Példák: http://blogom címe.hu/év/hó/nap/postcíme(.kisskd), vagy http://blogom címe.hu/postcíme-idszám(.kisskd) és hasonlók. Na mi legyen, ez is írd a hozzászólásokhoz.
4. Milyenek a kiemelések? Ha végignézitek, van egy szöveg, amiben vastaggal kiemelgettem szavakat? Van értelme, jobb így? vagy rosszabb? Esetleg valami javaslat?
5. Mit szeretnétek a hozzászólásoknál? MI kell mi nem? Avatar, e-mail értesítés, másik hozzászólásra válaszolási lehetőség, előnézeti kép, formázás(vastag, dőlt, stb), beszúrható linkek? Egyéb saját ötlet, aminek örülnétek?

Na szóval? Írd meg légyszi! Köszönöm.