Elindultunk szépen, Maci húzott emberesen kutyásan, de csak nem szabadult. Köbüki hitetlenkedő kérdéseinek záporában, nagy meglepetésére ki is értünk a mezőre. (szerinte ott olyan nem volt:P) Itt volt kedvenc borjúmtól nagy futkározás, ugrálás, szaglászás. Vissza is indultunk, addigra kutyikám energiái alábbhagytak, már nem kellett hajkurászni, sőt futkosni se akart velünk. Kicsit eltévedtünk (konkrétan nemt tudtam, h az utcák h vannak elzárva, Alma utca továbbképzés kéne. Aztán mentünk a jó irányba, és ekkora mondtam pótapámnak, h megnézhetnénk Mo mamáékat, ha már úgy is majdnem ott vagyunk. Maci és mi is innánk, az öregeket a tapasztaltakat is megnéznénk.

Be is értünk (az utcába bekanyarodva már kicsit hisztizett Aramisz a pihenőhiányért), kaptunk vizet/sört/kólát medvebocsunk leült, rengeteg vizet bepuszilt, és elnyúlt a földön, sokáig fel sem akart kelni.  Aztán feltápászkodott, és befeküdt mamáék előszobájába, onnan már tényleg nem akart mozdulni:P De aztán revettük az indulásra, és nagy léptekkel indultunk haza, de láttuk h így is el fogunk késni, a vihar gyorsabb lesz. Minden rendben ment, a vihartól és Maci gyök kettes tempójától eltekintve, mígnem egyszer csak lezuttyant (a boróka utca közepén) és nem akart felkelni, de sehogy sem.

Se unszolásra, se emelgetésre, se vonszolásra, se otthagyásra nem reagált. Próbálkozunk és vártunk egy ideig, aztán jobb lehetőség nem lévén elment Pótapám a kenguruért (Renault Kangoo nevű kisteherautónk), hogy ha mást nem, azzal megyünk haza. Én próbáltam unszolni azért Macit a mozgásra, de nem ment. Akkor sem, mikor jött az AIXM (amire van tippem, hogy kihez tartozik, mivel nem gyakori jármű), annyira sem mozdult, az állatkám, hogy az útból elmenjen, ígyhát a mopedautó kénytelen volt megfordulni, és másfele menni. Később a blöki megpróbált párszor feltápászkodni, de csak tántorgott, és visszafeküdt, szóval onnantól, hogy sikerült egy kapu elé lefekeüdnie, nem hagytam h próbálkozzon nagyon.

Majd befutott Köbüki, a nagy fémdobozzal. Nagynehezen beraktuk Macit hátra, aki ebben a műveletben nem nagyon segített. Majd hazamentünk, itt még jókedvűen beszéltünk a dolgokról. Aztán elkezdtünk komorodni, mikor itthon nem akart kiszállni a kocsiból. És nem is tette egészen hajnalig, sőt volt időszak mikor nem is reagált szinte smire, se simire, se szóra, se arra ha felemeltük a fejét. Am is csak feküdt, ivott. Elkezdtünk aggódni, de mivel elég késő volt, állatorvos nem tudtunk hívni.

Vagyis próbáltunk, de itt jöttek a dolgok, amik dühössé tettek. Állatorvosi ügyelet, ilyen van, sőt itt helyben kicsíny városunkban is van a szolgálat tanúsága szerint. Csakhogy miközben az orvosi/patika ügyelet 2 hétre van közölve, az állatorvosi valamiért csak az elmúltra. Aztán nézük neten, legutóbbi adat áprilisi. Aztán nézzük a pesit 0-24órás állatklinikákat. Egyik sem veszi fel a telót. Nagy így legyen a kutyádnak baja este.

A pozitív dolog a történetben, h kutyu reggelre összeszedte magát, jól van, úgy néz ki. De bosszant, h mi elett volna, ha ezen múlik… Mi a véleményetek a dologról?

Volt például olyan hogy pénteken Orsival (CISV Angyal, mielőtt vki összekeverné vkivel) találkozás. Vagyis tervben… Aztán megint kitaláltam hülyeségeket, és a család program is másképp alakult. Aztán a megbeszéltnél jóval később bekerültem a városba. Hívtam Orsit, de nem jókor. Aztán mászkáltam, és közebn hívtam Orsit. Így érdekes helyekre kerültem, ahol már rég voltam. Pl. a zeneiskola melletti jó kis fára is felmásztam, ahova oviban sokat jártunk, volam a művház mögötti parkos részen is, ott nepumuki napok előtt mászkáltunk főpróba előtt/után. És egyéb “nevezetes” helyekre is elmentem a parkban.

Aztán végül csak utolértem Orsit, mondta, hogy mindjárt megy, és kár hogy nem találkoztunk, de am sincs jó kedve, nem volt jó a verseny, stb. Én ekkor elindultam a teniszpálya mellé gofriért, mikor láttam hogy zárva van, elindultam visszafelé. Ki köszönt rám a szabi téren, ahol előtte 2 perccel elmentem? Orsi… Sajnos csa pár percet beszéltünk, mert jött a HÉVe, és sietett. De azt megtudtam milyen volt a verseny, és hogy mennyire unatkozik Remélem a következő találkozás hamar lesz, és hosszabb is lesz. Már nagyon rég beszéltünk hosszabban élőben.

Volt olyan is hogy ballagás. Na ez szerintem nagyon rossz volt. Rendezetlen, össze-vissza, unalmas, és egyáltalán, image romboló. Nekem nem tetszett, és nem is gondolom, hogy nekünk ott kellett lennünk, ezért nem… Az is zavart, hogy egyesek érdekes öltözékben jelentek meg, bár az is fura volt, hogy elég változatosan. Azaz volt a farmertől/farmer szoknyától, az öltönyig/elegáns ruháig minden. Szokás szerint nem értettem a sok nőnemű egyedet, aki nem tudott benne járni, mégis magassarkúban bénázott. Szerintem nem lenne kötelező viselet, sőt sokszor szépnek sem tartom (tudom ezzel lehet hogy kisebbséget képviselek), de az biztos, hogy kifejezetten negatív ha olyan hordja, akinek nem tud benne járni.

Aztán volt vasárnap, anyáknapja. Ebből az alkalomból nekünk körutazás volt a program. Meglátogattuk mind a 3 nagymamát. Reggel kicsit kérsőbb indult a tervezetnél, de végülis 11.20kor leértünk Nyír1házára, ahol megakaruk lepni Joli mamát, ám ez kicsit félresierült, mert épp akkor ment el Magduskával vásárolgatni. De azért papa beengedett minket, és mama is  hamar visszajött. Beszélgettünk egy kicsit, úgy tűnt örültek nekünk mindketten.

Aztán mentünk tovább Debrecenbe, ahol Sanyi bácsi segítségével bejutottunk Vass mamához, aki szintén örült nekünk, csak hiányolta kicsit Gábort. Miután megnéztük az új rezidenciáját, le(?) mentünk Klárika néniékhez, ebédeltünk, meg beszélgettünk egy kicsit. Megint meglettem védve, hogy azzal nincs gond, hogy én nem eszek sok húst, mert én azért nem eszem, mert nem kívánom. Viszont kivételesen jelentős mennyiségű krumplit beburkoltam. INdulásnál még egy jó dolog történt, kértem, és kaptam söröskorsókat Sanyi bácsitól , végre, már régóta akartam, mert ezeket a hülye teásbögréket olyan kicsire tervezik. Mire felérek a szobámba, elfogy az egész. Mostmár ilyen gond nem lesz

Eztuán jöttünk vissza Gödöllőre, volt egy kis fennakadás mivel az M3on baleset volt. De végül kis késéssel hazaértünk, és megköszöntöttük Monori mamát is. Itt kicsit leragadtunk, mert Köbökivel nekiálltunk egy póker rejtvénynek, amit végül közös erővel megoldottunk. Voltak kisebb nehézségek a csoportmunkával, de megoldottuk.

Asszem ennyi most, majd még lesz!