Most a téma aktuális fejezete: ma bemegyek megint a pékségbe – ahova már nem járnék az alkalmazottak miatt, de ez van közel, és am a kaja finom – és még álltak előttem. Kivártam amíg kér a lány/hölgy (sacc olyan 18-20 éves lehetett), majd én is kérnék, de ekkor az eladók elkezdik megtárgyalni, h milyen egy bunkó volt az előző vásárló, mert csak ennyit mondott h “egy kakóscsigát”. Ezzel egyet is értek, de egyrészt ő sem kezelte normálisabban sokkal. Másik h amilyen stílusban ezt megbeszélték, aztán mellékesen még utánna bökték h “hülye kis 14 éves csitri”, az azért már sok.  Az meg főleg (tudom önző vagyok), h közben én arra vártam, h kérhessek vmit, de csak a hisztire figyelt, meg a barátnőjére, rám nem.

Ekkor elgondolkodtam, h most szörnyűlködjek, h annyi ilyen ember van, h simán össze is találkoznak, vagy röhögjek magamban, h azon pattog a pultos, amit ő szokott csinálni.

Más téma:

Ma kéziztünk a tizedikes lányok ellen, előtte meg kedvenc tesitanárunk értékelte a kapura dobásunkat.  Több irányból is írhatok arról az egy óráról. Egy megközelítés: Összeségében a meccs jó volt, igaz kettővel kikaptunk. Itt jegyeznék meg pár dolgok, (mert ugye nem is én lennék én, ha nem keresnék kifogásokat): szerintem jobban ment volna, ha végig marad a kapusunk. Az sem elhanyagolható tény (:P) hogy náluk 6 igazolt kézis volt, nálunk 1, ő is csak félidőig. De komolyra fordítva a szót, szerintem jót játszottunk velük, és nem is voltunk csapat szinte olyan rosszak, hála annak, h most nem akart mindenki játszani.

Igaz a csapatmunka teljesen hiányzott, a minimális stratégia is, meg az összeszokottság is, de segáz. Kicsit tömörnek éreztem ezt az 5+1et most, középen nem tudtam hova lépni, mert rögtön vkinek a szájában álltam. Másik nézőpont h én h játszottam: őszintén szólva, most szerintem _magamhoz képest_ nem is olyan rosszul. Mivel alacsonyakat lőttek,bele is nyúltam pár labdába, volt oylan lövésem is, ami véletlen beakadt, egy egész tűrhetően. Amire dühös voltam, az egy olyan helyzet volt, amikor sikerült véletlenül ellépni vki mellett (ami nem ártana többször), tisztán ugrani befelé. Tipikusan olyan alkalom volt, h ha idáig ment, akkor már nem szabad kihagyni, erre persze h _kapu mellé_ dobtam…

Végül a kezdés: még a meccs előtt leosztályozódott a kapuradobásunk. Ha úgy vesszük javítottam, mert ötösöm még nem volt. De ez egyben elég szégyen is, h eddig nem sikerült összevakarnom. Különösen tavaly volt érdekes, h pár hónapja GKC-s edzésre jártam, erre egy sima üres kapura, hosszú sarok lövés nem ment, mikor a tanár figyelte. A leg dühítőbb az volt, h pont mikor kiment a naplóért, én dühönben kapura hajítottam sokkal rosszabb helyről a labdát, és simán bement.

Volt még pár kissé személyesebb történés is, de erről majd máskor, esetleg.

Egyrészt korán kellett kelnem, ez van, 7:20-kor meccs volt. Na igen, a kézizés. Ez volt az ami még kevésbé ment, mint általában. Egyszerűen kritikán aluli volt amit műveltem. Legbarátibb számítások szerint is, két db tiszta ziccert hagytam ki, egyet lőttem a kapusba. Ezenkivül 2 labdát is Dodóba lőttem mert miért ne… Ezen kivül kisebb apróságok még amik nem mentek: passzolás, kapuból kilövés, megint passzolás, védés, meg hasonlók. Az a meccs amikorra kb belejöttem, az az utolsó volt, de addigra is csak kb, és ráadásul az volt az a meccs, ahol a légiakrobatákat néztük … más dolgunk nem volt. Végül a “szégyenteljes” eredmények: 2 (Csík+hetedikes lányok)vs. Kókusztej: 6:3; Quattro Farkas(9a+b) vs. Kókusztej: 9:4; Kaktusfeige(ha jól emlékszem a névre, Gyöngy, meg a légiakrobaták) vs. Kókusztej: 8:4.

Minden díjazottnak gratulálok, ha jól számolom minden sportágban kapott valaki az osztályból vmilyen ajándékot. Mindenki nyert már vmit a sportnapon, csak én nem, ez zavart az eredményhirdetésen, de ez van, béna vagyok, és lehet hogy rosszul is döntök.
Azt is eldöntöttem, hogy jövőre határozottabb leszek a csapatválasztással kapcsolatban sokkal. De az is felmerült bennem hogy keresek olyan hülyéket, akik lennének velem egy csapatban. Majd meglátjuk, sokára lesz. Az mindenesetre tuti, hogy Kata néni jól kitolt velünk, hogy utólag közölte, hogy külön játszanak majd a kicsik meg a nagyok. Pedig jövőre már kicsi smiképp nem leszek.

Ezenkivül beszélgettem emberkékkel, volt akit nem értettem mit művel, és miért, és mikor mit, de ezen már egy ideje filózok. “Kis is békültem” valakivel, vagy legalábbis megbeszéltünk, hogy felfüggeszthetnénk a beszólogatásokat. Ez nem rossz ötlet, mert alapjában véve lehet hogy nem is rossz fej. Ezt majd az idő eldönti, vagy nem, akkor sincs armagedon. Kiváncsi lennék, hazatalált-e végül??! Sokat beszéltem egy süsü egyénnel is, aki még mindig jófej:)

Asszem most ennyi, és még bele is fértem a reggeli időbe. Ha más is eszembe jut, majd még leírom.

Mégsem fértem bele … A címkézés, és a publikálás kimaradt, szóval msot fejezem be! Napközben eszembe jutott pár dolog, de már el is felejtettem… Majd legközlebb ..

Menjünk szép sorban:

Kedden volt egy csodálatos kis matekversenyem, amin elég sok mindent elrontottam, de előtte kéziztem egy jót tesinórán. Majd mikor hazajöttem, jött velem Bodza kedves gazdája is, akinek végre odaadhattam az ajándékait. Kissé lassú vagyok tudom, már rég volt december … Majd jöttek mamáék, apuék, és Gáborék tortáztunk, kaptam egy csodaszép, csoda jó egeret. Igaz nem egy MX1000-es, de azért tetszik. meg egy szép kis hangolót, plusz meg vagyok hívva egy egérre, meg valami másra:) Ja és még délelőtt megkaptam Pankától a “csodaszép” piros alsónadrágomat, kis kezekkel a hátulján … Viszont mivel 11ig a Szigetben voltunk, ezért nem mentem edzésre, már megint …

Aztán jött a szerda egy szuper németórával, ahol még inkább nem szerettem meg ezt a nyelvet. Este meg jöhetett a tanulás a sok-sok dolgozatra.

Csütörtököm meg hosszú volt, egy kémia doga, ami a sósav színén kívül tűrhető lett, aztán jött a jó kis fizika TZ, ahol Danika megkérdezte hogy fejből kell-e tudni a fémek fajlagos ellenállását … ja hogy azt amit a táblára fel van írva … Majd szerintem jól megoldottam a 45 perces matek röpimet. És közben még azt is megtudtam, hogy Betti néni szerint ügyesen kezdtem el egy versenyfeladatot, és hogy továbbküldhető amit írtam. Volt egykét lyukasóránk, és egy jónak nem nevezhető tesink. Majd gyorsan fordítottam kicsit, és mentem Kati nénihez külön angolra. Ez így félálomban érdekes volt, és nem túl biztató dolgokat mondott jövendőbeli évfolyamomról.

Aztán jött a legérdekesebb rész, végre mentem edzésre. Itt rájöttem hogy már vannak talán nálam is bénábbak. Csak az a gond hogy egyik primitív, másik meg primitív és bunkó is hozzá. Meg hát magamban is elég rossz vagyok, ha még ők is húznak lefelé … De azért jó volt, az is a fülembe jutott hogy heti 3 edzés, szóval jövőhéten pl. kedd-szerda-csütörtök 1-1,5-1 óra hajós-török-hajós. És még valamit kezdek sejteni, de ezt nem kotyogom el, hátha nem így van.

Aztán ma jó későn keltem, azaz olyan 7, fél nyolc körül. Majd lassan összeszedtem magam, és 10re bementem megírni a latin versenyt. Nem sikerült szerintem rosszul, kivéve hogy az első mondatban nem vettem észre hogy milyen személyrag a -mus és hogy mit jelent a nobis … Szerintem könnyű volt, és nagyjából jól is hittem, mint ezt megtudtam az egy személyes latin szakkörön. Majd kicsit írogattunk a Csík által megírt töri versenybe, majd hazajöttünk Csíkkal.