A szorosabban vett környezetről, és helyzetről ennyit: épp egy mezőféleségen egy fesztiválon foglalatoskodott kisgyerekekkel. Ahogy így ránéztem, az összkép részeként ő egy komoly, kedves, jóarc leánynak tűnt, és ezt erősítette az is, amikor hallottam/közelről láttam mit csinál (a hozzánk tartozó kisgyerekekkel mi is arra mentünk).

Ebben nem is lett volna smi fura, ha nem ismertem volna a suliból látásból/névről. Sokkal több infóm nem lett róla pár év alatt mióta együtt járunk, mint most hétvégén. Láttam a folyosón, hallottam pár megszólalását, stb. Viszont azok alapján közel sem ilyen jó kép alakult ki róla bennem, sőt. Ráadásul a héten visszatérve a suliba, megint nem azt a érett, szimpatikus lányt láttam akit hétvégén.

Mindez a konkrét eseten kívül másról is elgondolkoztatott. Mi lett volna, ha azokat az embereket akiket most kedvelek, akikkel szívesen töltöm az időm, más környezetben találkozok? Sokukról eddig is többször mondtam, h hát ilyennek-olyannak tűnik, amit én nem viselek, de igazából csak jól titkolja néha, h milyen értékes ember. Lehet h most a közelükbe se mennék, ha egy másik pillanatban látom meg őket először (netán olyanban, mikor úgy viselkedtek, mint mikor pont velem keverednek egy helyre )? Vagy pár beszélgetés alapján már mindenkiben meg lehet látni, h milyen igazából?

A gyakorlati rész abból állt, h a csapat fele, roppant mini bringákon, roppan szutyok bukósisakokban (amin többek kb a bejáratot nem találták) kellett egy rettentően életszerűtlen akadálypályát teljesíteni. Ez persze kb senkinek nem sikerült. A következő napirendi pont az volt, h beültünk egy Swiftbe, egy autóklubos pacák mellé, aki hátratolatott, aztán full gázzal megindul egy “bábú” (felállított PVC cső ) felé. A feladat abból állt, h az ő dudálására kellett megnyomni a lábunknál lévő fékpedált és ezzel a céljuk az volt. h szemléltessék ,milyen hosszú a fékút. De ez a megoldás így rém unalmas, és ésszerűtlen volt szerintem. Az úgy szemléletes lett volna, ha akkor fékezünk, amikor akarunk, és így rádöbbenünk milyen későn jut ez eszünkbe. Ez a megoldás csak arra volt jó, h megtapasztaltuk, ha  ahapek tudja h mikor kell kiadni a parancsot a fékezésre, ahhoz h elüsd azt a valamit (ami am se formájában, se tömegében nem hasonlított egy emberre, és ezért szerintem nem is volt igazán hiteles, amekkorákat szállt)

Egy beiktatott jópofizás (vmi sajtótájékoztató-féleség) után jött az elméleti rész. Itt az “oktató” már kicsit szellemesebb volt (talán túlzottan is), de az tuti h nagyjából meggyőzött h nem csak az égbe szövegel. Mesélt saját, és +hozzá közel álló” baleseteket, és volt egy két tényleg humoros beszólása, bár az önfegyelmével akadtak gondok, amikor nekünk pattogott a rossz szervezés miatt.

Itt az idő nagy része videónézéssel telt, amiknek a tartalma igaz nem volt hülyeség, de engem nem is nagyon fogott meg. Voltak balesetek rossz minőségű felvételen, biciklis propagandafilm, egy töréstesztbábú (és egyben a biztonságtechnika) története és a közlekedésbiztonságról szóló tanácsok. Egyes jeleneteken is jót kötözködtünk, pl azon h egy hobbiból bicikliző egyénnél (vagy bárki másnál) mikor van pót biciklikerék. De a tartalom semmi volt a kivitelezéshez képest. Látszott h az Autóklub úszik a pénzben mivel komoly keverőpult, és 2 db, összesen egy kisebb bulit behangosító hangfal volt a videók elbeszélésének átadására. H a nyilvánvaló pazarláson kívül még más is zavarjon, ezek természetesen agyig fel voltak tekerve, h szakadjon a dobhártya a sistergésbe + úgy dübörgött a a basszus(ban a recsegés) mint egy ágyú.

Jah és majd elfelejtettem, nagy örömünkre, kaptunk McDonalds logós láthatósági mellényt, vagy mi a szöszt.

Ennek első jele volt, hogy angolon, és németen pénteken elkezdtünk énekelgetni. Azt kell mondjam tetszett, szeretem ezeket a hülye karácsonyi dalokat. Angolul az “On the first day of  chritmas…” és a “Rudolph the red-nosed reindeer…” kezdetű dalokat énekeltük, már hagyományosan. Németül pedig az Ó szép fenyő volt soron. Itt megjegyezném h rendkívüli módon irritál a német nyelv, nagyon nem szeretem, de erre az énekre azt kell mondjam, nagyon jól hangzik németül, meglepő.

Ezután jött a szombat, ezt a napot már mindenki úgy könyvelte el, h smi hasznosat nem fogunk tenni. Igazunk lett. Kezdtünk fizikaórával, ahol mindenki megijedt amikor lapokat kellett elővenni, és csoportokba lettünk osztva (mint röpi íratásnál), kezdődött a hőbörgés is, de végül közölte Jánossy tanárúr, h csak évértékelést vár tőlünk, majd ő is hasonlót adott elő szóban.

Majd kémiaóra helyett megejtettük az ajándékozást.  Általánosságban egész jó volt szerintem, láttam egy két vicces, ötletes ajándékot, és sok csokit. Hogy konkrét dolgokról is szóljak: először inkább arról írok, én mit adtam, h kevésbé tűnjek egoistának.

Olyan osztálytársak húztam, akivel csak év eleje óta járok egy osztályba, nem nagyon ismerem, kevés a “közös élmény” (egy-két köszönés összesen). Titkosszolgálati eszközöket bevetve (mégis csak van előnye annak h jóban vannak az anyukák), szereztem szerzett anyu ötleteket, és be is gyűjtött egy kis csokit+ egy adag “trutymákot” (itt szabad fordításban körömlakk, meg nemtudommilyen festék, meg stb-t jelent). Elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy tetszett neki, mert meglepett azzal, ahogy fogadta az ajándékot, pozitívan.

Hogy az önzőbb részéről is szóljak a “ceremóniának”, elmondom, h én pedig egy jó nagy teásbögrét kaptam, ami nagyon talált. Igaz itt sem teljesen tiszta volt a játék, mivel informátorokat használt az illető, de nagyon jól tette, mert így olyan dolgot kaptam, aminek örültem, és használni is fogom jó sokat. Azt kell mondjam a két legjobb osztálykarácsonyos ajándékom között volt.

Majd jött egy szabad foglalkozással telt föcióra, amin elbeszélgettem pár emberrel egy-két aktuális témáról, jó volt, a vélemények meglepő mértékben egyeztek.

Német az énekelgetéssel, és egyébb karácsonyhoz kapcsolódó dolgokkal telt, itt jegyezném meg, h ritka idióta dolog volt beleröhögni, és elbarmolni egy jó pillanatot. Konkrétan arra gondolok, amikor egy tanár, aki heti 5 nap tanít, kissé “meghatódva” kellemes ünnepeket kívánna, egy nagyon szép módon.

Egy nagyjából eseménytelen matekóra után kivonultunk és beszélgettünk tovább. Csíkos barátommal megegyeztem h együtt indulunk majd haza, csak elintéz vmit, de végül ez elmaradt. Amíg vártam, beszélgettem, és amikor elindult a banda pizzázni, végül én is velük tartottam. Jót ettem, és jót beszélgettem ott, bár voltak zavaró tényezők, amit soha nem szeretek az ilyen osztályos kajázásokban, de ehhez majd egy másik post kell. Külön sikerként könyveltem el, h azt a nagy mennyiségű kajacsekket is sikerült ellőnöm, ami még nálam maradt, abból az adagból, ami idén lejár.

Ezek után már csak visszatértünk a suliba, és kis beszélgetés után, távoztunk haza. Úgy érzem ezzel kezdődött a karácsony ünnepelgetésem, remélem még ennél is jobban folytatódik.

Most a téma aktuális fejezete: ma bemegyek megint a pékségbe – ahova már nem járnék az alkalmazottak miatt, de ez van közel, és am a kaja finom – és még álltak előttem. Kivártam amíg kér a lány/hölgy (sacc olyan 18-20 éves lehetett), majd én is kérnék, de ekkor az eladók elkezdik megtárgyalni, h milyen egy bunkó volt az előző vásárló, mert csak ennyit mondott h “egy kakóscsigát”. Ezzel egyet is értek, de egyrészt ő sem kezelte normálisabban sokkal. Másik h amilyen stílusban ezt megbeszélték, aztán mellékesen még utánna bökték h “hülye kis 14 éves csitri”, az azért már sok.  Az meg főleg (tudom önző vagyok), h közben én arra vártam, h kérhessek vmit, de csak a hisztire figyelt, meg a barátnőjére, rám nem.

Ekkor elgondolkodtam, h most szörnyűlködjek, h annyi ilyen ember van, h simán össze is találkoznak, vagy röhögjek magamban, h azon pattog a pultos, amit ő szokott csinálni.

Más téma:

Ma kéziztünk a tizedikes lányok ellen, előtte meg kedvenc tesitanárunk értékelte a kapura dobásunkat.  Több irányból is írhatok arról az egy óráról. Egy megközelítés: Összeségében a meccs jó volt, igaz kettővel kikaptunk. Itt jegyeznék meg pár dolgok, (mert ugye nem is én lennék én, ha nem keresnék kifogásokat): szerintem jobban ment volna, ha végig marad a kapusunk. Az sem elhanyagolható tény (:P) hogy náluk 6 igazolt kézis volt, nálunk 1, ő is csak félidőig. De komolyra fordítva a szót, szerintem jót játszottunk velük, és nem is voltunk csapat szinte olyan rosszak, hála annak, h most nem akart mindenki játszani.

Igaz a csapatmunka teljesen hiányzott, a minimális stratégia is, meg az összeszokottság is, de segáz. Kicsit tömörnek éreztem ezt az 5+1et most, középen nem tudtam hova lépni, mert rögtön vkinek a szájában álltam. Másik nézőpont h én h játszottam: őszintén szólva, most szerintem _magamhoz képest_ nem is olyan rosszul. Mivel alacsonyakat lőttek,bele is nyúltam pár labdába, volt oylan lövésem is, ami véletlen beakadt, egy egész tűrhetően. Amire dühös voltam, az egy olyan helyzet volt, amikor sikerült véletlenül ellépni vki mellett (ami nem ártana többször), tisztán ugrani befelé. Tipikusan olyan alkalom volt, h ha idáig ment, akkor már nem szabad kihagyni, erre persze h _kapu mellé_ dobtam…

Végül a kezdés: még a meccs előtt leosztályozódott a kapuradobásunk. Ha úgy vesszük javítottam, mert ötösöm még nem volt. De ez egyben elég szégyen is, h eddig nem sikerült összevakarnom. Különösen tavaly volt érdekes, h pár hónapja GKC-s edzésre jártam, erre egy sima üres kapura, hosszú sarok lövés nem ment, mikor a tanár figyelte. A leg dühítőbb az volt, h pont mikor kiment a naplóért, én dühönben kapura hajítottam sokkal rosszabb helyről a labdát, és simán bement.

Volt még pár kissé személyesebb történés is, de erről majd máskor, esetleg.

Kaiser Brezsnyev

A szörnyű, hogy egy orosz srác szájából hangzott el, és nem értette mi vele a gond. Bár ő volt az is, aki nem elég h azt mondta, azért késett mert egyenesen a reptérről jött, hanem azt is sokáig bizonygatta, h minden nap hazarepül, és reggel vissza. Aztán a honifitársa, vagy az ukrán lány, nem is tudom, megértette vele, h ez nem valószínű, vmit rosszul akar kifejezni.

A következő nem tudom kinek a szájából hangzott el, arra sem emlékszem pontosan hogyan, de ez volt a tartalmi lényege:

Ich möchte heute eine Düne essen

Ezzel a probléma az hogy “e Düne, -n” német szó jelentése dűne, homokbucka … aztán rájöttünk hogy a döner-r gondolta, ami gyros szerű német (?) kaja.

Ezeket a mondatokat meg tegnap sikerült összehozni, egy kedves francia emberkével, szigorúan csak a “Satzkombinationen” feladat szemléltetésére, és a nyelvtani szerkezet példamondatokon keresztüli bemutatására.

1. Sie ist zwar hübsch, aber leider ist sie nicht klug.
2. Im allgemeinen ist ein Mädchen entweder hübsch oder klug.
3. Natürlich ist sie sowohl hübsch, als auch klug.
4. Leider ist sie weder hübsch, noch klug.
5. Sie ist nivht nur hübsch, sondern auch klug.

Az mellékes, hogy jókat nevettünk. Először am csak egy ilyen mondat volt, de aztán mindet átgyúrtuk. Röhögést látva/hallva páran elkezdtek kérdezősködni. Itt születtek még jó mondatok, de ezek sajnos nem lettek megörökítve. Majd jött a legjobb rész, mikor Sabine kitalálta h olvassuk fel… Tényleg ha itt tartunk, ki melyiket szeretné megtalálni? Melyikkel találkoztatok? Persze a lányok ültessék át az egészet fiúba, mert gondolom inkább őket nézik.

Hirtelen azt hiszem ennyi lenne, csak meg akartam mutatni, h számomra meglepő módon egy németórán is lehet röhögni.

ui.: A címnek is van története, tanár nénink egyik kedves szófordulata, amikor pl. bemutatja az PET palackján az összetör kifejezést:

Achtung! Achtung! Demonstration!

Ma volt ruhabeszerzés, Aréna Pláza módra, eredmény 8-0 ide, 2 póló, 2 ingnyakú póló, 3 farmer rövidnaci, 1 másik rövidnadrág. Melléktermék még 2 darab könyv (PHP és MySQL témákban). A cipővásárlás viszont 2-0 oda, még mindig nincs, viszont ideges anyuci emiatt van. Erről az a véleményem, h tényleg válogatós vagyok cipő ügyileg, külsőre, belsőre is. Külsőre nem tetszik sok mostani “trend” ezért a cipők jó része kiesik, belsőre meg a lában idióta formájával van gond, így ez is szűkíti a lehetséges jelöltek körét. Ami eddig mindkét kritériumnak megfelelt, abból nem volt méret… A Mediamarktolás megint elmaradt, pedig már szívesen rabolnék.

Volt ma egy kis puhatolózás a Baki-weblap projectben, ez az amivel már rég óta szekálnak, az utóbbi napokban főleg. Ma meg hallgattam fél óráig, h nálam profeszionálisabb megoldás kell, amit el is hiszek, ám akkor engem nem kéne fárasztani. Meg kavarni nekem, mivel eddig mindig ezzel kellett volna foglalkoznom, amikor előre bejelentett programom volt, ámde mikorra megbeszéltük a kupaktanácsot, addigra mindenkinek jobb dolga akadt, szó nélkül… Kíváncsi leszek mi lesz ebből.

Lesznek dánok is ősszel, csak még a formomat kéen befejzeni. Az övék viszont nem hat meg, smi érdekes nincs a fiúkéban, akikből ráadásul csak négy jutott el hozzám, ami kicsit sovány létszám. Aki érintett az ügyben, az sasoljon a jobb oldali doboz tetejére. Az elosztás egyébiránt nekem nem tetszik, vagyis annak módszere, mivel aki kapja, marja, lefoglalom stilus az barbár, nem civilizált, és főleg egy gimis osztálynak való, ami sok minden máshoz is éretlen. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Hirtelen ennyi az utóbbi pár napról asszem.  Egyébb dolgok röviden, mondatokban: Kaptam PH2/100-as csavarnyúzót gépszereléshez, bár a 75-ös jobban tetszene. Lesz rendszergazdánk, meg két új szerverünk, ennek örülök. Van lefóliázott tetőablak az irodában, ez fincsi hűvös. Gizáskodtam egy kicsit mostanság is. Jön Alex11-én, ennek örülök, remélem találkozunk.  Ennyi jutott még eszembe, a többihez a plürkjeimet tessék visszaolvasni.

“Kissé” mi is szétszórtak voltunk, de a “felsővezetés” is érdekesen kezelt egy-két dolgot. Konkrét hibának nevezhetném a “szakterületemen” hogy nem volt előre szövegünk, ami mint megtudtam hiba, improvizálni nehéz. Másik hiba volt, hogy azt hittem, én el tudom mondani amit akarok, de ez már nyáron sem ment, mármint én nem tudok hangosan, érthetően, hosszan beszélni … Az is probléma volt, hogy Kori valamiért kiosztott 3 egyforma térképet a legelején, szóval kissé összetorlódtak az emberek az állomásoknál. Ezen kivül voltak még szervezetlenségek …

A résztvevők meg megint megleptek, milyen primitív emberek vannak. Innentől szerintem minden hasonló programot IQ teszttel kéne kezdeni. Mert voltak túl kicsik, és voltak akik nagyobbra nőttek, csak az agyuk maradt vissza. Az előadásokról meg annyit, hogy nagyon nem volt a korral egyenesen arányos a minőségük.

Először azon lepődtem meg, hogy bizonyos egyének, akiket a jövőben többet többet fogok látni, és ezt az angoltudásuknak köszönhetik(elvileg), azok a hatodikosoknak való angol keresztrejtvényeket nem tudnak megoldani. De egyszerű magyar “rejtvényeket” sem fognak fel, de úgy gondolják, hogy mindenki értük rajong, és Ők olyan leereszkedően, hogy szóbaállnak az emberrel, vagy esetleg ellátogatnak a TIGbe.

A másik hogy már kedves iskolánkat látogató egyének is pár évet letagadhatnánkat az előadásuk alapján.

Egy-két emberke eléggé meglepett, páran pozitívan, páran negatívan. A másodikból volt több sajnos, és egy különösen rosszul esett. Azért mert igaz nem ismertem, mégis meglepően szimpatikus volt, olyannyira hogy ezért a véleményemért még vitázni is kezdtem olyanokkal, akik ezek szerint jobban ismerik. Ez bántó… De ez van, az főleg zavar, hogy ez később még jobban fog zavarni. (na aki ezt megértette, az profi, mert én sem értem mit írtam ) De voltak olyanok is, akik nagyon jófejnek bizonyultak.

Az indulás kicsit húzósra sikerült nekem, de végülis megérkeztem szerintem a csoport legnagyobb csomagjával. A buszozás érdekesen telt, és bebizonyítottuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Ezt azzal támasztottuk alá, hogy Anita, Petra, Kori és Én teljesen jól elültünk két darab széken. Szerintem ez egy jó dolog volt, nem tudom készült-e róla dokumentáció. A hotelbe érkezve egy szobába kerültem Korival, Zolival, és Andrissal, ez jó felállásnek TŰNT. Mivel eljátszottak egy értelmetlen baromságot, ami szerintem tahóság is, más cuccát szó nélkül arrébb paterolni. De am nem hiszem h találtam volna sokkal jobb összeállítást tisztán fiú szobából. A szállás szép, és jó volt, bár a mágneskártyás rendszer, egy kártyával ritka idegesítő.

Követlező nap kiderült hogy az étel az elviselhető kategóriába esik. Reggeli után mentünk túrázni, ami nagyon jó volt, főleg a visszaút, persze hogy a hosszabra mentem, de szerintem jól döntöttem. Tanuláságokat majd a végén.

Péntekre volt a legnagyobb túra szervezve, ám hol a lavinaveszély, hol a meglepő erejű bukószél miatt kellett visszafordulnunk. De azért a “vízesések” és főleg az oda vezető út jó volt, és NE hagyjuk. xD A jégen csúszkálás, majd mászás nagyon jó volt, mégis a nap nagy élménye a fenti szél volt, mert ilyenben még nem álltam. Ami ezt megközelítette az a jasnai rosszidő. Volt egy Dóri elkapós jelent is, ami érdekesre sikerült. Másik két személyesjellegű élmény, hogy legszívesebben kitekerném annak a hetedikesnek, aki addig menőzött, hogy ráesett a karomomra felfelé mászás közben. És az, hogy Áron nem tudom honnan, de tudta a nevem, és felajánlotta hogy segít. Igaz, hogy a kinyújtott kezénél fogva elrántottam, de a szándék megvolt. Este megvolt a szokásos vetélkedő is, ahol a TANAP (Tátra alatt nő a pálma) csapat színeiben “indultam”. Lefkevés előtt érdekes dolgokról karatyoltunk.

Reggel pakolás, reggeli, pakolás, indulás. Ezután egy “vicces” kis túra a Popradi-tótól a Csorba-tóig. A túra nem votl rossz, majd végre egy jót ettem. Itt jegyezném meg, hogy az asztaltársoságom néha lehetne kicsit komolyabb… Majd mászkáltam egy jót egyedül, ami fejszellőztetésnek jó is volt. A buszút alvósan, kicsit beszélgetősen, south parkot nézősen, Berci bával dumálósan telt.

Most jönnek az összegzések:

Olyan érzésem van, kezdem megszeretni a téli túrázást (ebből az egy alkalomból), és szeretem a téli Tátrát, de nagyon. Azt hiszem hasonló lehetőségeket a jövőben is meg fogok ragadni, és érdekelne, hogy milyen ez a hegyi terep sízés. Aki egyszer elvinne magával, szóljon. Gazdagabb lenne olyan tapasztalatokkal is, hogy sokkal kevesebb ruha is elég, mert kimelegszem, és hogy a kamásli is egy nagyon összetett dolog, amiből jót kell beszerezni.

Megismertem kicsit jobban sok jó embert, például pár hetedikes lányt. Tudják ők hogy róluk van szó. Róluki az a véleményem, hogy egyesek nagyon jófejek (lennének), ha nem gondolnák magukat sokszor nagyobbnak, mint ami a valóság. Talán a szobatársaimról is megtudtam új dolgokat, és Áronról is kiderült, hogy tudja ki vagyok. Még volt egy érdekes emberi tapasztalatom, ezt majd egy zárt posztban leírom. Felnőttekkel is beszélgettem, Panka nénivel, Matyi bával is lezajlott az első pár beszélgetésem, Berci bával is beszéltem, ja és Ili néni is megtanulta a nevem.

Képek, és egy kis kiegészítés, mert úgy is tudom hogy volt ami kimaradt, majd jön egy másik postban.