A szorosabban vett környezetről, és helyzetről ennyit: épp egy mezőféleségen egy fesztiválon foglalatoskodott kisgyerekekkel. Ahogy így ránéztem, az összkép részeként ő egy komoly, kedves, jóarc leánynak tűnt, és ezt erősítette az is, amikor hallottam/közelről láttam mit csinál (a hozzánk tartozó kisgyerekekkel mi is arra mentünk).

Ebben nem is lett volna smi fura, ha nem ismertem volna a suliból látásból/névről. Sokkal több infóm nem lett róla pár év alatt mióta együtt járunk, mint most hétvégén. Láttam a folyosón, hallottam pár megszólalását, stb. Viszont azok alapján közel sem ilyen jó kép alakult ki róla bennem, sőt. Ráadásul a héten visszatérve a suliba, megint nem azt a érett, szimpatikus lányt láttam akit hétvégén.

Mindez a konkrét eseten kívül másról is elgondolkoztatott. Mi lett volna, ha azokat az embereket akiket most kedvelek, akikkel szívesen töltöm az időm, más környezetben találkozok? Sokukról eddig is többször mondtam, h hát ilyennek-olyannak tűnik, amit én nem viselek, de igazából csak jól titkolja néha, h milyen értékes ember. Lehet h most a közelükbe se mennék, ha egy másik pillanatban látom meg őket először (netán olyanban, mikor úgy viselkedtek, mint mikor pont velem keverednek egy helyre )? Vagy pár beszélgetés alapján már mindenkiben meg lehet látni, h milyen igazából?

Elindultunk szépen, Maci húzott emberesen kutyásan, de csak nem szabadult. Köbüki hitetlenkedő kérdéseinek záporában, nagy meglepetésére ki is értünk a mezőre. (szerinte ott olyan nem volt:P) Itt volt kedvenc borjúmtól nagy futkározás, ugrálás, szaglászás. Vissza is indultunk, addigra kutyikám energiái alábbhagytak, már nem kellett hajkurászni, sőt futkosni se akart velünk. Kicsit eltévedtünk (konkrétan nemt tudtam, h az utcák h vannak elzárva, Alma utca továbbképzés kéne. Aztán mentünk a jó irányba, és ekkora mondtam pótapámnak, h megnézhetnénk Mo mamáékat, ha már úgy is majdnem ott vagyunk. Maci és mi is innánk, az öregeket a tapasztaltakat is megnéznénk.

Be is értünk (az utcába bekanyarodva már kicsit hisztizett Aramisz a pihenőhiányért), kaptunk vizet/sört/kólát medvebocsunk leült, rengeteg vizet bepuszilt, és elnyúlt a földön, sokáig fel sem akart kelni.  Aztán feltápászkodott, és befeküdt mamáék előszobájába, onnan már tényleg nem akart mozdulni:P De aztán revettük az indulásra, és nagy léptekkel indultunk haza, de láttuk h így is el fogunk késni, a vihar gyorsabb lesz. Minden rendben ment, a vihartól és Maci gyök kettes tempójától eltekintve, mígnem egyszer csak lezuttyant (a boróka utca közepén) és nem akart felkelni, de sehogy sem.

Se unszolásra, se emelgetésre, se vonszolásra, se otthagyásra nem reagált. Próbálkozunk és vártunk egy ideig, aztán jobb lehetőség nem lévén elment Pótapám a kenguruért (Renault Kangoo nevű kisteherautónk), hogy ha mást nem, azzal megyünk haza. Én próbáltam unszolni azért Macit a mozgásra, de nem ment. Akkor sem, mikor jött az AIXM (amire van tippem, hogy kihez tartozik, mivel nem gyakori jármű), annyira sem mozdult, az állatkám, hogy az útból elmenjen, ígyhát a mopedautó kénytelen volt megfordulni, és másfele menni. Később a blöki megpróbált párszor feltápászkodni, de csak tántorgott, és visszafeküdt, szóval onnantól, hogy sikerült egy kapu elé lefekeüdnie, nem hagytam h próbálkozzon nagyon.

Majd befutott Köbüki, a nagy fémdobozzal. Nagynehezen beraktuk Macit hátra, aki ebben a műveletben nem nagyon segített. Majd hazamentünk, itt még jókedvűen beszéltünk a dolgokról. Aztán elkezdtünk komorodni, mikor itthon nem akart kiszállni a kocsiból. És nem is tette egészen hajnalig, sőt volt időszak mikor nem is reagált szinte smire, se simire, se szóra, se arra ha felemeltük a fejét. Am is csak feküdt, ivott. Elkezdtünk aggódni, de mivel elég késő volt, állatorvos nem tudtunk hívni.

Vagyis próbáltunk, de itt jöttek a dolgok, amik dühössé tettek. Állatorvosi ügyelet, ilyen van, sőt itt helyben kicsíny városunkban is van a szolgálat tanúsága szerint. Csakhogy miközben az orvosi/patika ügyelet 2 hétre van közölve, az állatorvosi valamiért csak az elmúltra. Aztán nézük neten, legutóbbi adat áprilisi. Aztán nézzük a pesit 0-24órás állatklinikákat. Egyik sem veszi fel a telót. Nagy így legyen a kutyádnak baja este.

A pozitív dolog a történetben, h kutyu reggelre összeszedte magát, jól van, úgy néz ki. De bosszant, h mi elett volna, ha ezen múlik… Mi a véleményetek a dologról?

Sok minden záródott ma, ezzel kezdem. Elsőként a fentebb felsorolt elméleti “címek”. Befejeztem négy éves latin tanulmányaimat is, aminek kapcsán több érzés kavarog bennem. Örülök h végre vége, sokszor elegem volt belőle, ám néha hiányozni fog, és rémisztő belegondolni, h négy évig azért elég sokat  foglalkoztam vele, és innentől se használni nem fogom a konkrét tudást, se gyarapítani, se smi. Rajz se lesz ez ideig, de ez maximum örömet okoz. Lesznek még személycserék, egyről mindjárt egy külön bekezdést olvashattok, a többi: Latinunk ugye nem lesz, szóval (egy időre) elbúcsúzunk Balázs bától (UB). Voltak problémáim vele, de úgy érzem erre ez évre sokat javult a megítélésem róla, és az Ő viselkedése is. Köszönöm neki a 2 éves okítást.  Mivel jövőre németspeces leszek (lásd később), ezért minket, a nagy valószínűséggel faktos csoportot kapja Betti néni, ez azt jelenti, hogy 4 év matekóra után nagy eséllyel nem tanít már többet Marika néni. Sok hibáját fel lehet sorolni, de én köszönöm neki is a 4 éves oktatást amivel szerintem jó alapot adott. Luca nénitől is búcsúzom a következő bekezdésben kifejtett ok miatt. Őszintén szólva nem szeretem az óráit, de mint ember, általában kedvesnek tartom.

Na igen, és akkor a leglényegesebb, és legfontosabb. Tibi bá nem tanít többet föcit nekem, ami cska a kisebb probléma, habár nála jobb tanárt nem fogok kapni ebből a tantárgyból. A nagyobbik gond, hogy többé már az osztályfőnököm sem lesz, és ilyen sem lesz többet. Az utóda Erzsike néni lesz, nem akarok jósolni, ezt már megtettem többször, ám abban biztos vagyok, hogy nem lesz jobb mint Tibi bá, és abban is, hogy egy nagy hiba lecserélni. Erről is kifejtettem már többször a véleményem. Igaz tanítani többet nem fog, mégha velünk is jön táborozni, csereprogramozni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy sokat fogok még vele beszélgetni, hasonlóan mint eddig néha. Ezzel a szokással nem akarok felhagyni, mert jó, vicces és sokszor tanulságos, és egyébként pedig Tib(s)i bácsihoz hasonló kategóriájú embert nem nagyon ismerek. Mármint a köztünk lévő kapcsolat alapján.  Sajnálom ezt a cserét, és szerintem nem jó lépés, de ahol cska tudom, megpróbálom majd áthidalni.

A másik későbbre halasztott téma, azaz a németspec lesz most kifejtve. Jövőre osztály egyik felének 6 angol, 3 német órája , a másiknak 6 német, 3 angol lesz elvileg. Na már most én különböző okokból németes lesz, ami azt jelenti kicsit újabb lesz a csoportom, és a matek tanárom, angol tanárom elvileg megmarad. Ettől a sok némettől kicsit óckodom, de majd cska túlélem valahogy, a tanárváltást szerintem tűrni fogom, az új csoportok érdekesek lesznek ellenben.

Egy érdekes változás még, ami a gimivel jár, hogy lesz évfolyamunk. Kivánics leszek milyen emberkék jönnek, hallottam már jót, és rosszat is, majd meglátjuk. De azt leszögezem, hogy gólyavatódás alól felmentem magam, nincs miért avatódnom, jövőre lesz az 5. évem amit itt húzok le.

Azt hiszem ennyit akartam, ha mégsem majd még leírom, tessék kommentelni.

ui.: Jah, az már ki is maradt helyzetjelentés szintjén, hogy a bizonyítványom kitűnő, szorgalom, magatartás 5-5, általános nevelőtestületi dícséret, mint kiderült tantárgyanként 8 db. Smilyen díj és kettővel kb. kevesebb D mint amennyi kellett volna, ezért mérges vagyok magamra, na majd jövőre lesz ez még így se …

Sportnap után morcizás, mégtöbb próbálkozás, de reménytelen. Na akkor jön a lendület, hogy vinyót ki, rackbe be, cuccost másik particióra pakol… Na igen itt jönnek a gondok … Apum ti. mindent kipakolt az új rezidenciára, minden szerszámot, egy kalapács, és egy drótkefe maradt itt kb. Még a saját rejtett kis csavarhúzóm is ott maradt múltkor, mikor rendszergazdaként szerepeltem az éjszaka közepéig. Ezután jött a barkács, tudjátok, sima műszerészcsavarhúzó(nem lehet rendesen megfogni)+kombinált fogó(amit véletlen elraktam)+bénázás –> racsnis csillagcsavarhúzó gépszereléshez. Na de ez nem erre való, nem volt túl müködőképes … Közben teló apumtól, hogy erre jár mindjárt Kati, nem megyünk? Mentem, összeszedtem a cuccost, vittem teljes szervízfelszerelést(monitor+bill+a gépem+CD, stb)

Vasárnap gépet szépkap … Hát ez érdekes kör volt, még azokkal a jó kis béta csavarhúzókkal is(állati jók, összehasonlíthatatlan a gagyi szarokkal, ilyen kell nekem, az asztallábra helyezett vinyómágnesekkel, hogy mágneses legyen a hegye mikor kell..), a gond ott volt, hogy vki random módon pakolta a gépbe a metrikus és lemezcsavarokat(megtanultam ezeket is felismerni), ezzel elért pl olyan dolgokat, hogy gajravágta a menetket a vinyómban. Egyéb érdekesség hogy idióta házamban a merevlemez úgy kiszerelhető, hogy ha többek között az ide kábelek egy részét, és az összes RAM modult kiszeded. Ez megvolt, mellékesen kiszaladtam a géppel a kompresszorhoz, és pár kiló port távolítottam el a gépből.

Ja és egy olyan dolgot is megejtettem, hogy megcseréltem a rackemet, és a DVD meghajtóimat, hogy külön IDE kábelre mehessenek az oktikai meghajtók, és a merevlemezek. Ezzel is volt egy két probléma, rövid IDE kábel, és lemezcsavar a rack keretben, ami nagy gányolást, és egy egyik oldalon nem igazán csavarozható keretet eredményezett.

Miután rakcbe raktam kedvenc adatkáim tárolóját, madj ezt apum gépébe helyeztem, és átmentettem a fontos dolgokat másik particióra, összeraktam a gépet, és nekiálltam (volna) a telepítésnek. Volt egy újabb buktató, (mint utólag rájöttünk) meglökhettük az alaplapon lévő gombelemet, és ezért egy olyan üzenetet kaptam bootoláskor, ami a CPU használhatatlanságára utalt. Ezt sikerült orvosolni, egy kis bios turkálással, stb. De ezután jött az igazi meglepetés. A gép müködött … Ezért nem is áltam neki sebtiben újrarakni. Hazahoztam, itt megint nem ment. Gondoltam egy érdekeset, és sorba lehúzogattam a külső eszközöket, így “kilogikáztam” hogy a HP psc 2210 es nevű nyomtató, vagy az ahhoz tartozó USB kábel nélkül minden jó

Tanulság: 3 napot szívtam egy nyomorult USB miatt. De nem baj, legalább hardwaresen tisztább a gép, és szünetben lesz egy lélekápolás is, ráfér már szegényre. Azt is elhatároztam, hogy ha egyszer új gép lesz, alaposan megválasztom a házat, és figyelek, ki mit, és hogyan
gányol bele.

A szombatot egy hajnali fodrász látogatással kezdtem, ami sokat javított a közérzetemen. Ez van, kövezetek meg érte, de nekem a hajam legfőbb jellemzője hogy rövid, és könnyen kezelhető.

Ezután nemsokkal mentem apuhoz.

Itt volt egy kis fincsi főzöcskézés, amit azonnal be is pusztítottunk, úgy ahogy volt. Majd jött a lustizás, ami odáig fajult, hogy én valahogy 5 óra körül el is aludtam. Kicsit később tesóm elkezdett szúrkálni, hogy tuti hogy csak játszom. Erre a másik kanapéra átfeküdtem, amikor itt is folytatta akkor valamit tettem álmomban, amitől abbahagyta. Olyannyira aludtam, hogy azt sem vettem észre hogy megjött K. 11 körül még felébredtem egy kicsit egy kis álmos kóválygásra, MSNen Gyöngytől elköszönésre, meg fogmosásra. Ezután visszafeküdtem, csak most már a meleg ágyikóba.

Itt sokáig fetrengtem, de aztán teljesen elaludtam reggel 7ig, mikor is kicammogtam a TV elé. Itt megint elaludtam, minimum kétszer.

Majd követtem aput, aki kiment kicsit vákumozni 3000 darabot. Jót beszélgettünk mindenről, például alkalmazottairól, a “régi szép”csomagolós időkről, és még sok minden másról. Közben többsör ettünk, és délben még kuktáskodtam is egy kicsit a konyhában K mellett. Ez a nap így telt sokáig, hol bent dumáltam, hol kint. Sokat nevettem és emlékeztem, aztán 9 körül hazatértünk, ennek eredménye, hogy most írok.

A péntek este az pihizősen, eszegetősen, programozással és matekkal éjjel foglalkozósan telt, szerintem. Volt egy olyan privát akcióm is, hogy megunva a kisebb fajta rendetlenséget apum konyhájában, “rendmániámtól” vezérelve, nekiálltam minden oda nem illőt eltakarítani apum asztaláról, pultjáról. Ez kezdeményezésem mérsékelt sikereket hozott. Estére nekem még becsúszott egy nagyon kedves MSN beszélgetőpartner, Piiaval holtversenyben a kedvenc finnem, név szerint Ida.

Szegénynek jó sokat nyafogtam, de nekem jót tett, hogy vele mindenről őszintén lehetett beszélni, végighallgatott, és nagyon kedvesen válaszolgatott.

Majd azt is megtudtam, hogy a a nagy átlag nyelvrokonainknál sem jobb mint itt, és azt is, hogy ott is van olyan, aki nem érzi jól magát ebben, a vele egykorú tömegben általában. Ehelyett keres mást, keres idősebbet, komolyabbat, de ezt meg a tömeg/közösség nem értékeli. És mindent megtesz hogy elhitesse az emberrel, hogy benne van a hiba, és nem a tömegben (ami lehet h igaz is), de én most ezt nem akarom elhinni. Kövezzen meg érte aki akar (viszont vigyázzon, mert nem kenyeret dobok vissza, ha nem lesz elég eredményes)

Lenne ezzel kapcsolatban egy megjegyzésem: Aki nem tud rendesen angolul (mint mi), és aki éjjel, fáradtan chatel angolul (mint mi), és ráadásul mindezt azért teszi, hogy a másik nációból szármozó barátjának elmeséljen ,egy egészestés szappanoperát is megszégyenítő mennyiségű szereplőt felvonultató, story(ka)t (mint mi). Akkor _használjon neveket_, hiába nem tudja a másik kiről is van szó, a sértődésekkel, viszályokkal, veszekedésekkel teli történetekben nagyon rövid távon bele lehet kavarodni a she/he/they névmásokba, ami roppantul kellemetlen.

Aztán jött a szombat, aminek első fele ébredezéssel telt (így jár az aki éjjel angolul chatel), amit a meglepődés is nehezített, ami akkor jött, mikor észrevettem, hogy megjött K(néni). Reggeli követően – amiben a főétel egy utánozhatatlan, apa fajta parasztrántotta volt 4 tojásból+sok minden másból, majd a levezetés pár szelet bundáskenyér -, szinte rögtön nekiálltunkak apáék főzni. Én csak a gyümölcs-saliba kontárkodtam bele, ők viszont nekiálltak elkészíteni egy fincsi rakottkrumplit (és nem rakottburgnyát, pfújj)és egy kis csontlevest. Közben az étlap gazdagodott még adag fincsi kekszes sütivel, igaz a névadó alapanyag beszerzése nehézkesen sikerült a “lányoknak”, mivel egészségesen biciklivel indultak neki a túrának, de azért csak összejött.

Miután a fent felsorolt étkeket végigettük, vagyis én végigettem, a többiek meg ettek belőle, megint jött a lustálkodás.

Aztán 5 körül nagy nehezen összehoztuk a komoly, 4 fős csapatot egy kis activity-re. Kezdésnek lány-fiú párbaj jött, amit fölényesen megnyertünk. A nyílt körök viccesre sikerültek, mert apukámmal minden szót valamilyen közös élményhez kötöttünk, amiben persze előjött a technika is. Például a vegyeskereskedést egy a TVK felé tett kitérővel magyaráztam el apunak, sikeresen. Ő a méretezésről szóló közelmúltban lezajlott beszélgetésünket idézte az élettartam szó körülírásához. Majd jöttem én, aki a forduláspont szót geometria kifejezésekkel, és apa és anya közös barátjának, “Putris” Lajos (bácsinak) a hőskori trabantjával, és annak félresikerült tuningolásával magyaráztam.

Ezután cseréltünk így kerültem össze szeretett kis tesócskámmal (mind a két körben Ő válogatta a csapatokat). Most kikaptunk, igaz csak hajszál híján. Ám itt is voltak vicces nyílt körök, például a huszárbajusz szót síelési élményekkel, történelmi eszmecserékkel, és CISV szokássokkal magyaráztam.

Összességében vicces volt, és elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne barátokkal játszani. Ki jönne át hozzánk egy-két partyra a közeljövőben?

Ma délelőtt egyetlen említésre méltó dolog, ami eszembe jut, hogy én mentem fel megetetni Quarkot, aki egy állati édes macsek. Készültek róla videók, és pár kép, majd cenzúrázás után felkerül.

Ma dél körül értünk haza, úgyhogy most kezdődik a blogolás, háziírás, retrieveres oldal felFTPzés.