1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
   Hát “úgy igazán”: igen rég, már hiányzik. De egyébként pár napja a suliban talán, és kézfogások erejéig ma, szintén ott
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
   Hát nem próbáltam, nem tudom, de túl kényelmes vagyok hozzá szerintem :$
3. Bealszol a tévé előtt?
   Igen, kb. minden második nap, épp ezért szeretem a kis óra jelű gombot a számológépen.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
   Soha, és szerintem nem is igazán fogok, “történelmi” okokra visszavezethetően, nem szeretem a tejet magában, maximum cukrozva.
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
   Na az egy olyan verseny, amit nem is próbáltam, ami egyrészt meglepő, másrészt egyértelmű, tekintve h nem tudok helyesen írni.
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
   Nem igazán tudnék rangsort felállítani, most azt érzem a legfájóbbnak, ami jelenleg is tart. Sokat megbántam, sokat elfelejtettem, sokból tanultam (a sok itt elég relatív)
7. Gyorsan gépelsz?
   Hát ez viszonylagos, nem 10 ujjal, de mondjuk olyan 6-7-tel és nem vakon, csak úgy h nem nézek a billentyűzetre.
8. Félsz a sötétben?
   Határozottan igen, bár ha nem vagyok egyedül, ritkán jut eszembe ilyenre gondolni.
9. Most van valaki, aki tetszik?
   Ha azt mondom, van, csak nem tudom ki az, kiröhögtök?
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
    Részemről hiányzott az, ami miatt “több” volt mint egy barátság, vagyis inkább más. Szeretettel nincs gond, a szerelem tűnt el
11. Szerencseszámod?
    2, 22.
12. Nyertél már lottón?
    Esélyem se volt, mivel sosem lottóztam.
13. Most iszol valamit?
    Igen, pár karakter múlva majd egy kis NaturAquát.
14. Okosnak tartod magad?
    Szerintem messze vagyok az okostól, nagyon.
15. Ettél valaha bogarat?
    Nem tudok róla.
16. Most van valaki, aki hiányzik?
    Van, hiányzik pár jóbarát, és h őszinte legyek, plusz egy személy is kezd már hiányozni, akinek a nevét még mindig nem tudom.
17. Mit kérsz karácsonyra?
    Ezt még nem tudom, karácsonykor sem mindig szoktam tudni, van több esélyes.
18. Ismered a muffinembert?
    Nem, de nem is zavar, ha senki nem fog neki bemutatni.
19. Beszélsz álmodban?
    Még sosem hallottam de am egyesek szerint előfordul, bár igen ritkán.
20. Emlékszel az első csókodra?
    Természetesen, nem is évezredekkel ezelőtt volt, másrészt szerintem olyan élmény, amit sosem felejt el az ember.
21. Reptettél valaha sárkányt?
    Persze, méggyerekebb koromban, keresztapámnál (akit azóta nem sokat láttam…)
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
    Kifejezetten úszás céljából szerintem olyan 2-3 éve, és a Hajós vagy a BVSC uszodájába. Strandokon “lubickoltam” azóta sokszor, de az azért más …
23. Sikeresnek tartod magad?
    Nem, nem vagyok elégedett azzal amit csinálok, smilyen téren. Tanulásban, sportban, stb. az a helyzet, h talán az agyam még meg is lenne hozzá, a lehetőségem meg főképp, csak a lustasággal van gond. A magánéletemben (kicsit nagyzoló kifejezés ez ) pedig egyszerűen arról van szó, h elkélne egy kis figyelem, kevesebb makacsság, kevesebb hiszti.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
    Olyan 100 körül, de ezek közül elég keveset szoktam hívni, és velük is csak keveset beszélek. Nem szeretek mobilon zargatni embereket, kivétel apum, akivel órákat tudok szövegelni.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
    Hát, igen is, meg nem is, tetszenek mint állatok nagyon, szeretnék is egyszer megtanulni jól lovagolni, de közben tartok is tőlük eléggé.
26. Mik a terveid holnapra?
    Felkelek, reggeli szokásos akciók, egy óra punnyadás/dumálgatás első, lyukas órában, utána a szokásosnál is unalmasabb 6 óra (német, ofő, ének, angol, irodalom, info, aki ismer, tudja, h a nagyja nem köt le)
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
    Punnyadás, rendezkedés, tanulás szombaton, vasárnap meg nagyimnak volt meglepetés szülinapi bulija, szóval ott mutatkoztam be sok embernek, akit ismernem kellett volna, meg babáztam uncsitesóztam nagy mennyiségben.
28. Most hiányzik a suli?
    Nem, örülök, h végre, 3/4 7-re hazaestem, h leülhessek tanulni holnapra …
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
    Ha jól elmékszem, akkor múlt héten egy kedves barát.
30. Szeretsz szingli lenni?
    Ezt a kifejezést megint túlzásnak érzem, de ha nagyon válaszolni akarok, akkor: mostmár nem. Volt egy időszak, amíg élveztem a “nyugalmat és békességet”, de mostmár jó lenne ha bonyolódna kicsit az élet, és lehetne azon izgulni, vajon mit válaszol vki erre vagy arra.
31. Szereted a szobádat?
    El tudnék képzelni jobbat is, de alapvetően nagyon szívesen lakok itt.
32. Ki a hősöd?
    Hős?? Ilyenről nem igazán tudok, de ha egyfelől közelítjük meg a fogalmat, akkor leginkább a regénybeli Aranyembert, és Monte Cristo grófját csodálom, rájuk szeretnék hasonlítani sokban, lenyűgöző figurák szerintem.
33. Lógtál valaha a suliból?
    “Illegálisan” sosem.
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
    Várok erőteljesen, h legyen végre net, és postolni is tudja+plurköt szeretnék olvasni, angolházit meg kell majd írni.
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
    Hirtelen azt mondanám, h a kevés nagyon jó barátom közül valakit, vagy (aki nem teljesen ez a kategória, de közel van hozzá), keresztanyámat.
36. Mi a kedvenc ételed?
    Sok van, finnyás vagyok, de nagyon sok ételért rajongok. Pár példa (mindent más készíti nekem): töltött káposzta (pótapám-módra), szláv csirke (mert az apa főztje az apa főztje), szilvásgombóc (ami igazából lekváros, és amit senki nem tud nagyim után csinálni), stíriai metélt (anya, az utolérhetetlen).
37. Ettél valaha kutyakaját?
    Dehogy, ezt a szerep nálunk tesómé, ő a kutya és a macskakaját is szívesen ropogtatja.
38. Őszinte ember vagy?
    Szeretnék az lenni, de nem megy, bezzeg mikor kicsit nem kéne őszintének lenni, akkor mindent beböfögök.
39. Szereted a ham&eggs-et?
    Igen, de apa módszerével: előbb külön ropira sütve a sonka, és úgy rá a tojás, nem szeretem a rágós húsokat.
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
    Telefon, pénz, lakáskulcs (fontossági sorrendben), azt hiszem.
41. Van valamilyen sebhelyed?
    Pár rövidtávú mindig akar, tartós az elvileg van egy pár, gyakorlatilag nincs jól kivehető, talána plusz ujjam helyét kivéve.
42. Szereted az akciót, a pörgést?
    Azt hiszem igen, de ez nagyon tág megfogalmazás szerintem, nem tudom pontosan h kéne érteni.
43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
    Lehetőleg nagykorú pl.Egyébként pontos terveim még nincsenek, az irányvonal megvan, aztán majd még kitalálom
    
44. Mi a legnagyobb titkod?
    Azért titkok, h senki/nagyon kevés ember tudjon róla. Egyébként nagyrészt a gondolataim a titkaim.
45. Milyen gyakran telefonálsz?
    Minden nap becsúszik 1-2 hívás, de mindig nagyon rövidek, és csak pontosításra szolgálnak általában.
46. Hiszel a szerelemben
    Igen.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
    Sok ilyen dolog van, telhetetlen vagyok.
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy pasin/nőn?
    Inkább az utóbbiakat figyelném ha nem gond … Sorrend nem számít: kézfej(+lábfej ha papucsos időszak van), arc, combok, mellek.
49. Mikor sírtál utoljára?
    Most elbizonytalanodtam a pontos időpontot és okot illetően, de biztos h volt rá példa az elmúlt 1 maximum 2 hónapban.
50. Kit öleltél meg utoljára?
    Ha emlékezetem nem csal, egy kedves “olimpikon” barátomat múlt héten.
51. Jól kijössz a családoddal?
    Változó, de az biztos, h ha nem lennénk egy családban, jó részüket nem kedvelném.
52. Hol van a mobilod?
    Tőlem pár centire az asztalon, töltőn.
53. Mit ettél utoljára?
    Túrórudit, hűtőpakolás címén.
54. Mi a kedvenc színed?
    Kék.
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
    Azt hiszem a Valami Amerika 2-t, ami nagyon tetszett.
56. Most milyen dalt hallgatsz?
    Épp smit sem hallgatok, de hazafelé jövet, amikor sok választ fogalmazgattam, egy LGT albumot hallgattam végig, meg pár Simple Plan számot.
57. Most mire vágysz?
    Függőségemet kezelendő eső lépésként netre. Hosszabb távon nagyon tudnék örülni pár barátokkal eltöltött napnak, egy békülésnek, és némi “tavaszodásnak” (nem az időjárásra gondolok, az már így is túl nyári lesz lassa)
58. Melyik a kedvenc kocsid?
    Nem tudnék egyértelmű típust mondani, de mindenképp vmi nagy, telerjáró féleség, a száguldozás nem lényeg.
59. Most nézel valamit a tévében?
    Nem, főleg mivel ezek a nyamvadt kábeltévések már megint elcsesztek bent vmit.
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
    A mobilom tanulsága szerint anyummal.

Szóval az történt hétvégén, hogy tettem-vettem, pakolgattam. Mivel ez agyamat nem nagyon foglalja le, viszont az idő telik, téma meg van bőven, ezért közben az előbb említett (állítólag nem létező) részem elmászkált erre-arra. Aztán fogta magát és egy pont körül kezdett keringeni, hol kisebb, hol nagyobb körben. Ez az központi gondolat pedig az az érzés volt, hogy már régóta hiányzik valami a mindennapjaimból, éppúgy mint egy apró dolog a reggeli öltözködésből.

Aztán hogy, hogy nem, az történt, hogy előkerült kezembe került egy kicsiny, jelentéktelen tárgy. Ám jobban belegondolva egyáltalán nem jelentéktelen, sőt. Legobjektívebben nézve, egy szép, rendkívül egyszerű, barna karkötő. Ha valaki jobban szemügyre vette, biztos feltűnt neki, hogy van egy “kis” hibája, méghozzá pont az , hogy az a rész, ahol össze lehet kötni, amitől karkötő a karkötő (mert ugye a karodra tudod kötni), na, pont az szakadt el.

Ez megtörtént már korábban is, többször, ez van, használatban volt, smi nem bírja folyamatosan. A különbség az volt, hogy korábban mindig 1-2 napon belül kicserélődött az lestrapált rész, mintha csak folytonos lenne az a kis bőrdarab, és gyakorlatilag azzá is vált, attól hogy figyeltem rá, hogy mindig új és erős legyen.

Ám legutóbb nem. Pár hónapja megint elszakadt, és úgy marad. Többször eszembe jutott, h vágni kéne bele egy kis toldást, és két perc alatt kész lenne, de mégsem tettem. Volt, hogy elővettem, de úgy éreztem nincs időm, voltam amikor úgy tűnt, nincs rá szükségem, volt mikor nem láttam hogy gond lenne vele, csak épp nem mutatta magát olyan szépnek, hogy megérje vele foglalkozni. Az is igaz, hogy sokszor jöttem rá ez idő alatt arra, hogy hiányzik, hogy ez nekem kell. Nem elég, hogy ott van a polcon, néha látom, elgondolkodom, arrébb rakom, és kész.

De kicsit elkalandoztunk attól az objektív szemlélődéstől, igaz az eredeti cél is az volt, hogy egyre személyesebb oldalát nézzük meg, ennek a tárgynak, ami mint lassan kiderül, nem is jelentéktelen, és bizonyos szemszögből óriási.

Induljunk (újra) attól a ténytől, hogy ez a karkötő az enyém, hozzám tartozik. Aki jól ismer, az tudja, hogy szeretem ezt a karkötőt, aki igazán jól ismer, azt azt is tudja, hogy kifejezetten különleges ez a bőrdarabka nekem. Egyszerűen rávághatnánk, hogy azért, mert ez a kedvencem, ám aki figyelmes, és hülyeségeket is megjegyez rólam, az tudja, hogy ez volt az első karkötő (és “ékszer”) amit rendszeresen hordtam. Aki olyan ostoba, hogy régóta próbál engem megismerni, az azt is sejtheti, hogy ez az egyetlen, amit egyfajta szeretettel, kötődéssel hordtam.

Olyan nem hiszem, hogy van, aki azt is érezte rajtam, hogy nekem ez a kicsi, jelentéktelen tárgy, sokkal többet jelent, mint egy bőrcsík, és az azt összekötő, eddig folytonosan cserélt darabka. Kapcsolódik hozzá egy levél, ami többek közt két pólóval, egypár loggal, és néhány plüssel egyetemben, azon kevés tárgy (és egyáltalán vmi) közé tartozik, amik bármikor, bármilyen érzelmi állapotba el tudnak juttatni.

Megjegyezném, ezek mind pozitívnak indulnak, csak van például, amikor visszaemlékszem a jóra, és annak a hiánya szomorít el, ez egyfajta boldog szomorúság. De általános szerepük úgy néz ki, hogy amikor elegem van mindenből, már smi nem vidít, smi nem segít, akkor ez az utolsó tartalék, előveszem, és elolvasok egyet közülük. Habár nem vagyok tapasztalt (ivás, pipázás,kábítószer, nekem mind1 hogy micsoda), de úgy gondolom, ahogy ami ennél jobban feldob, vagyis helyesebben ennél több energiát át, ennyi rossz dolgot eltűntet, az már meg is öl.

Gondolom egyértelmű, hogy természetesen a levélhez pedig egy ember tartozik, egy barát, akiről úgy gondolom, jobb nem kell senkinek.  Egy olyan ember, akire egyszerűen szükségem van, a hülyébb vagyok az átlagosnál(, vagy csak hozom a formám), ő jön, és az eszem lesz helyettem is. Amikor nem ismerem önmagam, és nem értem mit csinálok, akkor ő gond nélkül megért, és bemutat saját magamnak. Amikor pedig smi nem történik, akkor ő egyszerűen csak köszön egyet, vagy válaszol egy olyan fél mondatot, ami felér sok hónap bosszúságaival, beszólogatásaival, stb., amit kapok, és el is feledteti őket. A sok düh, csalódottság, és minden más, egy szempillantás alatt el tud tűnni, és azt érzem, hogy milyen szerencsés vagyok.

Mi adta az ötlete? Mi késztetett arra, hogy ezt megírja? Az hogy fogtam, újra összeraktam a karkötőm. Most már látom, ez hiányzott a karomról, ez hiányozott a reggeli készülődésből. Azt is tudom ki hiányzik, és arra is rájöttem, hogy ez ellen tenni kéne.

Remélem képes leszek rá, bár most elképzelhetetlennek tartom. Hogy lehetnék ilyen rohadék mázlista, ráadásul még egyszer? Arról nem is beszélve, hogy ennek alapfeltétele, hogy valami csoda folytán még nincs belőlem elege, nem utált/unt meg, és esetleg még van is rám ideje.

(Büszkén nem leírva milyen állapotban), végezetül azt szeretném elmondani, hogy van valami, ami reményt is ad, de még elérhetetlenebbé is teszi a célt.  Ez pedig az, hogy hasonló “karkötőkkel” az utóbbi időben sajnos többször van/volt dolgom. Úgy érzem, egyet sikerül lassan úgyonolyan erősre csomózni, mint amilyen régen volt. Ám egy másiknál egyszerűen a “karkötőt” sem találom, akkor sem, ha szellemlepedőt, és akkor sem ha glóriát keresek, de a hiányát érzem, és az amit nyerhetek, az reményt ad, mégha jó eséllyel hamisat is.

Most a téma aktuális fejezete: ma bemegyek megint a pékségbe – ahova már nem járnék az alkalmazottak miatt, de ez van közel, és am a kaja finom – és még álltak előttem. Kivártam amíg kér a lány/hölgy (sacc olyan 18-20 éves lehetett), majd én is kérnék, de ekkor az eladók elkezdik megtárgyalni, h milyen egy bunkó volt az előző vásárló, mert csak ennyit mondott h “egy kakóscsigát”. Ezzel egyet is értek, de egyrészt ő sem kezelte normálisabban sokkal. Másik h amilyen stílusban ezt megbeszélték, aztán mellékesen még utánna bökték h “hülye kis 14 éves csitri”, az azért már sok.  Az meg főleg (tudom önző vagyok), h közben én arra vártam, h kérhessek vmit, de csak a hisztire figyelt, meg a barátnőjére, rám nem.

Ekkor elgondolkodtam, h most szörnyűlködjek, h annyi ilyen ember van, h simán össze is találkoznak, vagy röhögjek magamban, h azon pattog a pultos, amit ő szokott csinálni.

Más téma:

Ma kéziztünk a tizedikes lányok ellen, előtte meg kedvenc tesitanárunk értékelte a kapura dobásunkat.  Több irányból is írhatok arról az egy óráról. Egy megközelítés: Összeségében a meccs jó volt, igaz kettővel kikaptunk. Itt jegyeznék meg pár dolgok, (mert ugye nem is én lennék én, ha nem keresnék kifogásokat): szerintem jobban ment volna, ha végig marad a kapusunk. Az sem elhanyagolható tény (:P) hogy náluk 6 igazolt kézis volt, nálunk 1, ő is csak félidőig. De komolyra fordítva a szót, szerintem jót játszottunk velük, és nem is voltunk csapat szinte olyan rosszak, hála annak, h most nem akart mindenki játszani.

Igaz a csapatmunka teljesen hiányzott, a minimális stratégia is, meg az összeszokottság is, de segáz. Kicsit tömörnek éreztem ezt az 5+1et most, középen nem tudtam hova lépni, mert rögtön vkinek a szájában álltam. Másik nézőpont h én h játszottam: őszintén szólva, most szerintem _magamhoz képest_ nem is olyan rosszul. Mivel alacsonyakat lőttek,bele is nyúltam pár labdába, volt oylan lövésem is, ami véletlen beakadt, egy egész tűrhetően. Amire dühös voltam, az egy olyan helyzet volt, amikor sikerült véletlenül ellépni vki mellett (ami nem ártana többször), tisztán ugrani befelé. Tipikusan olyan alkalom volt, h ha idáig ment, akkor már nem szabad kihagyni, erre persze h _kapu mellé_ dobtam…

Végül a kezdés: még a meccs előtt leosztályozódott a kapuradobásunk. Ha úgy vesszük javítottam, mert ötösöm még nem volt. De ez egyben elég szégyen is, h eddig nem sikerült összevakarnom. Különösen tavaly volt érdekes, h pár hónapja GKC-s edzésre jártam, erre egy sima üres kapura, hosszú sarok lövés nem ment, mikor a tanár figyelte. A leg dühítőbb az volt, h pont mikor kiment a naplóért, én dühönben kapura hajítottam sokkal rosszabb helyről a labdát, és simán bement.

Volt még pár kissé személyesebb történés is, de erről majd máskor, esetleg.

Eredeti cím lett volna: Barátság: innen-onnan, star wars felől, máshonnan

Több helyen szóbajött mostanság körülöttem a barátság kérdése, több nézőpontból, ezekről írnék most egy kicsit, vagyis inkább sokat, szóval elnézést, most ez így van a fejemben, pedig már biztos sokat felejtettem pár nap alatt mióta halasztgatom ezt a bejegyzést:

Barát vs. haver:

Két nagyon különböző dolog. Igazából sokszor visszatérek majd még erre, de most általánoságban leírom amit gondolok. Haver sok mindenki lehet, gyorsan, kevés feltétellel. Jól érzem magam vele időnként, ismerős, csak a jobbik fajtából, szimpatikus. Ebből az okból esetleg (pl. ismeretlen társaságban) mellé állok. Ellenben a barát (most az igazi, legjobb barátaimról beszélek, kettő között csak átmeneti időszak van sztem) az egy (általában) hosszú idő alatt megszerzett cím. Kell hozzá hogy a havernál felsorolt dolgokon kivül: megbízzak benne, és ez a legfontosabb. Mellettük feltétel nélkül kiállok (értsd, nem tudom miről van szó, rávágom h neki van igaza), ha esetleg más a véleményem, azt is megtartom egy kétszemélyes beszélgetésre. Tudjátok a jó latin mondást:

Amicos in secreto mone, palam lauda ~ Barátod titokban intsd, hangosan dícsérd

Mit várok el:

Szerintem ócska propaganda szöveg, hogy a barátság feltétel nélküli. Tényleg nem kötődhet pénzhez, stb. Viszont szerintem az mindenki elvárja hogy általánosságban azt kapja vissza emberileg, amit ad. Szóval még mindig nem tárgyi dolgokról van szó. Hanem pl. ahogy én azt mondom, h kiállok mellette, úgy arra is számítok, h ezt Ő is megteszi, ez igaz a bizalomra is. Azért írtam h általánosségban, mert lehetnek rossz időszakok az ember életében, amikor például ingerültebb egy baráttal szemben (sőt, néha pont velük vagyok pl. én tahó idegbeteg), vagy példuál nem foglalkozik velük eleget. Ezeket az időszakokat ideális lenne fokozott tolarenciával kezelni, és nem pont ilyenkor rátenni a rossz kedvére még egy balhézással is.

A mennyiségek:

Na igen, ez is egy kérdés. Mebarak blogján volt erről szó (Ő volt az egyik ötletadó is). Ő ott azt írja, szerinte csak egy legjobb barátunk lehet. Én ezzel nem értek egyet, igaz nem egyformák, és tudom mindannyiójuktól mást kapok, de úgy gondolom, több mint 1-2 legjobb barátom van (nem sokkal). Köztük nem tudok, és nem is akarok különbséget tenni, de ez már másik téma.

Folyt. köv. Várom a véleményeket, saját elképeléseket erre a témára! Kiváncsi vagyok!