Kezdődött a hétfővel, mikor vala, hogy nagyim felkeltett anyu parancsára, hat után nem sokkal, végülis, éljen, szünet van:D. Aztán ripsz-ropsz, fél perc alatt megamra húztam vmit, és start a bringával anyumhoz. Hegynek fel, hegynek le, én még mindig nem tudok bringázni. Mindezt fagyiban. AZtán irodában minden szétszed, összedob, pinggel, netet néz, jó, aztán megint nem, aztán megint igen. Router magától visszaáll. Szóval a kedves anyukád invitel… Hívogatás, próbálgatás, bejelentés, majd megnézik… Várom a beígért szerelőt, meg közben megcsinálom Gagyinak a WLANt a notebookra, és a PDAra. Aztán 1kor rájövök, mikor még mindig várok, hogy hupszi, 2től német. Szóval oda is elröppentem, szar volt, de legalább rögtönöztem egy 5ös TZt. De beszélni még mindig nem szeressek. Aztán apum haza fuvarozott, merthogy ugye én 1 szál pulcsiban mentem a világ másik végére eső előtt.

Aztán jött a tutika kedd… Na igen, megint mentem az idrodába, csak mostmár délelőtt. Próbáltam tartományt állítgatni, jogosultságokat osztani, stb. Nem nagyon sikerült. De megint elszúrtam egy napot kb. Aztán hazahoztam az ott maradt bringám. Magamhoz képest ritka jó időt jöttem, 8 perc. Eggyel sem találtam több zsákutcát, mint amit ismertem, ennek örültem.

Majd a nagyszerű szerda, azaz ma. Most reggel azzal keltem, hogy megyek-e én rendszergazdajelölttel beszélgetni. Mentem. Volt egy apró probléma, az hogy elnyaltam egy embereset a kétkerekű, lábhajtásos járművemmel. Aztán mentem tovább, na most még azért is találtam 2vel több zsákutcát. Anyum kicsit morci volt, és hazaküldött pirsofestékezésre, mert az alakrom egy részén folytonosági hiányos a bőr, de rendesen. Ez legalább hasznos is volt a nap az idodában, megkérdeztem a legtöbb dolgot amit akartam. Egész jónap tűnik a dolog. A nagy dilemma, hogy linux vagy winfos szerver. Én linuxra szavaznék, de nem is tudom:P Majd elválik. Csináltam Orsinak visszaigazolást, másnak meg Acrobat Readert.

Aztán jött egy kis jobb program, ebéd a Pizza Maxban anyuval, és Orsival. Ez nem volt rossz, jót ettem, a “társoság” szerint túlzott mennyiségben is, pl. Orsi gyerekmenüjéhez képest. Volt egy kis, be nem fejezett, és nem befejezendő “vita” anyummal, amiben én egyenlőre inkább hallgattam. Orsi volt oly elvetemült, hogy azt mondta, majd eljön velem pl. digitáblát venni. Anyumnak lehet igaza van, hogy úgyse fogja sokáig bírni. Am jó társoság, mert állati kifejezéseket használ néha mindkettő, félelmetes amit művelnek magukban, összefogva főleg. Szövegek pl.: “macifaszát”, “hiénázás rajtam” és hasonlók. Majd volt egy kis Metrozás, ahol mert miért ne, anyum írt a panaszkönyvbe is. Kissé talán túlreagálta, de tényleg kibaszás, hogy sehol nem írják, hogy csak 1-4 hetes rendelésre van térburkoló kavics.

Most itt ülök, egy félig elszart szünettel, és egy égő karral. Jó vagyok ugye?

Sportnap után morcizás, mégtöbb próbálkozás, de reménytelen. Na akkor jön a lendület, hogy vinyót ki, rackbe be, cuccost másik particióra pakol… Na igen itt jönnek a gondok … Apum ti. mindent kipakolt az új rezidenciára, minden szerszámot, egy kalapács, és egy drótkefe maradt itt kb. Még a saját rejtett kis csavarhúzóm is ott maradt múltkor, mikor rendszergazdaként szerepeltem az éjszaka közepéig. Ezután jött a barkács, tudjátok, sima műszerészcsavarhúzó(nem lehet rendesen megfogni)+kombinált fogó(amit véletlen elraktam)+bénázás –> racsnis csillagcsavarhúzó gépszereléshez. Na de ez nem erre való, nem volt túl müködőképes … Közben teló apumtól, hogy erre jár mindjárt Kati, nem megyünk? Mentem, összeszedtem a cuccost, vittem teljes szervízfelszerelést(monitor+bill+a gépem+CD, stb)

Vasárnap gépet szépkap … Hát ez érdekes kör volt, még azokkal a jó kis béta csavarhúzókkal is(állati jók, összehasonlíthatatlan a gagyi szarokkal, ilyen kell nekem, az asztallábra helyezett vinyómágnesekkel, hogy mágneses legyen a hegye mikor kell..), a gond ott volt, hogy vki random módon pakolta a gépbe a metrikus és lemezcsavarokat(megtanultam ezeket is felismerni), ezzel elért pl olyan dolgokat, hogy gajravágta a menetket a vinyómban. Egyéb érdekesség hogy idióta házamban a merevlemez úgy kiszerelhető, hogy ha többek között az ide kábelek egy részét, és az összes RAM modult kiszeded. Ez megvolt, mellékesen kiszaladtam a géppel a kompresszorhoz, és pár kiló port távolítottam el a gépből.

Ja és egy olyan dolgot is megejtettem, hogy megcseréltem a rackemet, és a DVD meghajtóimat, hogy külön IDE kábelre mehessenek az oktikai meghajtók, és a merevlemezek. Ezzel is volt egy két probléma, rövid IDE kábel, és lemezcsavar a rack keretben, ami nagy gányolást, és egy egyik oldalon nem igazán csavarozható keretet eredményezett.

Miután rakcbe raktam kedvenc adatkáim tárolóját, madj ezt apum gépébe helyeztem, és átmentettem a fontos dolgokat másik particióra, összeraktam a gépet, és nekiálltam (volna) a telepítésnek. Volt egy újabb buktató, (mint utólag rájöttünk) meglökhettük az alaplapon lévő gombelemet, és ezért egy olyan üzenetet kaptam bootoláskor, ami a CPU használhatatlanságára utalt. Ezt sikerült orvosolni, egy kis bios turkálással, stb. De ezután jött az igazi meglepetés. A gép müködött … Ezért nem is áltam neki sebtiben újrarakni. Hazahoztam, itt megint nem ment. Gondoltam egy érdekeset, és sorba lehúzogattam a külső eszközöket, így “kilogikáztam” hogy a HP psc 2210 es nevű nyomtató, vagy az ahhoz tartozó USB kábel nélkül minden jó

Tanulság: 3 napot szívtam egy nyomorult USB miatt. De nem baj, legalább hardwaresen tisztább a gép, és szünetben lesz egy lélekápolás is, ráfér már szegényre. Azt is elhatároztam, hogy ha egyszer új gép lesz, alaposan megválasztom a házat, és figyelek, ki mit, és hogyan
gányol bele.

A szombatot egy hajnali fodrász látogatással kezdtem, ami sokat javított a közérzetemen. Ez van, kövezetek meg érte, de nekem a hajam legfőbb jellemzője hogy rövid, és könnyen kezelhető.

Ezután nemsokkal mentem apuhoz.

Itt volt egy kis fincsi főzöcskézés, amit azonnal be is pusztítottunk, úgy ahogy volt. Majd jött a lustizás, ami odáig fajult, hogy én valahogy 5 óra körül el is aludtam. Kicsit később tesóm elkezdett szúrkálni, hogy tuti hogy csak játszom. Erre a másik kanapéra átfeküdtem, amikor itt is folytatta akkor valamit tettem álmomban, amitől abbahagyta. Olyannyira aludtam, hogy azt sem vettem észre hogy megjött K. 11 körül még felébredtem egy kicsit egy kis álmos kóválygásra, MSNen Gyöngytől elköszönésre, meg fogmosásra. Ezután visszafeküdtem, csak most már a meleg ágyikóba.

Itt sokáig fetrengtem, de aztán teljesen elaludtam reggel 7ig, mikor is kicammogtam a TV elé. Itt megint elaludtam, minimum kétszer.

Majd követtem aput, aki kiment kicsit vákumozni 3000 darabot. Jót beszélgettünk mindenről, például alkalmazottairól, a “régi szép”csomagolós időkről, és még sok minden másról. Közben többsör ettünk, és délben még kuktáskodtam is egy kicsit a konyhában K mellett. Ez a nap így telt sokáig, hol bent dumáltam, hol kint. Sokat nevettem és emlékeztem, aztán 9 körül hazatértünk, ennek eredménye, hogy most írok.

A péntek este az pihizősen, eszegetősen, programozással és matekkal éjjel foglalkozósan telt, szerintem. Volt egy olyan privát akcióm is, hogy megunva a kisebb fajta rendetlenséget apum konyhájában, “rendmániámtól” vezérelve, nekiálltam minden oda nem illőt eltakarítani apum asztaláról, pultjáról. Ez kezdeményezésem mérsékelt sikereket hozott. Estére nekem még becsúszott egy nagyon kedves MSN beszélgetőpartner, Piiaval holtversenyben a kedvenc finnem, név szerint Ida.

Szegénynek jó sokat nyafogtam, de nekem jót tett, hogy vele mindenről őszintén lehetett beszélni, végighallgatott, és nagyon kedvesen válaszolgatott.

Majd azt is megtudtam, hogy a a nagy átlag nyelvrokonainknál sem jobb mint itt, és azt is, hogy ott is van olyan, aki nem érzi jól magát ebben, a vele egykorú tömegben általában. Ehelyett keres mást, keres idősebbet, komolyabbat, de ezt meg a tömeg/közösség nem értékeli. És mindent megtesz hogy elhitesse az emberrel, hogy benne van a hiba, és nem a tömegben (ami lehet h igaz is), de én most ezt nem akarom elhinni. Kövezzen meg érte aki akar (viszont vigyázzon, mert nem kenyeret dobok vissza, ha nem lesz elég eredményes)

Lenne ezzel kapcsolatban egy megjegyzésem: Aki nem tud rendesen angolul (mint mi), és aki éjjel, fáradtan chatel angolul (mint mi), és ráadásul mindezt azért teszi, hogy a másik nációból szármozó barátjának elmeséljen ,egy egészestés szappanoperát is megszégyenítő mennyiségű szereplőt felvonultató, story(ka)t (mint mi). Akkor _használjon neveket_, hiába nem tudja a másik kiről is van szó, a sértődésekkel, viszályokkal, veszekedésekkel teli történetekben nagyon rövid távon bele lehet kavarodni a she/he/they névmásokba, ami roppantul kellemetlen.

Aztán jött a szombat, aminek első fele ébredezéssel telt (így jár az aki éjjel angolul chatel), amit a meglepődés is nehezített, ami akkor jött, mikor észrevettem, hogy megjött K(néni). Reggeli követően – amiben a főétel egy utánozhatatlan, apa fajta parasztrántotta volt 4 tojásból+sok minden másból, majd a levezetés pár szelet bundáskenyér -, szinte rögtön nekiálltunkak apáék főzni. Én csak a gyümölcs-saliba kontárkodtam bele, ők viszont nekiálltak elkészíteni egy fincsi rakottkrumplit (és nem rakottburgnyát, pfújj)és egy kis csontlevest. Közben az étlap gazdagodott még adag fincsi kekszes sütivel, igaz a névadó alapanyag beszerzése nehézkesen sikerült a “lányoknak”, mivel egészségesen biciklivel indultak neki a túrának, de azért csak összejött.

Miután a fent felsorolt étkeket végigettük, vagyis én végigettem, a többiek meg ettek belőle, megint jött a lustálkodás.

Aztán 5 körül nagy nehezen összehoztuk a komoly, 4 fős csapatot egy kis activity-re. Kezdésnek lány-fiú párbaj jött, amit fölényesen megnyertünk. A nyílt körök viccesre sikerültek, mert apukámmal minden szót valamilyen közös élményhez kötöttünk, amiben persze előjött a technika is. Például a vegyeskereskedést egy a TVK felé tett kitérővel magyaráztam el apunak, sikeresen. Ő a méretezésről szóló közelmúltban lezajlott beszélgetésünket idézte az élettartam szó körülírásához. Majd jöttem én, aki a forduláspont szót geometria kifejezésekkel, és apa és anya közös barátjának, “Putris” Lajos (bácsinak) a hőskori trabantjával, és annak félresikerült tuningolásával magyaráztam.

Ezután cseréltünk így kerültem össze szeretett kis tesócskámmal (mind a két körben Ő válogatta a csapatokat). Most kikaptunk, igaz csak hajszál híján. Ám itt is voltak vicces nyílt körök, például a huszárbajusz szót síelési élményekkel, történelmi eszmecserékkel, és CISV szokássokkal magyaráztam.

Összességében vicces volt, és elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne barátokkal játszani. Ki jönne át hozzánk egy-két partyra a közeljövőben?

Ma délelőtt egyetlen említésre méltó dolog, ami eszembe jut, hogy én mentem fel megetetni Quarkot, aki egy állati édes macsek. Készültek róla videók, és pár kép, majd cenzúrázás után felkerül.

Ma dél körül értünk haza, úgyhogy most kezdődik a blogolás, háziírás, retrieveres oldal felFTPzés.