Eredeti cím lett volna: Barátság: innen-onnan, star wars felől, máshonnan

Több helyen szóbajött mostanság körülöttem a barátság kérdése, több nézőpontból, ezekről írnék most egy kicsit, vagyis inkább sokat, szóval elnézést, most ez így van a fejemben, pedig már biztos sokat felejtettem pár nap alatt mióta halasztgatom ezt a bejegyzést:

Barát vs. haver:

Két nagyon különböző dolog. Igazából sokszor visszatérek majd még erre, de most általánoságban leírom amit gondolok. Haver sok mindenki lehet, gyorsan, kevés feltétellel. Jól érzem magam vele időnként, ismerős, csak a jobbik fajtából, szimpatikus. Ebből az okból esetleg (pl. ismeretlen társaságban) mellé állok. Ellenben a barát (most az igazi, legjobb barátaimról beszélek, kettő között csak átmeneti időszak van sztem) az egy (általában) hosszú idő alatt megszerzett cím. Kell hozzá hogy a havernál felsorolt dolgokon kivül: megbízzak benne, és ez a legfontosabb. Mellettük feltétel nélkül kiállok (értsd, nem tudom miről van szó, rávágom h neki van igaza), ha esetleg más a véleményem, azt is megtartom egy kétszemélyes beszélgetésre. Tudjátok a jó latin mondást:

Amicos in secreto mone, palam lauda ~ Barátod titokban intsd, hangosan dícsérd

Mit várok el:

Szerintem ócska propaganda szöveg, hogy a barátság feltétel nélküli. Tényleg nem kötődhet pénzhez, stb. Viszont szerintem az mindenki elvárja hogy általánosságban azt kapja vissza emberileg, amit ad. Szóval még mindig nem tárgyi dolgokról van szó. Hanem pl. ahogy én azt mondom, h kiállok mellette, úgy arra is számítok, h ezt Ő is megteszi, ez igaz a bizalomra is. Azért írtam h általánosségban, mert lehetnek rossz időszakok az ember életében, amikor például ingerültebb egy baráttal szemben (sőt, néha pont velük vagyok pl. én tahó idegbeteg), vagy példuál nem foglalkozik velük eleget. Ezeket az időszakokat ideális lenne fokozott tolarenciával kezelni, és nem pont ilyenkor rátenni a rossz kedvére még egy balhézással is.

A mennyiségek:

Na igen, ez is egy kérdés. Mebarak blogján volt erről szó (Ő volt az egyik ötletadó is). Ő ott azt írja, szerinte csak egy legjobb barátunk lehet. Én ezzel nem értek egyet, igaz nem egyformák, és tudom mindannyiójuktól mást kapok, de úgy gondolom, több mint 1-2 legjobb barátom van (nem sokkal). Köztük nem tudok, és nem is akarok különbséget tenni, de ez már másik téma.

Folyt. köv. Várom a véleményeket, saját elképeléseket erre a témára! Kiváncsi vagyok!

“Kissé” mi is szétszórtak voltunk, de a “felsővezetés” is érdekesen kezelt egy-két dolgot. Konkrét hibának nevezhetném a “szakterületemen” hogy nem volt előre szövegünk, ami mint megtudtam hiba, improvizálni nehéz. Másik hiba volt, hogy azt hittem, én el tudom mondani amit akarok, de ez már nyáron sem ment, mármint én nem tudok hangosan, érthetően, hosszan beszélni … Az is probléma volt, hogy Kori valamiért kiosztott 3 egyforma térképet a legelején, szóval kissé összetorlódtak az emberek az állomásoknál. Ezen kivül voltak még szervezetlenségek …

A résztvevők meg megint megleptek, milyen primitív emberek vannak. Innentől szerintem minden hasonló programot IQ teszttel kéne kezdeni. Mert voltak túl kicsik, és voltak akik nagyobbra nőttek, csak az agyuk maradt vissza. Az előadásokról meg annyit, hogy nagyon nem volt a korral egyenesen arányos a minőségük.

Először azon lepődtem meg, hogy bizonyos egyének, akiket a jövőben többet többet fogok látni, és ezt az angoltudásuknak köszönhetik(elvileg), azok a hatodikosoknak való angol keresztrejtvényeket nem tudnak megoldani. De egyszerű magyar “rejtvényeket” sem fognak fel, de úgy gondolják, hogy mindenki értük rajong, és Ők olyan leereszkedően, hogy szóbaállnak az emberrel, vagy esetleg ellátogatnak a TIGbe.

A másik hogy már kedves iskolánkat látogató egyének is pár évet letagadhatnánkat az előadásuk alapján.

Egy-két emberke eléggé meglepett, páran pozitívan, páran negatívan. A másodikból volt több sajnos, és egy különösen rosszul esett. Azért mert igaz nem ismertem, mégis meglepően szimpatikus volt, olyannyira hogy ezért a véleményemért még vitázni is kezdtem olyanokkal, akik ezek szerint jobban ismerik. Ez bántó… De ez van, az főleg zavar, hogy ez később még jobban fog zavarni. (na aki ezt megértette, az profi, mert én sem értem mit írtam ) De voltak olyanok is, akik nagyon jófejnek bizonyultak.

Az indulás kicsit húzósra sikerült nekem, de végülis megérkeztem szerintem a csoport legnagyobb csomagjával. A buszozás érdekesen telt, és bebizonyítottuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Ezt azzal támasztottuk alá, hogy Anita, Petra, Kori és Én teljesen jól elültünk két darab széken. Szerintem ez egy jó dolog volt, nem tudom készült-e róla dokumentáció. A hotelbe érkezve egy szobába kerültem Korival, Zolival, és Andrissal, ez jó felállásnek TŰNT. Mivel eljátszottak egy értelmetlen baromságot, ami szerintem tahóság is, más cuccát szó nélkül arrébb paterolni. De am nem hiszem h találtam volna sokkal jobb összeállítást tisztán fiú szobából. A szállás szép, és jó volt, bár a mágneskártyás rendszer, egy kártyával ritka idegesítő.

Követlező nap kiderült hogy az étel az elviselhető kategóriába esik. Reggeli után mentünk túrázni, ami nagyon jó volt, főleg a visszaút, persze hogy a hosszabra mentem, de szerintem jól döntöttem. Tanuláságokat majd a végén.

Péntekre volt a legnagyobb túra szervezve, ám hol a lavinaveszély, hol a meglepő erejű bukószél miatt kellett visszafordulnunk. De azért a “vízesések” és főleg az oda vezető út jó volt, és NE hagyjuk. xD A jégen csúszkálás, majd mászás nagyon jó volt, mégis a nap nagy élménye a fenti szél volt, mert ilyenben még nem álltam. Ami ezt megközelítette az a jasnai rosszidő. Volt egy Dóri elkapós jelent is, ami érdekesre sikerült. Másik két személyesjellegű élmény, hogy legszívesebben kitekerném annak a hetedikesnek, aki addig menőzött, hogy ráesett a karomomra felfelé mászás közben. És az, hogy Áron nem tudom honnan, de tudta a nevem, és felajánlotta hogy segít. Igaz, hogy a kinyújtott kezénél fogva elrántottam, de a szándék megvolt. Este megvolt a szokásos vetélkedő is, ahol a TANAP (Tátra alatt nő a pálma) csapat színeiben “indultam”. Lefkevés előtt érdekes dolgokról karatyoltunk.

Reggel pakolás, reggeli, pakolás, indulás. Ezután egy “vicces” kis túra a Popradi-tótól a Csorba-tóig. A túra nem votl rossz, majd végre egy jót ettem. Itt jegyezném meg, hogy az asztaltársoságom néha lehetne kicsit komolyabb… Majd mászkáltam egy jót egyedül, ami fejszellőztetésnek jó is volt. A buszút alvósan, kicsit beszélgetősen, south parkot nézősen, Berci bával dumálósan telt.

Most jönnek az összegzések:

Olyan érzésem van, kezdem megszeretni a téli túrázást (ebből az egy alkalomból), és szeretem a téli Tátrát, de nagyon. Azt hiszem hasonló lehetőségeket a jövőben is meg fogok ragadni, és érdekelne, hogy milyen ez a hegyi terep sízés. Aki egyszer elvinne magával, szóljon. Gazdagabb lenne olyan tapasztalatokkal is, hogy sokkal kevesebb ruha is elég, mert kimelegszem, és hogy a kamásli is egy nagyon összetett dolog, amiből jót kell beszerezni.

Megismertem kicsit jobban sok jó embert, például pár hetedikes lányt. Tudják ők hogy róluk van szó. Róluki az a véleményem, hogy egyesek nagyon jófejek (lennének), ha nem gondolnák magukat sokszor nagyobbnak, mint ami a valóság. Talán a szobatársaimról is megtudtam új dolgokat, és Áronról is kiderült, hogy tudja ki vagyok. Még volt egy érdekes emberi tapasztalatom, ezt majd egy zárt posztban leírom. Felnőttekkel is beszélgettem, Panka nénivel, Matyi bával is lezajlott az első pár beszélgetésem, Berci bával is beszéltem, ja és Ili néni is megtanulta a nevem.

Képek, és egy kis kiegészítés, mert úgy is tudom hogy volt ami kimaradt, majd jön egy másik postban.