Az alap problémát én okoztam, és ők voltak körültekintőek, ezt elismerem. Az akcióm, melynek során egy kisebb szótárra való jelszóval megpróbálkoztam, mielőtt rátaláltam volna a megfelelőre, rendkívül helyesen elindított a főhadiszállásukon valamiféle riasztót. Ez gyakorlatban annyit jelent, h pénzt nem tudok mozgatni a számlán plusz kaptam egy figyelmeztető sávot a weboldalukon, meg egy e-mailt a feltételezett betörési kísérletről.

Az online felületen, és a levélben is szépen le van/lenne írva, lépésről lépésre, h hogyan oldhatom fel a zárolást. A jelszó és a biztonsági kérdés megváltoztatása, valamint a személyes és banki adatok, plusz a tranzakciók ellenőrzése logikus lépés, mind meg is történt. Ám ezeken felül a weboldalon található még egy olyan pont (az e-mailben erről smi), mely szerint meg kéne erősítenem a hitelkártya adataimat. Ezzel csupán annyi a probléma, h nem volt soha hitelkártyám, és ennek megfelelően a PayPal számlámhoz sem rendeltem hozzá soha egyet sem.

Angolul jól értő, megoldásra váró gyerek lévén megnéztem a Help Center, ahol csak általános rizsát találtam a limitről. Ezek után kerestem meg a kapcsolat menüpontot, ahol jött az első meglepetés. A két elfogadott kommunikációs csatorna náluk az angol nyelvű e-mail, és az (ír országkódú) telefonszám. Személy szerint az a véleményem, h a mai világban, egy nemzetközi, online szolgáltatást kínáló cégnél alap elvárás lenne, h 7/24-es, szöveges/hangalapú azonnali támogatást biztosítson a weboldalán, de sebaj, szegény ember vízzel főz alapon, sorra vettem a lehetőségeket.

Mivel nem volt kedvem, nemzetközi telefonhívásokat fizetni, és kétes kiejtésű úriemberekkel/hölgyekkel angolul diskurálni, először billentyűzetet ragadtam. Kiválasztottam 2 lépcsőben, h milyen témakörben (limit és letiltás->limit feloldása) szeretnék segítséget kérni, majd humanoidok által emészthető formájú, összefüggő, kulturáltan megfogalmazott üzenetet küldtem a problémámról, remélve h hasonló stílusú választ kapok. Ezzel szemben egy daemon visszahajított egy no-reply-os, a helphez képest smi újat nem mondó sablon levelet, mely befejezés gyanánt javasolja, h ha még mindig nem válaszoltam meg magam a saját kérdésem, hívjam őket bizalommal. Minek ehhez levelezni? Minek töltöttem időt a fogalmazással? Miért nem írják le ugyanazt a helpben, ha úgyis mindenki ugyanazt a sablont kapja (témakörönként)? Miért nem fér bele a költségvetésbe néhány mókus, aki legalább elolvassa amit írok? Van sok occó kis kínai, aki nagyon szívesen pötyög vissza vmi emberhez méltót néhány dolláros órabérért.

Ezek után jött, a szintén kiválóan működő telefonos ügyfélszolgálatuk. Első alkalommal foglalt volt a szám, második alkalommal pedig egy gép közölte, h sajnos rosszkor hívtam őket, próbáljam majd meg nyitvatartási időben. A gond csak az, h a hívást állítólag 4:23 GMT időpontban ejtettem meg, a mai napon, az támogatás pedig papíron 8:00 és 4:30 GMT közt érhető el, hétfőtől péntekig. Engem nem igazán érdekel, h a a telefonos nénike lusta, nemzeti ünnep van, vagy csak nem tudják, h GMT-ről, BST-ről, vagy írországi helyi időről beszélnek, ilyen méretekben már nem szabadna ekkorát hibázni.

Az esettől független, másik mókás megoldásuk, mely szerintem sokat elárul a hozzáállásukról, h míg a promó oldaluk tökéletes magyarsággal, és grafikával húzza el a mézesmadzagot, addig a tényleges felhasználó felület magyarosítása megoldhatatlan feladat évek óta, noha 1-2 oldalnyi szöveg lefordításával legalább a minden használatos funkciókat elérhetné kényelmesen az is, aki csupán anyanyelvünket beszéli.

A történetet egyes szám első személyben írtam, ám ezzel ferdítettem kicsit a valóságon, mivel csupán az “ügyintéző”, meg a legaktívabb felhasználója vagyok én a  számlának, a tulajdonosa édesapám (aki pont a fent említett magyarosítás hiánya miatt nem tudja kényelmesen használó az oldalt).

Ennek első jele volt, hogy angolon, és németen pénteken elkezdtünk énekelgetni. Azt kell mondjam tetszett, szeretem ezeket a hülye karácsonyi dalokat. Angolul az “On the first day of  chritmas…” és a “Rudolph the red-nosed reindeer…” kezdetű dalokat énekeltük, már hagyományosan. Németül pedig az Ó szép fenyő volt soron. Itt megjegyezném h rendkívüli módon irritál a német nyelv, nagyon nem szeretem, de erre az énekre azt kell mondjam, nagyon jól hangzik németül, meglepő.

Ezután jött a szombat, ezt a napot már mindenki úgy könyvelte el, h smi hasznosat nem fogunk tenni. Igazunk lett. Kezdtünk fizikaórával, ahol mindenki megijedt amikor lapokat kellett elővenni, és csoportokba lettünk osztva (mint röpi íratásnál), kezdődött a hőbörgés is, de végül közölte Jánossy tanárúr, h csak évértékelést vár tőlünk, majd ő is hasonlót adott elő szóban.

Majd kémiaóra helyett megejtettük az ajándékozást.  Általánosságban egész jó volt szerintem, láttam egy két vicces, ötletes ajándékot, és sok csokit. Hogy konkrét dolgokról is szóljak: először inkább arról írok, én mit adtam, h kevésbé tűnjek egoistának.

Olyan osztálytársak húztam, akivel csak év eleje óta járok egy osztályba, nem nagyon ismerem, kevés a “közös élmény” (egy-két köszönés összesen). Titkosszolgálati eszközöket bevetve (mégis csak van előnye annak h jóban vannak az anyukák), szereztem szerzett anyu ötleteket, és be is gyűjtött egy kis csokit+ egy adag “trutymákot” (itt szabad fordításban körömlakk, meg nemtudommilyen festék, meg stb-t jelent). Elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy tetszett neki, mert meglepett azzal, ahogy fogadta az ajándékot, pozitívan.

Hogy az önzőbb részéről is szóljak a “ceremóniának”, elmondom, h én pedig egy jó nagy teásbögrét kaptam, ami nagyon talált. Igaz itt sem teljesen tiszta volt a játék, mivel informátorokat használt az illető, de nagyon jól tette, mert így olyan dolgot kaptam, aminek örültem, és használni is fogom jó sokat. Azt kell mondjam a két legjobb osztálykarácsonyos ajándékom között volt.

Majd jött egy szabad foglalkozással telt föcióra, amin elbeszélgettem pár emberrel egy-két aktuális témáról, jó volt, a vélemények meglepő mértékben egyeztek.

Német az énekelgetéssel, és egyébb karácsonyhoz kapcsolódó dolgokkal telt, itt jegyezném meg, h ritka idióta dolog volt beleröhögni, és elbarmolni egy jó pillanatot. Konkrétan arra gondolok, amikor egy tanár, aki heti 5 nap tanít, kissé “meghatódva” kellemes ünnepeket kívánna, egy nagyon szép módon.

Egy nagyjából eseménytelen matekóra után kivonultunk és beszélgettünk tovább. Csíkos barátommal megegyeztem h együtt indulunk majd haza, csak elintéz vmit, de végül ez elmaradt. Amíg vártam, beszélgettem, és amikor elindult a banda pizzázni, végül én is velük tartottam. Jót ettem, és jót beszélgettem ott, bár voltak zavaró tényezők, amit soha nem szeretek az ilyen osztályos kajázásokban, de ehhez majd egy másik post kell. Külön sikerként könyveltem el, h azt a nagy mennyiségű kajacsekket is sikerült ellőnöm, ami még nálam maradt, abból az adagból, ami idén lejár.

Ezek után már csak visszatértünk a suliba, és kis beszélgetés után, távoztunk haza. Úgy érzem ezzel kezdődött a karácsony ünnepelgetésem, remélem még ennél is jobban folytatódik.

Ma volt ruhabeszerzés, Aréna Pláza módra, eredmény 8-0 ide, 2 póló, 2 ingnyakú póló, 3 farmer rövidnaci, 1 másik rövidnadrág. Melléktermék még 2 darab könyv (PHP és MySQL témákban). A cipővásárlás viszont 2-0 oda, még mindig nincs, viszont ideges anyuci emiatt van. Erről az a véleményem, h tényleg válogatós vagyok cipő ügyileg, külsőre, belsőre is. Külsőre nem tetszik sok mostani “trend” ezért a cipők jó része kiesik, belsőre meg a lában idióta formájával van gond, így ez is szűkíti a lehetséges jelöltek körét. Ami eddig mindkét kritériumnak megfelelt, abból nem volt méret… A Mediamarktolás megint elmaradt, pedig már szívesen rabolnék.

Volt ma egy kis puhatolózás a Baki-weblap projectben, ez az amivel már rég óta szekálnak, az utóbbi napokban főleg. Ma meg hallgattam fél óráig, h nálam profeszionálisabb megoldás kell, amit el is hiszek, ám akkor engem nem kéne fárasztani. Meg kavarni nekem, mivel eddig mindig ezzel kellett volna foglalkoznom, amikor előre bejelentett programom volt, ámde mikorra megbeszéltük a kupaktanácsot, addigra mindenkinek jobb dolga akadt, szó nélkül… Kíváncsi leszek mi lesz ebből.

Lesznek dánok is ősszel, csak még a formomat kéen befejzeni. Az övék viszont nem hat meg, smi érdekes nincs a fiúkéban, akikből ráadásul csak négy jutott el hozzám, ami kicsit sovány létszám. Aki érintett az ügyben, az sasoljon a jobb oldali doboz tetejére. Az elosztás egyébiránt nekem nem tetszik, vagyis annak módszere, mivel aki kapja, marja, lefoglalom stilus az barbár, nem civilizált, és főleg egy gimis osztálynak való, ami sok minden máshoz is éretlen. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Hirtelen ennyi az utóbbi pár napról asszem.  Egyébb dolgok röviden, mondatokban: Kaptam PH2/100-as csavarnyúzót gépszereléshez, bár a 75-ös jobban tetszene. Lesz rendszergazdánk, meg két új szerverünk, ennek örülök. Van lefóliázott tetőablak az irodában, ez fincsi hűvös. Gizáskodtam egy kicsit mostanság is. Jön Alex11-én, ennek örülök, remélem találkozunk.  Ennyi jutott még eszembe, a többihez a plürkjeimet tessék visszaolvasni.

Sok minden záródott ma, ezzel kezdem. Elsőként a fentebb felsorolt elméleti “címek”. Befejeztem négy éves latin tanulmányaimat is, aminek kapcsán több érzés kavarog bennem. Örülök h végre vége, sokszor elegem volt belőle, ám néha hiányozni fog, és rémisztő belegondolni, h négy évig azért elég sokat  foglalkoztam vele, és innentől se használni nem fogom a konkrét tudást, se gyarapítani, se smi. Rajz se lesz ez ideig, de ez maximum örömet okoz. Lesznek még személycserék, egyről mindjárt egy külön bekezdést olvashattok, a többi: Latinunk ugye nem lesz, szóval (egy időre) elbúcsúzunk Balázs bától (UB). Voltak problémáim vele, de úgy érzem erre ez évre sokat javult a megítélésem róla, és az Ő viselkedése is. Köszönöm neki a 2 éves okítást.  Mivel jövőre németspeces leszek (lásd később), ezért minket, a nagy valószínűséggel faktos csoportot kapja Betti néni, ez azt jelenti, hogy 4 év matekóra után nagy eséllyel nem tanít már többet Marika néni. Sok hibáját fel lehet sorolni, de én köszönöm neki is a 4 éves oktatást amivel szerintem jó alapot adott. Luca nénitől is búcsúzom a következő bekezdésben kifejtett ok miatt. Őszintén szólva nem szeretem az óráit, de mint ember, általában kedvesnek tartom.

Na igen, és akkor a leglényegesebb, és legfontosabb. Tibi bá nem tanít többet föcit nekem, ami cska a kisebb probléma, habár nála jobb tanárt nem fogok kapni ebből a tantárgyból. A nagyobbik gond, hogy többé már az osztályfőnököm sem lesz, és ilyen sem lesz többet. Az utóda Erzsike néni lesz, nem akarok jósolni, ezt már megtettem többször, ám abban biztos vagyok, hogy nem lesz jobb mint Tibi bá, és abban is, hogy egy nagy hiba lecserélni. Erről is kifejtettem már többször a véleményem. Igaz tanítani többet nem fog, mégha velünk is jön táborozni, csereprogramozni, ennek ellenére úgy gondolom, hogy sokat fogok még vele beszélgetni, hasonlóan mint eddig néha. Ezzel a szokással nem akarok felhagyni, mert jó, vicces és sokszor tanulságos, és egyébként pedig Tib(s)i bácsihoz hasonló kategóriájú embert nem nagyon ismerek. Mármint a köztünk lévő kapcsolat alapján.  Sajnálom ezt a cserét, és szerintem nem jó lépés, de ahol cska tudom, megpróbálom majd áthidalni.

A másik későbbre halasztott téma, azaz a németspec lesz most kifejtve. Jövőre osztály egyik felének 6 angol, 3 német órája , a másiknak 6 német, 3 angol lesz elvileg. Na már most én különböző okokból németes lesz, ami azt jelenti kicsit újabb lesz a csoportom, és a matek tanárom, angol tanárom elvileg megmarad. Ettől a sok némettől kicsit óckodom, de majd cska túlélem valahogy, a tanárváltást szerintem tűrni fogom, az új csoportok érdekesek lesznek ellenben.

Egy érdekes változás még, ami a gimivel jár, hogy lesz évfolyamunk. Kivánics leszek milyen emberkék jönnek, hallottam már jót, és rosszat is, majd meglátjuk. De azt leszögezem, hogy gólyavatódás alól felmentem magam, nincs miért avatódnom, jövőre lesz az 5. évem amit itt húzok le.

Azt hiszem ennyit akartam, ha mégsem majd még leírom, tessék kommentelni.

ui.: Jah, az már ki is maradt helyzetjelentés szintjén, hogy a bizonyítványom kitűnő, szorgalom, magatartás 5-5, általános nevelőtestületi dícséret, mint kiderült tantárgyanként 8 db. Smilyen díj és kettővel kb. kevesebb D mint amennyi kellett volna, ezért mérges vagyok magamra, na majd jövőre lesz ez még így se …

“Kissé” mi is szétszórtak voltunk, de a “felsővezetés” is érdekesen kezelt egy-két dolgot. Konkrét hibának nevezhetném a “szakterületemen” hogy nem volt előre szövegünk, ami mint megtudtam hiba, improvizálni nehéz. Másik hiba volt, hogy azt hittem, én el tudom mondani amit akarok, de ez már nyáron sem ment, mármint én nem tudok hangosan, érthetően, hosszan beszélni … Az is probléma volt, hogy Kori valamiért kiosztott 3 egyforma térképet a legelején, szóval kissé összetorlódtak az emberek az állomásoknál. Ezen kivül voltak még szervezetlenségek …

A résztvevők meg megint megleptek, milyen primitív emberek vannak. Innentől szerintem minden hasonló programot IQ teszttel kéne kezdeni. Mert voltak túl kicsik, és voltak akik nagyobbra nőttek, csak az agyuk maradt vissza. Az előadásokról meg annyit, hogy nagyon nem volt a korral egyenesen arányos a minőségük.

Először azon lepődtem meg, hogy bizonyos egyének, akiket a jövőben többet többet fogok látni, és ezt az angoltudásuknak köszönhetik(elvileg), azok a hatodikosoknak való angol keresztrejtvényeket nem tudnak megoldani. De egyszerű magyar “rejtvényeket” sem fognak fel, de úgy gondolják, hogy mindenki értük rajong, és Ők olyan leereszkedően, hogy szóbaállnak az emberrel, vagy esetleg ellátogatnak a TIGbe.

A másik hogy már kedves iskolánkat látogató egyének is pár évet letagadhatnánkat az előadásuk alapján.

Egy-két emberke eléggé meglepett, páran pozitívan, páran negatívan. A másodikból volt több sajnos, és egy különösen rosszul esett. Azért mert igaz nem ismertem, mégis meglepően szimpatikus volt, olyannyira hogy ezért a véleményemért még vitázni is kezdtem olyanokkal, akik ezek szerint jobban ismerik. Ez bántó… De ez van, az főleg zavar, hogy ez később még jobban fog zavarni. (na aki ezt megértette, az profi, mert én sem értem mit írtam ) De voltak olyanok is, akik nagyon jófejnek bizonyultak.

A mai napom vegyes volt. Örültem hogy később is elég volt felkelnem, és nem kellett ünnepségre mennem. Viszont aztán mégis kikászálódtam, mert muszáj volt. Mentem a Szövetség utcába angol szintfelmérőre. Arról ne beszéljünk, hogy nekem ez már önmagában is sok lett volna, de ezt még tetézték súlyosbító körülmények. Meg érdekes “félreértések” például, hogy azt hitték, hogy Gáborral egyidős vagyok, és érdekelte a tanárt a szóbelinél, hogy milyen lett az érettségim… Meg nekem az is fura, leginkább irritáló volt, hogy magáztak. Viszont ezt a Pista bácsit nagyon jófejnek tartom, bár Ő okozta a fura körülmények jó részét. Egy elszomorító hírt is megtudtam, hogy nyelvvizsgázni 14 éves kortól már lehet menni …

Ezután jött egy nagyon jó rész, mivel elmentünk kajálni (nagy nehezen meg is tudtunk állni), és Gábor mutatott egy nagyon jó helyet. A neve Vapiano, és állati jó. Akár elegánsnak is nyugodtan mondhatnám, de szépnek és igényesnek mindenképp el kell hordanom. Nagyon finom olasz ételek vannak (legalábbis a pizza jó volt). Ezt tetézi, hogy ha úgy vesszük egy “luxus gyorsétterem” mivel pincér nincs, de mágneskártyára lehet vásárolni amit a végén rendezel, a kijáratnál, ezért nem kell a pénzzel játszani. Az ételre sem kell várni, mert miután leadtad, hogy mit szeretnél (és azt is megmondtad milyen tésztából, stb) kapsz egy kis kütyüt, ami rezeg, ha mehetsz érte. Ami a legnagyobb tuti a dologban, hogy viszonylag még nem is drága.

Menjünk szép sorban:

Kedden volt egy csodálatos kis matekversenyem, amin elég sok mindent elrontottam, de előtte kéziztem egy jót tesinórán. Majd mikor hazajöttem, jött velem Bodza kedves gazdája is, akinek végre odaadhattam az ajándékait. Kissé lassú vagyok tudom, már rég volt december … Majd jöttek mamáék, apuék, és Gáborék tortáztunk, kaptam egy csodaszép, csoda jó egeret. Igaz nem egy MX1000-es, de azért tetszik. meg egy szép kis hangolót, plusz meg vagyok hívva egy egérre, meg valami másra:) Ja és még délelőtt megkaptam Pankától a “csodaszép” piros alsónadrágomat, kis kezekkel a hátulján … Viszont mivel 11ig a Szigetben voltunk, ezért nem mentem edzésre, már megint …

Aztán jött a szerda egy szuper németórával, ahol még inkább nem szerettem meg ezt a nyelvet. Este meg jöhetett a tanulás a sok-sok dolgozatra.

Csütörtököm meg hosszú volt, egy kémia doga, ami a sósav színén kívül tűrhető lett, aztán jött a jó kis fizika TZ, ahol Danika megkérdezte hogy fejből kell-e tudni a fémek fajlagos ellenállását … ja hogy azt amit a táblára fel van írva … Majd szerintem jól megoldottam a 45 perces matek röpimet. És közben még azt is megtudtam, hogy Betti néni szerint ügyesen kezdtem el egy versenyfeladatot, és hogy továbbküldhető amit írtam. Volt egykét lyukasóránk, és egy jónak nem nevezhető tesink. Majd gyorsan fordítottam kicsit, és mentem Kati nénihez külön angolra. Ez így félálomban érdekes volt, és nem túl biztató dolgokat mondott jövendőbeli évfolyamomról.

Aztán jött a legérdekesebb rész, végre mentem edzésre. Itt rájöttem hogy már vannak talán nálam is bénábbak. Csak az a gond hogy egyik primitív, másik meg primitív és bunkó is hozzá. Meg hát magamban is elég rossz vagyok, ha még ők is húznak lefelé … De azért jó volt, az is a fülembe jutott hogy heti 3 edzés, szóval jövőhéten pl. kedd-szerda-csütörtök 1-1,5-1 óra hajós-török-hajós. És még valamit kezdek sejteni, de ezt nem kotyogom el, hátha nem így van.

Aztán ma jó későn keltem, azaz olyan 7, fél nyolc körül. Majd lassan összeszedtem magam, és 10re bementem megírni a latin versenyt. Nem sikerült szerintem rosszul, kivéve hogy az első mondatban nem vettem észre hogy milyen személyrag a -mus és hogy mit jelent a nobis … Szerintem könnyű volt, és nagyjából jól is hittem, mint ezt megtudtam az egy személyes latin szakkörön. Majd kicsit írogattunk a Csík által megírt töri versenybe, majd hazajöttünk Csíkkal.