Stand by...

Aprólékok

Most megpróbálok nem hosszan egy dologról szövegelni, helyette inkább leírok pár, egymástól független,  rövid történetet, egy késhegynyi helyzetjelentéssel fűszerezve.

Ma volt tesióra, ahol ismételten fölényesen nyertünk, a köszönhetően a “nagyszerű” védéseimnek. (ezekből egyébként nem volt sok szerencsénkre) Majd jött a fekete leves, a korlát: a támlázás az még csak-csak ment. A lengés is működött még, a halálfélelemtől eltekintve. De aztán jött a katasztrófa: az volt a feladat, h előre lendülésnél terpeszben érintsük a korlátot. Első próbálkozásnál kicsit mozdítottam kifelé a lábam, majd biztos ami biztos, visszahúztam. Aztán jött a második menet, ami előtt azt az instrukciót kaptam, h legyen nagyobb a terpesz. Megpróbáltam ennek eleget tenni, aminek az lett a vége h sikerült “elegánsan” leülni a korlátra, ez érdekes lehetett kívülről.

Más: időnként meglepnek emberek. Például nemrég az egyik takarítónőnek volt érdekes mondata. (erről az iskolában működő egyénről azt kell tudni, h nagyon nem szeretem, méghozzá az igénytelensége és a stílusa miatt) Idézem: “hééj Zoli, fel kők oltani a villanyt ottan”, ezután körülnézett, és így folytatta: “áhh ökély, már megván”. Nem biztos h minden szót úgy írtam, ahogy ő gondolta, de sajnos nem élek eme urias szóhasználattal. Arra szeretném külön felhívni a figyelmet, h ez a nagyszerű elme milyen brilliánsan ötvözte a modern, idegen szót (így tartva lépést a korral) és gyönyörű nyelvünk hagyományőrző ízességét, konkrétan nekem az “ökély” tetszett.

De azért én is alkottam ma egyet: épp nem túl elismerően beszélgettünk valakinek a kinézetéről, és szóbajött h mi van, ha más megközelítésből nézzük az egyént.  Ekkor hagyta el a számat az a gyönyörű mondat, h “ha az IQrúl van szó…”. Ezek után elhittem, h amit tavaly latinon tanultunk az igaz (“Si tacuisses, philosophus mansisses”)

Hirtelen ennyi gyorsan leírható, megfogalmazható lejegyezni való jutott eszembe.

1 Comment(s). Add a comment or Trackback

  • mesx  11:55 Feb 13, 2009 

    Szerintem ne érezd Magad (nagyon) rosszul, ilyenjeink mindannyiónknak vannak. (Na ezt hogy’ írtam?) Pl. örök visszatérő (rém)álmom a “kecsöp” versus “kecsap” dilemma. Hol így, hol úgy, hol hunglishul, hol még rosszabbul mondom.
    Ettől már csak az erőszakosan magyarul ragozott angol szavak a jobbak. Pl. az “ápdételni” kellene valamit, vagy “forkesztelni”, vagy hasonlóak. De mit dumálok én itt, ebben Ti fiatalok vagytok a nagy spílerek… Néha már kezdem nem érteni, amit beszéltek, pedig én még annyira nem is vagyok öreg. Remélem… Vajon én még fogom érteni, amit a gyerekeim mondanak? És az unokáimat?

    Apropó, torna! Ti csináltok ilyenek, hogy “korlát”? Le vagyok döbbenve! Épp a minap szidtam az iskolarendszert valakinek, hogy ez szerintem már kimarad a mai testnevelés-oktatásból – eszerint jogtalanul. Elnézést! Én is mennyire élveztem annak idején a felemás-korlátot! Fantasztikus egy szerkezet. Valamelyik világháborúban találhatták fel. Meg a gyűrűt és a gerendát is, nem? 🙂

Leave a comment ↓

Welcome back, (change)

submitting...