A következő sorokat még péntek éjjel/szombat hajnalban írtam a buszon, az ebookolvasóként, és postvázlat-jegyzetelőként rendszeresített nokia e61en, csupán most jutottam netközelbe.

Bár nagynak se igazán nagy, csak Franciaországig megyünk. A buszon töltött idő viszont így is jelentős, most elvileg a felénél járunk, pedig már 11 órája ülünk itt. Egyébként éppen Olaszországon robogunk keresztül. Kezdem már unni, pedig egész sokat, vagy 3-4 órát aludtam.

Eddig kétszer álltunk meg, de ez is sok volt. Nem-nem a lábamat nyújtogattam volna többet, ám ezekben a pihenőkben most nagyot csalódtam. Eddig szerettem az ilyen helyeket, de ez a két hely elég trágya volt.

Ellenben mikor kinéztem az ablakon, egy-két táj nagyon megtetszett. Egyrészt újabban érdekelni kezdett a Dunántúl, talán mert ismeretlen(ebb), mint a “Dunán inneni rész”. Majd jöttek a szlovén és olasz részek, ahol szintén voltak szép területek. Szép lapos részek, dombocskák, és jó nagy hegyek. Éjszaka, a ködös félhomályban egyszer-kétszer nagyon sajnáltam, h nem tudok jól fényképezni, és h am sincs rá lehetőségem. Nekem nagyon tetsző képeket lehetne ott lőni sztem.