Stand by...

Barátság II. rész: “ezt nem kellett volna”

Igazából amikor nyáron megírtam az első elmélkedésemet a barátságról, nem így gondoltam folytatni, volt egy teljes, kitalált sorozat a fejemben. Ám ez akkor sajnos nem hogy leírásra, lejegyzetelésre sem került, és így elveszett valahol a nyakam, és a tüsi hajam között. De többször előjönnek a témával kapcsolatos elmélkedések, vagy csak egyéni gondolatok. Ma úgy döntöttem, hogy ezeket a “sorozat” folytatásaként le fogom ide írni, amikor tudom, habár nem ez volt az eredeti terv.

Mai témám, amihez az ihletet egy “nem létező” beszélgetés adta, az a helyzet, amikor a címben szereplő mondat gyakran elhangzik. Nevezetesen ha az ember valamilyen ajándékot kap, külösen ha az anyagilag se elhanyagolható, bár nem is az értéke a lényeg.

Sokszor megy a szabadkozás, hogy ezt nem kellett volna, ezt nem érdemli meg, ezt ő nem igényli. De ez több ok miatt is hülyeség. Helyből a megközelítés is rossz, általában egy barát nem azért kap ajándékot, mert szüksége van rá, hanem mert a másik szívesen adja.

És hogy miért is adja? Ez a következő kifogás, hogy nem érdemli meg, nem tett érte smit, ő nem adott smit a másiknak. Attól valaki csak beszélgetett vkivel, vagy ha már barátságról van szó, mondjuk úgy, h attól h vki csak a barátságát adta, attól még hozhatott a másiknak anyagi hasznot (is). Tudom, ez nagyon rideg, és idióta megközelítés, de végiggondolva igaz is lehet. Ha az ember feldúltan, idegesen, vagy egyszerűen csak rossz passzban megy suliba/dolgozni, azon sok múlhat, és összességében kihat a munkájára, tehát a keresetére is. Tudom szörnyű következtetések, de szerint nem nagyon túlzóak. Ám ha ez igaz, akkor az, hogy az ember a barátját, ismerősét meghallgatja, megnyugtatja, beszélget vele, igen is sokat jelenthet ilyen téren is.

Egy következő kisarkított példát előhozó téma: Én nem adtam neki smit. De nemhogy a barátságokban, általában az ismerősök között kell egyfajta nagyvonalúság, ha az ember sikeres akar lenni, vagy ha simán emberi akkor is. Egyébiránt meg nem is számolgat egy normális ember sem ilyet, ha igen, ott már gond van, valahol nyak fölött. De még arra is tudok egy indokot, h a kapzsi miért tesz ilyet: egy régi bölcsesség szerint, mindenképp visszakapja, vagy személyesen attól, akinek adott, vagy egyszerűen az élettől.

“Hirtelen” ennyit tudtam leírni, tuti kihagytam valamit szokás szerint, de mint már mondtam, majd még leírom. Te mit gondolsz erről?

5 Comment(s). Add a comment or Trackback

  • Utazz  00:23 Dec 05, 2008 

    Hűha, érdekes kérdés, bár tulajdonképpen nem derült ki semmi egetrengető, míg össze nem raktam a hajnali puzzle-t, hogy szülinap meg Kikasz a téma ( nah jó ebben talán némi segítség volt az, hogy kiírtad a címkék közé). Ez a megérdelmelt vag ynem ajándék igen ezt szerintem nem kell komolyan venni, mert 2 fajta ember van, aki annyira önző és egoista, hogy bemeséli magának, hogy az a legkevesebb amit kapott és van a másik aki csak azt mondogatja, hogy á de szép de jó, de igazán nem kellett volna, meg úgyse érdemlem meg.

    Igen egy barátnak szoktak ajándékot adni, de én se várom el, hogy kapjak valamit, tudom ez pont idén egy üres lufi, mert most annak ellenére, hogy bort iszok és vizet prédikálok, nem tartom szükségesnek az ajándékozást, még ha megérdemelt is, mert mondjuk ez én vagyok minden nagyon szép minden nagyon jó és adni jobb mint kapni mondás van, de ha most mindenki akit ismerek megrohanna engem karácsonykor 2 hatalmas dobozzal vagy bármi mással ( Névnap+karácsony) akkro először is megtelnék kacatokkal, elnézést illetve rengeteg dolog biztos haszontalan lenne, és valószínűleg belefuladnék abba a rengeteg csomagolópapírba. Másrészről, anyagilag nekik nem túl m,egterhelő 2 apró-cseprő dolgot beszerezni, tudom anyagias vagyok de ezt visszaadni 700másik példányban ez kikészítő lenne és sajnos az ajándékot kéne továbbajándékozni..

    Úgyérzem eltértem a témától, de mindegy tehát én értem, hog ymiért mondják, hogy igazán nem kell, stb., mert tényleg nem kell, lehet valaki jó ismerős, barát rokon, azok nélkül, hogy ajándékot vegyen neked, én is szoktam veled beszélgetni, de én biztos, hogy nem várom el, hoyg bármit is kapjak és igenis meglepődnék, és elgondolkoznék azon, hogy én tulajdonképpen miért is kaptam, de szerintem te se várod el.

    Tudom nem illik eltérni a témától, de aktualizálódik az ajándékok kapcsán a karácsony, ami már eg ylerágott csont, hogy nem a szeretet hanem a pénzköltés ünnepe, tehát erre nem térnék ki, de ara viszont igen, hogy egyes oktatási közegben milyen érdekes dolgokat talál ki az osztályfőnök, azért, hogy “javítsa a kapcsolatokat”.

    Megérkeztünk a “karácsonyi húzás”-hoz, ez egy húzz ki a jobbágy csegevarás sapkájából egy nevet és adj neki valamit című dolog, ami mellesleg kötelező, vallásra és egyébb bajokra való tekintet nélkül. Ez arra jó, hogy akit húzol annak adnod KELL, még ha nem kedveled, roszban vagytok, vag yakár 4szónál többet nem szóltál hozzá az elmúlt 4,5évben, szóval ilyenkor beindul a cserebere, míg végül olyan nem kerül hozzád, akinek esetleg még lenne kedved adni, tehát ezzel már le van amortizálva az egész lényege és felesleges pénzköltés. Másrészt, eleve a kényszer, h adnod kell nem segít a helyzeten még h aeljutottál odáig, hog ykedvező pozicióban vagy, akkro se tudod mit lehetne adni, mert bizonyos utalásokat bunkóság, mint az XXL-es tusfürdő és társai, de hiába simered barátod, akkro se tudod, hogy mi kéne neki illetve mi az mi hasznos lenne, erre az ősi bevált módszer, az étel csoki és egyébb édesipari termékek, mert azokat mindenki(túlnyomó többség) szereti, tehát nincs jómegoldás, remélem véleményem hasznos értelmezhető, ha nem akkro bocs késővan.

  • mesx  09:51 Dec 05, 2008 

    Hát nem tudom megállni, hogy ne üssem bele megint az orromat…
    Ez a “ezt nem kellett volna” duma sokszor valóban idegesítő, de valahol (úgy értem bizonyos közegben) inkább már elvárás is. Mintha ezzel becsülné többre az ember a kapott ajándékot. (Tudom, hogy sokba került, tisztában vagyok az értékével, de persze megérdemlem, mert jó barátod/rokonod/stb. vagyok és leszek szíves hasonlóval meglepni Téged alkalomadtán…) Nem szép, de ez van…
    Igazad van, hogy a barátságot nem rőfre, pénzben, ajándékban mérik, de vannak illendőségi szabályok, amikhez illik, vagy nem illik alkalmazkodni, mindenki eldönti, mit tesz. Én szeretem kapni is ajándékot, meg adni is, de van, akinek nagyon nehéz adni, mert – ahogy mondani szokás – mindene megvan. De ez más kérdés… 🙂

    Utazz, Veled viszont nem értek egyet… Ez a kihúzzuk egymás nevét a sipkából dolog – bár nagyon erőltetett a Ti szempontotokból – jó célt szolgálna és elsülhetne szerencsésen is. Hadd meséljek el egy kellemes személyes tapasztalatot gyaníthatóan az évekkel öregebb jogán: friss diplomásként kerültem új munkahelyre, ahol huszonvalahányan dolgoztunk egy irodában (amerikai divat szerint) és nagyon nem szerettük, vagy inkább nem ismertük egymást, viszont egymásra voltunk utalva. Akkor született meg a nagy ötlet – a csapatépítés jegyében, jön a karácsony, húzzunk neveket… Megspékeltük azzal, hogy verset kellett írni, arról, akinek a nevét húztuk, így derült ki (a versből) kié lesz az ajándék, az ajándékozott olvasta a következő verset és így tovább. Hatalmas nyomozások indultak, hogy a versíró megtudjon valamit arról, hogy milyen ember az, akiről neki verselnie kell, mert persze addig nem vette a fáradtságot, hogy szóba álljon vele… így derült ki, hogy az elemzéssel foglalkozó férfi eredeti szakmája halbiológus és hogy az 50 éves nyanya (bocs’ Edit!) amatőr csillagász… 🙂 Szóval lehetnek érdekesek az emberek, csak egy kicsit ki kell nyitni a szemünket… Ha meg végképp nem megy, akkor még mindig lehet a versben szarkasztikusnak lenni: ki lehet figurázni egy-egy nem szeretett kollégát/osztálytársat – és legalább jót nevettünk… Persze csak annyira, hogy ne legyen sírás a vége… Mert persze egyszer ilyen is volt. De még mindig megvannak az évek alatt írott verseink és mindenki megszerette. Amikor valaki elmegy a cégtől, mindig verset is kap búcsúzóul és pl. az esküvőnkre is szép verset írtak… Azt hiszem, hiányozna az életemből, ha nem lenne ez a szép szokás…
    Egyszóval: elsülhet jól is, próbáljatok pozitívan hozzáállni!

  • Kiss K D  20:44 Dec 05, 2008 

    Szerintem sem rossz szokás a húzogatás, még ha eddig nem is húztam olyat, akinek am is adtam volna vmit, és túl nagy meglepetést sem szerzett nekem senki.
    Kicsit hasonló az a játék is, amikor húzol egy nevet, és neki kell sok aprósággal örömet szerezni, hallottam már olyat, aki őrangyalosnak hívja, és a CISV kapcsán “monito game”-nek ismerem, és szeretem. Egyrészt ott is jobban megismerjük egymást, másrészt pedig nagyon sok apró meglepetést, ajándékot kapunk.
    Még pár elég vicces helyzetet is előidéz, mint például az, amikor a buszon mindenki fel-alá rohangál, és ölelget mindenkit.

  • Utazz  00:16 Dec 06, 2008 

    Tudom tudom én vagyok az ősgonosz… Az ajándékozás elsülhet jól is meg nem is, általában mindíg mindenki praktikus dolgot kap, nah igen mármint eddi gén csak is kizárólag kacatot kaptam, például a 4pár bontatlan “sport” zokni, vagy a házilag eszkávált izék, bár talán eddig alegértelmesebb egy bonsai volt igaz elszáradt de annak volt némi értelme… Másrészt adni nehéz még h aismerem is az embert sőt ha nagyon jól akkor méginkább. És ma is elindult bennem a gondolkodás, hogy mennyivel jobb lenne 18 fölött egy ital és le van rendezve, de ez az opció kizárva, másrészt praktikus ember vagyok, de valószínűleg ha 2liter tusfürdőt adok és 4liter sampont azt az emberek szeretik félreérteni (nem nőnek adok, mert őkj szeretik a sok minden díszdobozos kencevackot). Sőt szivemszerint WC-papírt adnék, igen lehet hülyének nézni, de ez egy olyan dolog amire mindenkinek szüksége van rá az év 365 napján(366) , és legalább olyankor a másikra gondol, de ez is el van vetve, mert valószínűleg senki se örülne 120guriga 200lapos wc papírnak ami eléggé sok ideig kb 4 évig kitartana… Tehát vegyünk csokithoz visszatértünk…. Bár lehet, hogy a hiba bennem van és én nem tudok rájönni, hogy ki mit szeret pedig ismerem és 100%ban lemerem fogadni, hogy közel sincs meg mindene. De ha akartok adhattok ötleteket, hogy mit lehet venni egy embernek karácsonyra( oszt. társnak)

  • Kiss K D  21:57 Dec 08, 2008 

    Pl. vmi olyan HASZNOS tárgyat, amit tényleg használna.

    Önző módon saját példát tudok mondani: nálam mindig hiánycikk a (0,5-)1 literes korsó/bögre, aminek füle is van. Ilyenből szoktam teázni/limonádézni, stb. De például egy szőrös, puha szőrmókkal (kabalaállatka, ki hogy hívja) is elég jól fel lehet dobni.

    De a legpraktikusabb, ha megelőlegezel nekik egy ajandekom.hu meghívót, az hasznos is 😀

Leave a comment ↓

Welcome back, (change)

submitting...