Stand by...

Emberére akadt

Ma (is) voltam pékségben, amiről már le akartam írni, h ritka egy bunkó népség a pultos banda általában. Többször azért kívánkozott ki belőlem ilyen, mert vásároltam ott, és nem elég h unottan, undorodva, de még bunkón is szólt vissza az eladó, amire allergiás vagyok. Annak ellenére h eléggé új kezdemény vagyok, annyi egó bennem is van, h ha én vásárolok, és én adok neki pénzt (az mellékes h ezt nem én, hanem a szüleim keresték meg), akkor ne legyen már az az érzésem, h ő tesz szívességet.  Itt jegyezném meg, a félreértések előtt, h szoktam arra is figyelni, h lehetőleg ne legyek én se lekezelő, nincs rá okom, mindig köszönök, kérek, megköszönök.

Most a téma aktuális fejezete: ma bemegyek megint a pékségbe – ahova már nem járnék az alkalmazottak miatt, de ez van közel, és am a kaja finom – és még álltak előttem. Kivártam amíg kér a lány/hölgy (sacc olyan 18-20 éves lehetett), majd én is kérnék, de ekkor az eladók elkezdik megtárgyalni, h milyen egy bunkó volt az előző vásárló, mert csak ennyit mondott h “egy kakóscsigát”. Ezzel egyet is értek, de egyrészt ő sem kezelte normálisabban sokkal. Másik h amilyen stílusban ezt megbeszélték, aztán mellékesen még utánna bökték h “hülye kis 14 éves csitri”, az azért már sok.  Az meg főleg (tudom önző vagyok), h közben én arra vártam, h kérhessek vmit, de csak a hisztire figyelt, meg a barátnőjére, rám nem.

Ekkor elgondolkodtam, h most szörnyűlködjek, h annyi ilyen ember van, h simán össze is találkoznak, vagy röhögjek magamban, h azon pattog a pultos, amit ő szokott csinálni.

Más téma:

Ma kéziztünk a tizedikes lányok ellen, előtte meg kedvenc tesitanárunk értékelte a kapura dobásunkat.  Több irányból is írhatok arról az egy óráról. Egy megközelítés: Összeségében a meccs jó volt, igaz kettővel kikaptunk. Itt jegyeznék meg pár dolgok, (mert ugye nem is én lennék én, ha nem keresnék kifogásokat): szerintem jobban ment volna, ha végig marad a kapusunk. Az sem elhanyagolható tény (:P) hogy náluk 6 igazolt kézis volt, nálunk 1, ő is csak félidőig. De komolyra fordítva a szót, szerintem jót játszottunk velük, és nem is voltunk csapat szinte olyan rosszak, hála annak, h most nem akart mindenki játszani.

Igaz a csapatmunka teljesen hiányzott, a minimális stratégia is, meg az összeszokottság is, de segáz. Kicsit tömörnek éreztem ezt az 5+1et most, középen nem tudtam hova lépni, mert rögtön vkinek a szájában álltam. Másik nézőpont h én h játszottam: őszintén szólva, most szerintem _magamhoz képest_ nem is olyan rosszul. Mivel alacsonyakat lőttek,bele is nyúltam pár labdába, volt oylan lövésem is, ami véletlen beakadt, egy egész tűrhetően. Amire dühös voltam, az egy olyan helyzet volt, amikor sikerült véletlenül ellépni vki mellett (ami nem ártana többször), tisztán ugrani befelé. Tipikusan olyan alkalom volt, h ha idáig ment, akkor már nem szabad kihagyni, erre persze h _kapu mellé_ dobtam…

Végül a kezdés: még a meccs előtt leosztályozódott a kapuradobásunk. Ha úgy vesszük javítottam, mert ötösöm még nem volt. De ez egyben elég szégyen is, h eddig nem sikerült összevakarnom. Különösen tavaly volt érdekes, h pár hónapja GKC-s edzésre jártam, erre egy sima üres kapura, hosszú sarok lövés nem ment, mikor a tanár figyelte. A leg dühítőbb az volt, h pont mikor kiment a naplóért, én dühönben kapura hajítottam sokkal rosszabb helyről a labdát, és simán bement.

Volt még pár kissé személyesebb történés is, de erről majd máskor, esetleg.

3 Comment(s). Add a comment or Trackback

  • mesx  10:03 Nov 27, 2008 

    Engem is nagyon fel tudnak bosszantani ilyen stílussal. Két fegyvernemet alkalmazok a kereskedelem hasonlóan jeles képviselőivel szemben: a soft fegyverem a kitüntetően bájo(lgó)s odafigyelésem, ami az érzékenyebbjét zavarba ejti. Ha extra módon (hangosabban, udvariasabban) köszön, kér, megköszön az ember, akkor az előbb-utóbb megadásra, azaz viszonzásra kényszeríti – de mondom, csak a gyengébb – ellenfelet.
    A másik az erősebbek ellen való: egyszerűen nem hagyni szó nélkül. Beírni a panaszkönyvbe, ha durvább dolgok történnek; vagy egyszerűen (de mindenképp nagyon udvariasan!) megkérdezni, hogy “ugye, nem zavarok?”, amikor mondjuk a fenti eset zajlik… De semmiképp sem szó nélkül hagyni, mert ezért olyan ez a mai világ, amilyen, mert hagyjuk…
    Egyébként biztosan leszednék Rólad a keresztvizet (azt semmiképp sem venném a lelkemre!!!), ha a zsenge koroddal Te szólnál be valami ilyesmit… 🙂 (Persze csak az utánad érkező vevő előtt, a szemedbe semmiképp. Ezek bátrak, mint a nyulak…)
    Egy megjegyzés: tapasztalatom szerint ilyen idős korban a nők (de csak a nők), ha egyetlen évvel is idősebbnek érzik magukat a vélt vagy valós ellenfelüknél, akkor roppant fennhéjázóan tudnak viselkedni (ld.: “14 éves csitri”). Ez az idő múlásával majd megfordul…

    Érdekes kérdés viszont – ha még untathatlak (lehet, hogy nekem is blogolnom kellene?) – a “mai fiatalok” udvariassága. Sajnos van alakalmam igen szélsőséges tapasztalatokat is gyűjteni és hova-tovább inkább az lep meg, ha valaki köszön, vagy (felnőtt nő létemre) egy fiatal fiú előreenged az ajtóban. Félre ne érts, azt vallom, hogy a kor nem érdem, csak egy állapot. De azt el is kell érni. Nem azt várom el, hogy előre köszönjön nekem egy tinédzser, csak hogy vissza… Nagy kérés…
    Kit hibáztassak? A szülőket, vagy a kort? 🙁

  • Kiss K D  20:16 Nov 27, 2008 

    Remélem rólam ilyet nem mondanak, megpróbálok ilyenekre általában figyelni. Vitázni azért nincs értelme, mert ahogy te is mondtad, elhajt a búsba, ha jól tippeli be a korom. Egyébként a nőnemű egyedekről és a kormeghatározásról egy rövid idézet:
    “… az a hatodikos kis srác … a hetedikes nő …”.
    Mindezt tesóm követte el, az akkor hatodikos “nő”.

    Abban h ki a hibás, nem tudok dönteni. Ha én jó csinálom amit csinálok, akkor tapasztalatomat mondhatom: a gyereket. Igaz h én a felmenőimtől is kapom, h hol hogyan kéne viselkedni, de ez még nem ok arra h így is tegyek.

  • Mebarak  16:46 Dec 02, 2008 

    Na… nekem ne mutasd be! Úgy ki tudok akadni arra, amikor nem tudnak normálisan válaszolni. Elfelejtik azt hiszem, hogy belőlünk, vásárolókból élnek. Azért ez szerintem elég durva… Tudnék én is mesélni hajnalik az efféle szituációkról… Bosszantó. Mindenhol akad ilyen tapló… 🙁

Leave a comment ↓

Welcome back, (change)

submitting...