Stand by...

Repültem… egyszer régen

Talán kicsit késésben vagyok a poszttal, de msot volt kedvem egy plörknél hosszabbat írni. Réges-régen egy messzi messzi… vhol anyum kitalálta  ki leszek hajítva küldve szerencsésen, egy hónapra Németországba, a lágy kaksi gyönyörű nyelvüket tanulni. A kikerülés módja transzporter, és tűzvillám hiányában a replülés volt. Ennek eseménytörténete+személyes hozzáfűznivalóimról szól majd ez a sajna hosszú poszt, persze miután elmélkedtem írásban a dologról.

Szóval ez a replés kicsit talán kivételes volt. De hogy ez egyértelmű legyen leírom vázlatokban h mik voltak eddig. Első az London-Budapest+Malév. Érdekesesség, h első repülésem volt, nagyon paráztam, és ráadásul szinte ismeretlenekkel repültem (a bőröndcímkéről ismertem meg őket). Aztán egy év kihagyással ezt követte a BP-Frankfurt(a.M.)-Liszabon+Lufthansa. Itt már ismertem a társoságot korábbról, kevésbé parázs, de még mindig nem nyugodt. Gépmajdnemlekésés, de jó társaság kifejezetten. Aztán tavaly BP-Amsterdam-Stavanger+KLM. Itt is ismerős (ha nem is kedvenc) társaság, géplekésés, kis szúnyog Fokker cityhopper. Kb nyugis.

Erre jött a mostani év, rövid repülőút, éjjel, halál nyugalom a reptéren. Apró baki h teljesen egyedül mentem, de eltévedni nehéz, ha sikerül, akkor úgyis hazaterelnek … 😛 A repüléssel megint nem volt para, az egyedül mászkálással inkább, nem szeretek egyedül lenni.

Na akkor a történések: Érdekes nap után kiértünk időben a Ferihegy 2A-ra (asszem, vagy a B-re), habár tudtuk h késni fog a gép. A kíséret kisebb mint a tervezett, de még így is túlméretezett sztem. Fél óra késésről tudva mentünk ki, ott lett 40, de időben be kellett menni, szóval gyors csomagfeladás (súlyolást megúsztuk szerencsésen), gyors búcsú, és caflatok is befelé. Sokat sétálok a smiért mert ugye útlevél nem kell.

Ellenben jön a kézipogyáz+ember vizsgálat. Azt a paraszt egy bandát … Egyrészt úgy beszél velem, ahogy egy pocsolyával nem illik (állatokat szeretem, őket nem hozom fel példának). Smi kérlek, vagy bármi … “Új tálca”, “visszarakja, nem veszi le”, kérdezek, erre: “gyerünk, sietni” és mindehhez jó hangnem. A vizsgálattal nincs kifogásom, a lebonyolítása viszont csúnya volt. A kommunikáció, az h lökné le a tálcát amiben a cuccaim még benne vannak, és mikor megakasztom, akkor meg papog… Nem tetszett. Vettem sprite-ot mikor megtaláltam a kajázót. Az ára jó volt, 580 magyar pénzegység, ehhez képest az 1 fontos tiszta barátságos volt. Jah és Londonban mekegtek angolul, ott nem, nem mintha sok turista járna erre.

Aztán visszaültem a kapu közelébe, amikor egyszer csak bemondtak vmit magyarul a hangosba, amit nem értettem meg … De mikor minden fritzülbeszélő megindult a közelemben feleszméltem, és indultambeszállni. Ez a művelet nagyon gyors volt, ahogy a check-in is. 22.35től volt boarding, 22.40kor már egy heringesre tömött buszon álltam. Itt láttam pár kedvesnek tűnő, aranyosnak és energikusnak látszó idős párt. Nagyon tetszett, h úgy néznek egymásra, úgy viselkednek egymással, mint akiben még lángol a szerelem, és ez szerintem így is volt. A gesztusokon jól látszott.

23.17kor már normális helyzetben a levegőben voltunk. Azután/közben volt egy kis mellékszerep, amiben egy idős bácsi utánozni akarta a sok másikat, akik felkapcsolták az olvasólámpát, amikor a fények kialudtak. Egy gond volt, h Ő a stewardess hívogató (nem tudom mi a neve) gombot nyomogatta, aztán mikor csengett kikapcsolta, aztán vissza. Mikor megunták, odamentek és _kedvesen_ jelezték h nem így kéne, és felkapcsolták neki a lámpát. Az ellátásról nem tudok nyilatkozni, mivel addigra kissé “kómás” állapotba kerültem. Azaz félálomban még annyit kinyögtem, h köszönöm nem kérek. Aludni nem aludtam, de ébren sem voltam. Így észre sem vettem az egy óra repkedést, miután 00.17kor már a földön voltam. Gyorsan kisattyogtam, kicsit keringtem, és lépcsőztem (ez az egy nem tetszett a reptérben), de aztán szupergyorsan megtaláltam a csomagom, és száguldottam is kifelé.

Azóta itt vagyok (egy megszakítással), de erről majd talán máskor. Itt a mese vége mára, fusson vele oda, és az aki akar. Én megyek szundizni.

3 Comment(s). Add a comment or Trackback

  • Mebarak  12:36 Aug 06, 2008 

    Akkor te már voltál már pár helyen 🙂 Én még életembe nem ültem repülön, de a család többi része járkál USA-ba – én Vizum hijján maradtam 🙂 Én amúgy is inkább kocsi párti vagyok, csak azzal nem jutok el mindenhová…:)
    Bár a nagybátyámnak van egy hobbi repülője – egyszer majdnem elvitt egy körre, de még időben megondoltam magam 🙂 Útálom a magasságot…bármilyenről legyen is szó 🙂

  • Kiss K D  13:29 Aug 06, 2008 

    Én is valahogy így voltam vele, csak sokszor nem oldható meg másképp… Am meg a repziből nem látod a magasságot sztem, és am is hozzászoksz egykét alkalom után. De ennél több helyen nem voltam repülővel, többi célponthoz én is autóval jutottam el. Viszont a norvégért és a portugálért megérte, nagyon jó ismerősöket szereztem, mindenhonnan, azokban a “táborokban” és sok mindenben megváltoztatott. Anglia és ez a Mostani fritzország is, de ezek annyira nem tetszenek.

    Dani

  • Mebarak  16:12 Aug 11, 2008 

    Nem csodálom, de ezt majd a másik bejegyzésben kifejtem 🙂

Leave a comment ↓

Welcome back, (change)

submitting...