Stand by...

Még mindig nem

Még mindig nem sikerül mindent leírni amit akarok. Ez van, lesz ez még így sem. Sok minden megérdemelt volna egy postot az utóbbi időben, ami eszembe jut, azt most megemlíteném. Nem sorban, nem szépen,  nem hosszan, s nem teljesen.

Volt például olyan hogy pénteken Orsival (CISV Angyal, mielőtt vki összekeverné vkivel) találkozás. Vagyis tervben… Aztán megint kitaláltam hülyeségeket, és a család program is másképp alakult. Aztán a megbeszéltnél jóval később bekerültem a városba. Hívtam Orsit, de nem jókor. Aztán mászkáltam, és közebn hívtam Orsit. Így érdekes helyekre kerültem, ahol már rég voltam. Pl. a zeneiskola melletti jó kis fára is felmásztam, ahova oviban sokat jártunk, volam a művház mögötti parkos részen is, ott nepumuki napok előtt mászkáltunk főpróba előtt/után. És egyéb “nevezetes” helyekre is elmentem a parkban.

Aztán végül csak utolértem Orsit, mondta, hogy mindjárt megy, és kár hogy nem találkoztunk, de am sincs jó kedve, nem volt jó a verseny, stb. Én ekkor elindultam a teniszpálya mellé gofriért, mikor láttam hogy zárva van, elindultam visszafelé. Ki köszönt rám a szabi téren, ahol előtte 2 perccel elmentem? Orsi… 🙂 Sajnos csa pár percet beszéltünk, mert jött a HÉVe, és sietett. De azt megtudtam milyen volt a verseny, és hogy mennyire unatkozik 😛 Remélem a következő találkozás hamar lesz, és hosszabb is lesz. Már nagyon rég beszéltünk hosszabban élőben.

Volt olyan is hogy ballagás. Na ez szerintem nagyon rossz volt. Rendezetlen, össze-vissza, unalmas, és egyáltalán, image romboló. Nekem nem tetszett, és nem is gondolom, hogy nekünk ott kellett lennünk, ezért nem… Az is zavart, hogy egyesek érdekes öltözékben jelentek meg, bár az is fura volt, hogy elég változatosan. Azaz volt a farmertől/farmer szoknyától, az öltönyig/elegáns ruháig minden. Szokás szerint nem értettem a sok nőnemű egyedet, aki nem tudott benne járni, mégis magassarkúban bénázott. Szerintem nem lenne kötelező viselet, sőt sokszor szépnek sem tartom (tudom ezzel lehet hogy kisebbséget képviselek), de az biztos, hogy kifejezetten negatív ha olyan hordja, akinek nem tud benne járni.

Aztán volt vasárnap, anyáknapja. Ebből az alkalomból nekünk körutazás volt a program. Meglátogattuk mind a 3 nagymamát. Reggel kicsit kérsőbb indult a tervezetnél, de végülis 11.20kor leértünk Nyír1házára, ahol megakaruk lepni Joli mamát, ám ez kicsit félresierült, mert épp akkor ment el Magduskával vásárolgatni. De azért papa beengedett minket, és mama is  hamar visszajött. Beszélgettünk egy kicsit, úgy tűnt örültek nekünk mindketten.

Aztán mentünk tovább Debrecenbe, ahol Sanyi bácsi segítségével bejutottunk Vass mamához, aki szintén örült nekünk, csak hiányolta kicsit Gábort. Miután megnéztük az új rezidenciáját, le(?) mentünk Klárika néniékhez, ebédeltünk, meg beszélgettünk egy kicsit. Megint meglettem védve, hogy azzal nincs gond, hogy én nem eszek sok húst, mert én azért nem eszem, mert nem kívánom. Viszont kivételesen jelentős mennyiségű krumplit beburkoltam. INdulásnál még egy jó dolog történt, kértem, és kaptam söröskorsókat Sanyi bácsitól :), végre, már régóta akartam, mert ezeket a hülye teásbögréket olyan kicsire tervezik. Mire felérek a szobámba, elfogy az egész. Mostmár ilyen gond nem lesz 😛

Eztuán jöttünk vissza Gödöllőre, volt egy kis fennakadás mivel az M3on baleset volt. De végül kis késéssel hazaértünk, és megköszöntöttük Monori mamát is. Itt kicsit leragadtunk, mert Köbökivel nekiálltunk egy póker rejtvénynek, amit végül közös erővel megoldottunk. Voltak kisebb nehézségek a csoportmunkával, de megoldottuk.

Asszem ennyi most, majd még lesz!

0 Comment(s). Add a comment or Trackback

Leave a comment ↓

Welcome back, (change)

submitting...