Stand by...

Tátra

Igen volt itt is. A Hotel Autisban (ismertebb nevém az autista hotelben) szálltunk meg, az osztályom nagy részével, egyéb törökösökkel, és egypár jófej tanárral. Szerdán este érkeztünk, majd a következő 3 napon túráztunk, és szombat este értünk haza.

Az indulás kicsit húzósra sikerült nekem, de végülis megérkeztem szerintem a csoport legnagyobb csomagjával. 😛 A buszozás érdekesen telt, és bebizonyítottuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Ezt azzal támasztottuk alá, hogy Anita, Petra, Kori és Én teljesen jól elültünk két darab széken. Szerintem ez egy jó dolog volt, nem tudom készült-e róla dokumentáció. A hotelbe érkezve egy szobába kerültem Korival, Zolival, és Andrissal, ez jó felállásnek TŰNT. Mivel eljátszottak egy értelmetlen baromságot, ami szerintem tahóság is, más cuccát szó nélkül arrébb paterolni. De am nem hiszem h találtam volna sokkal jobb összeállítást tisztán fiú szobából. A szállás szép, és jó volt, bár a mágneskártyás rendszer, egy kártyával ritka idegesítő.

Követlező nap kiderült hogy az étel az elviselhető kategóriába esik. Reggeli után mentünk túrázni, ami nagyon jó volt, főleg a visszaút, persze hogy a hosszabra mentem, de szerintem jól döntöttem. Tanuláságokat majd a végén.

Péntekre volt a legnagyobb túra szervezve, ám hol a lavinaveszély, hol a meglepő erejű bukószél miatt kellett visszafordulnunk. De azért a “vízesések” és főleg az oda vezető út jó volt, és NE hagyjuk. xD A jégen csúszkálás, majd mászás nagyon jó volt, mégis a nap nagy élménye a fenti szél volt, mert ilyenben még nem álltam. Ami ezt megközelítette az a jasnai rosszidő. Volt egy Dóri elkapós jelent is, ami érdekesre sikerült. Másik két személyesjellegű élmény, hogy legszívesebben kitekerném annak a hetedikesnek, aki addig menőzött, hogy ráesett a karomomra felfelé mászás közben. És az, hogy Áron nem tudom honnan, de tudta a nevem, és felajánlotta hogy segít. Igaz, hogy a kinyújtott kezénél fogva elrántottam, de a szándék megvolt. Este megvolt a szokásos vetélkedő is, ahol a TANAP (Tátra alatt nő a pálma) csapat színeiben “indultam”. Lefkevés előtt érdekes dolgokról karatyoltunk.

Reggel pakolás, reggeli, pakolás, indulás. Ezután egy “vicces” kis túra a Popradi-tótól a Csorba-tóig. A túra nem votl rossz, majd végre egy jót ettem. Itt jegyezném meg, hogy az asztaltársoságom néha lehetne kicsit komolyabb… 😀 Majd mászkáltam egy jót egyedül, ami fejszellőztetésnek jó is volt. A buszút alvósan, kicsit beszélgetősen, south parkot nézősen, Berci bával dumálósan telt.

Most jönnek az összegzések:

Olyan érzésem van, kezdem megszeretni a téli túrázást (ebből az egy alkalomból), és szeretem a téli Tátrát, de nagyon. Azt hiszem hasonló lehetőségeket a jövőben is meg fogok ragadni, és érdekelne, hogy milyen ez a hegyi terep sízés. Aki egyszer elvinne magával, szóljon. Gazdagabb lenne olyan tapasztalatokkal is, hogy sokkal kevesebb ruha is elég, mert kimelegszem, és hogy a kamásli is egy nagyon összetett dolog, amiből jót kell beszerezni.

Megismertem kicsit jobban sok jó embert, például pár hetedikes lányt. Tudják ők hogy róluk van szó. Róluki az a véleményem, hogy egyesek nagyon jófejek (lennének), ha nem gondolnák magukat sokszor nagyobbnak, mint ami a valóság. Talán a szobatársaimról is megtudtam új dolgokat, és Áronról is kiderült, hogy tudja ki vagyok. Még volt egy érdekes emberi tapasztalatom, ezt majd egy zárt posztban leírom. Felnőttekkel is beszélgettem, Panka nénivel, Matyi bával is lezajlott az első pár beszélgetésem, Berci bával is beszéltem, ja és Ili néni is megtanulta a nevem.

Képek, és egy kis kiegészítés, mert úgy is tudom hogy volt ami kimaradt, majd jön egy másik postban.

0 Comment(s). Add a comment or Trackback

Leave a comment ↓

Welcome back, (change)

submitting...